Ezt a modellt azonban korábban nem használták arra, hogy a felszállás során leváló törmelék által okozott sérüléseket megbecsüljék, mondta Sally Ride korábbi űrhajós, a vizsgálóbizottság tagja, aki a Challenger 1986-os balesetének kivizsgálásában is részt vett.
Elégtelen kommunikáció
A február 1-jei katasztrófát követő hetekben a vizsgálat elsősorban a sikló bal szárnyára összpontosított, mely felszálláskor megsérülhetett egy levált szigetelőhab-darabtól.
A küldetés alatt a Boeing mérnökei végeztek komputeres analízist a sérüléssel kapcsolatban, mondta el Ride. Bár a Columbiát eredetileg a Rockwell International építette, de a Boeing 1996-ban megvásárolta a cég űrrepülő-üzletágát.
A szakembereknek több adatra lett volna szükségük, így megkérték a NASA-t, hogy készítsen fényképeket az éppen Föld körüli pályán keringő űrrepülőről. Ennek ellenére ilyen képek nem készültek. Ride ezért a mérnökök és a NASA elégtelen kommunikációját tette felelőssé.
Nincsenek megelégedve
Ride hozzátette, hogy a hivatal bizonyára hamis biztonságérzetbe ringatta magát, hiszen kisebb-nagyobb törmelékdarabok minden űrrepülés során hozzácsapódnak a siklókhoz.
A bizottság elnöke, Harold Gehman elmondta, hogy sem a NASA, sem a vizsgálóbizottság nincs megelégedve a Boeing analízisében használt számítógépes modellel. Gehman szerint az inkább hasonlított egy adatbáziskezelőre, mint számítási modellre. Megjegyezte, hogy az adatok különben is csak kisebb méretű törmelékekre vonatkoztak.
Mint lapunk korábban megírta, a szakértők szerint a sérülés miatt különösen magas hőmérsékletű levegő áramolhatott a Columbia űrrepülő bal szárnyába, és ez okozhatta a katasztrófát. A legvalószínűbb, hogy a futóműakna környékén lehetett a lyuk.