További Űrkutatás cikkek
A háttérsugárzással kapcsolatos felfedezéseket Gerrit Verschuur, a Memphisi Egyetem csillagásza kezdte ki, írja a Wired. A hetvenéves tudós, aki több ismert csillagászati témájú könyv szerzője, december 10-én publikálja majd saját magyarázatát az Astrophysical Journal című szaklapban. Verschuur állítása szerint a háttérsugárzásról készült képeken valójában a galaxisunkban levő közeli hidrogénfelhők látszanak.
Isten a szomszédban
A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás első képeit a NASA illetékes kutatócsoportjának vezetője, a Lawrence Berkeley National Laboratory munkatársa, George Smoot jelentette be 1992-ben. A felvételeket az űrhivatal egyik e célra tervezett csillagászati műholdja, a Cosmic Background Explorer (COBE) készítette műszereivel. A képeken különböző színű foltok jelzik a háttérsugárzás intenzitását, ami nem egyenletes – a kutatók szerint ez az egyenetlenség összefüggésben áll azzal, hogy az univerzumban az anyag különféle csomópontokba, galaxisokba tömörül, végső soron pedig a Nagy Bumm elméletét támasztja alá. A sugárzásról 2003-ban egy újabb műhold, a Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) készített még pontosabb, nagyobb felbontású képeket.
Smooték munkáját Stephen Hawking minden idők legnagyobb felfedezésének nevezte, maga Smoot pedig Isten arcának megpillantásához hasonlította. A tudós 2006-ban a szintén amerikai John C. Matherrel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott a felfedezéseiért.
Verschuur azt kérdőjelezte meg, hogy a csomópontok valóban a háttérsugárzással állnak összefüggésben, és így tulajdonképpen a Nagy Bumm elmélet egyik legfontosabb bizonyítékát vonta kétségbe. A csillagász a képeken látható csomópontokat vetette össze a Tejútrendszerben található semleges hidrogénfelhőkkel, és furcsa egyezőségeket talált. Több mint 200 góc a galaxisunkban levő hidrogénfelhőkhöz gyanúsan közel volt, ebből vezette le elméletét, mely szerint a COBE és a WMAP valójában nem a távoli kozmikus sugárzás, hanem a nagyon is közeli semleges hidrogén eloszlásáról készített képeket. "Smoot azt mondta látta Isten arcát. Ezek szerint Isten itt él a szomszédunkban" – viccelt a tudós.
Alapjaiban rossz?
Verschuur felvetésére máris rengeteg támadás és kritika érkezett, a tudományos világ ízekre szedte az elméletet. Az Oxford Egyetem két asztrofizikusa, Kate Land és Anze Slosar statisztikaanalízist végzett Verschuur munkáján, és egyáltalán nem találta helytállónak a tudós következtetését. "Ránézésre könnyen találhatunk összefüggéseket két mintázat között, de a különbözőségeket nem akarjuk ilyen könnyen észrevenni" – utalt Land a Wirednek arra, hogy a Verschuur által megtalált egybeesések a véletlen művei. A NASA kutatója, Gary F. Hinshaw egyetértett kollégáival, a WMAP projekt vezető kozmológusa, David Spergel pedig alapjaiban rossz cikknek nevezte Verschuur publikációját.
Legvisszafogottabban maga a Nobel-díjas Smoot nyilatkozott. "Nagyon körültekintő statisztikai elemzéssel kellene ellenőrizni, hogy a hidrogén és a kozmikus csomópontok közti korreláció megállja-e a helyét" – fogalmazott a Wirednek írt emailjében. "Számomra valószínűnek tűnik, hogy Verschuurnak nincs igaza, de korai ezt ilyen hamar kijelenteni."
A tudós elmélete sem végleges cáfolatot, sem megerősítést nem kap egyhamar, a statisztikai értelmezések miatt kirobbanó tudományos viták ugyanis a tapasztalat szerint sokáig elhúzódnak. Verschuur egyébként saját bevallása szerint rettegve küldte be a publikációját, mert tisztában volt vele, hogy a világ csillagászai és asztrofizikusai egy emberként fogják támadni őt. Végül felesége tanácsára vállalkozott arra, hogy ellentmond a Nobel-díjas felfedezésnek: "Gerrit, emlékezz arra, hogy te csak kimondod, amit a számok mutatnak."