Égető gondok
Jelenleg a katonai kémműholdak legfeljebb öt-tíz évig működőképesek, mert igen hamar elfogy az üzemanyaguk. Ezután rövid ideig haszontalan űrszemétként keringenek a Föld körül, majd lassú ereszkedés után elégnek a légkörben. Az éghető folyékony üzemanyag használata Richardson szerint azért is problémás, mert sok helyet foglal és nehéz, és ezzel jelentősen megnöveli a fellövések költségét.
Vízből vizet
Az amerikai védelmi minisztérium kutatásait irányító Darpa a Proton Energy Systems vállalattal együttműködve üzemanyagcellás meghajtó kifejlesztésén dolgozik, amely zárt rendszerben, önfenntartó módon működik. A Water Rocket, azaz Vízrakéta program keretében kifejlesztett meghajtó napenergia segítségével hidrogénre és oxigénre bontja le a vizet, majd a hidrogén elégetésével ismét vizet és elektromos áramot állít elő, és ez utóbbival gondoskodik a műhold mozgatásáról és működtetéséről.
"Szerintem az önfenntartó műholdakra való áttérés igen nagy jelentőségű, mivel a manőverezhető műholdak nagyobb területet lefednek, gyorsabb odaérnek a kívánt helyszínre, megnő a túlélési esélyük, és hosszabb lesz az élettartamuk" - mondta Jan Walker, a Darpa szóvivője a Wirednek.
Átcsoportosítás
Neville Marzwell, a NASA kutatója úgy véli: a megújuló erőforrásokat használó műholdak néhány óra alatt átállhatnak másik régiók megfigyelésére, így nem okozhat problémát, ha például Korea helyett váratlanul Irak fölé kell átvezényelni azokat. A Wired információi szerint az ismert műholdgyártók nem foglalkoznak üzemanyagcellás meghajtók fejlesztésével, tehát a Proton Energy Systems valószínűleg elsőként dob piacra ilyen rendszert. Luke Dalton, a vállalat munkatársa elmondta, hogy a műhold súlyát 15-20 százalékkal csökkenti az új meghajtó, és az űreszközök akár húsz évig működőképesek maradhatnak.
Dalton szerint a meghajtó fejlesztését jövőre befejezik, azt azonban még nem tudta megmondani, hogy ezután az űrben végzett kísérleteik várhatóan mikor érnek véget.