További Űrkutatás cikkek
Az asztrofizikusok a Földtől ötmilliárd fényévnyire levő CL0958+4702 nevű galaxishalmaz közepén találták a galaxisütközést, amelyben négy galaxis készül éppen összeolvadni. Ez az eddigi legnagyobb ilyen képződmény, amit találtak: három galaxis nagyjából akkora, mint a Tejút, a negyedik pedig háromszor akkora tömegű – írja a New Scientist. Az eddigi legnagyobb ismert galaxisütközésben, az Antenna galaxisban két Tejút méretű galaxis vett részt.
Ütközések
Az asztrofizikai központ kutatói a Spitzer űrteleszkóp infravörös felvételeit és az arizonai WIYN Obszervatórium képeit vizsgálva találták meg a galaxisütközést. A Kenneth Rines vezette csoport azt is felfedezte, hogy az objektumtól 360 ezer fényévnyire szélforgó alakban öreg csillagok találhatók, amint éppen kilökődnek a galaxisütközésből. Rines szerint a kozmikus szélforgóban háromszor annyi csillag található, mint a Tejútban. Ezek egyik fele végül mégis csatlakozik majd az ütközésben részt vett galaxisokhoz (amelyek végül a következő százmillió évben egyetlen hatalmas galaxissá egyesülnek), másik felük viszont szabadon lebeg tovább.
A felfedezés azt sugallja, hogy a galaxishalmazokban korábban talált szabad csillagok is valamilyen galaxisütközés során szabadultak el. "Régóta vitáznak a csillagászok azon, hogy miként alakultak ki ezek" – fogalmazott Rines a New Scientisnek. "Az mindenesetre igen valószínűtlen, hogy galaxishalmazok között maguktól alakultak volna ki csillagok."
Korosztályos kérdés
Egy másik nagy rejtélyre is megoldás lehet a felfedezés. "Megmagyarázza, hogy miként keletkezhettek az univerzum legnagyobb galaxisai" – mondta a tudós. Az eddig megfigyelt legnehezebb galaxisok – nagyjából tízszer akkora tömegűek, mint a Tejút – galaxishalmazok közelében találhatóak és közel vannak hozzánk. A most felfedezett négyes viszont ötmilliárd fényévnyire van tőlünk, tehát az ötmilliárd évvel ezelőtti állapotukat látjuk, az egyesülés valójában már rég lezajlott. Rines azt feltételezi, hogy az egyesült óriásgalaxis olyan lehet, mint a ma ismert legnagyobb galaxisok.
Érdekes, hogy a négy galaxis többnyire öreg csillagokból, vörös óriásokból áll, amelyek rég elvesztették azt a gázmennyiséget, ami új csillagok formálására adna lehetőséget. Ez megerősíti azt a megfigyelést, miszerint a galaxishalmazokon belüli galaxisok kevesebb fiatal csillagot tartalmaznak, mint a halmazokon kívüliek. Rines szerint e jelenségen már egy évtizede vitáznak a csillagászok. Az egyik elmélet szerint az ősrobbanás után a galaxisok a jelenlévő sötét anyag sűrűségétől függően különböző ütemben fejlődtek, és egyesek hamar kimerítették gázkészleteiket. Egy másik teória úgy véli, a galaxisok formálási üteme az őket körülvevő környezettől függ: egy másik galaxissal való ütközés hatására például a gázok egy része elillan, és nehezebben képződnek új csillagok. "A vita gyakorlatilag azon megy, hogy a gázok maguktól elhasználódnak a formálódó csillagokban, vagy ez más galaxisok hatására történik?" – magyarázta a kutató. "Finom megkülönböztetésről van szó, ezért még biztosan sokáig fogunk vitázni ezen."