További Űrkutatás cikkek
Emlékeztet a Földre
Naprendszerünk valamennyi bolygója közül a Mars klímája emlékeztet leginkább a földire, amennyiben mindkét bolygó klímája igen érzékeny a Nap körüli keringés paramétereiben bekövetkező igen csekély változásokra, véli James Head, a Providence-i egyetem professzora, a Nature-tanulmány munkaközösségének vezetője.
A Mars és a Föld annyiban hasonlít, hogy mindkettő éppen jégkorszakok közötti periódusban van. A földi tudósokat meglepték a Marson 1999 óta tett felfedezések, amelyek szerint a vörös bolygón viszonylag nem régi vízmosások, gleccser-szerű folyások, és a jelek szerint helyenként eltemetett jégrétegek is vannak.
Nemrég volt jégkorszak
A két legutóbbi Mars-expedíció tapasztalatai újabb bizonyítékokkal szolgált arra nézve, hogy a viszonylag közeli múltban jeges volt a bolygó. Az amerikai Brown és Boston, valamint az ukrajnai Harkov Egyetemek kutatói elemezték és összehasonlították a Mars felszínéről készült felvételeken mutatkozó globális tájformációkat és a felszínhez közeli, vízből való jég mintáit, és arra jutottak, hogy a Mars felszínét egészen a 30. szélességi fokig vízből való jég és por keveréke borítja, de ez a réteg visszavonulóban van.
A becsapódási kráterek e területen viszonylag csekély számban láthatók, és a kutatók ebből, valamint a Mars keringési adatainak visszamenőleges vizsgálatából arra jutottak, hogy a legutóbbi jégkorszak a Marson 400 000 - 2,1 millió évvel ezelőtt zajlott le, ami geológiai vonatkozásban igen közeli múltnak számít. Ebből pedig az következik, hogy a Mars nem holt bolygó, hanem olyan klímaváltozásokon esik át, amelyek még a földieknél is hangsúlyosabbak.
Több életre alkalmas terület
David Marchant, a Bostoni Egyetem jéghegykutatója, aki 17 esztendőt töltött az Antarktiszon, úgy véli, hogy a marsi klimatikus változások révén esetleg prognosztizálni lehet majd a földi éghajlat változásait, viszont bizonyos mikroklimatikus földi történések segíthetnek a bolygón végbement változások értelmezésében.
Jim Garvin, a NASA vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a NASA vízkutató stratégiája a Marson hasznos és eredményes. Az eddigi felfedezések jelentős mértékben növelik azoknak a területeknek a számát, ahol elvben lehetséges - vagy lehetséges volt - az élet a Marson. (2005-ben egyébként a Mars Reconaissence Orbiter, majd 2007-ben a Phoenix egészítheti ki az ESA mostani megfigyeléseit.)
Kisimítja
A kutatók mai vélekedése szerint a felmelegedés a marsi sarkvidékről gőzt juttat az atmoszférába, majd a víz a magasabb szélességi fokokon visszatér a bolygó felszínére porral kevert jég, vagy hó formájában. A jégben gazdag, alig néhány méter vastag takaró kisimítja a tájformációkat.
A felső réteg tetején lévő réteg visszaszublimálódik az atmoszférába, és hátrahagyja a port, amely viszont szigetelésként védi az alatta lévő jégréteget. Mindez eltér a földi folyamatoktól, amelyekben a jégkorszakok sarki lehűléssel járnak, s a jégrétegek felépülése vizet von el a cseppfolyós vízből álló óceánokból, amelyek a Marson nem léteznek.