Rossz időpont
A folyómedrekre hasonlító geológiai képződményeket először az 1970-es években láthatta meg az emberiség, és mára teljesen elfogadottá vált az az elmélet, amely szerint a bolygó felszínét egykor folyók, tavak és óceánok borították. A Marson januárban landoló amerikai űrszondák ráadásul a kőzetben bizonyítékokat találtak arra, hogy valamikor régen valóban volt folyékony víz a bolygón.
A négy évvel ezelőtt fellőtt Mars Global Surveyor űrszonda által készített fényképeket azonban arról tanúskodnak, hogy a vájatok alig néhány millió évvel ezelőtt keletkeztek, és a folyékony vízre utaló nyomok ennél sokkal régebbiek. A megdöbbentő képek alapján néhány kutató először arra gondolt, hogy a Marson talán még ma is folyékony víz tör elő a felszín alól, csak éppen a legfrissebb vájatok az állandóan fagyos régiókban találhatóak.
Most Shinbrot és kollégái azt állítják, hogy nem víz, hanem száraz ásványi szemcsék hozták létre a bevágásokat, hiszen a földcsuszamlások során apró szemcsék keverednek a levegővel, és folyadékként áramlanak.
Gravitációs gondok
Ezt az ötletet korábban azért nem vették komolyan, mert a szemcsék viszonylag gyorsan leülepszenek, Shinbrot azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyengébb marsi gravitáció miatt lassabban történik meg a leülepedés. A kutató apró (4-90 ezred milliméter átmérőjű) kerámiaszemcsék segítségével megpróbálta modellezni a marsi körülményeket, mivel ezek a könnyű szemcsék viszonylag nehezen ülepszenek le. A miniatűr földcsuszamlások által létrehozott alakzatok hasonlítottak a Marson látott keskeny párhuzamos vájatokra.