A vasárnap záruló Grand Basel 2018 kiállításon bemutatott mintegy száz autó közt jól elkülöníthető blokkot alkotnak a legkorszerűbb autócsodák. Ahogy végigtapogattam - szigorúan szemmel - a szelekció közel harmadát kitevő sportautókat, az tűnt fel, hogy - és ez személyes, magyar vonatkozás - a rendszerváltás éveivel esik egybe nagyjából az úgynevezett szuper-, majd hiperautók, a hétköznapi autóktól az extrém végletekig különböző sportkocsik markáns megjelenése a világ autópiacának egy igazán szűk, de annál fizetőképesebb szegmensében.
Nekem, gyerekként ez nyilván nem tűnt, nem is tűnhetett fel, de élénken él még most is bennem az a csodálkozás, amikor a kilencvenes évek elején külföldről kaptam egy Burago-autót, egy Ferrari F40-et (most is ott van a könyvespolcon). Tudtam én, hogy vannak sportautók, meg egyéb fantasztikus, a haverok Matchboxai közt, meg az autóskártya lapjain megbúvó, furcsa nevű, spéci járgányok, de a Forma-1-ből ekkor már jól ismert autómárka újdonságát látva tizenéves fejjel rádöbbentem: ez az igazi truváj, az autózás veleje.
Nyilván bele lehet kötni, meg korábbi modelleket felemelgetni, de talán pont az F40-től számítható az autós technológiai fejlődésnek az a leágazása (vagy inkább felívelése), aminek napjaink legőrültebb négykerekű járműveit köszönhetjük. Ezért is indul a Grand Baselen szereplő autók alábbi válogatása az F40-nel, néhol picit elkalandozva, de azért nem túl messze keveredve a hiper-szuper vonaltól.
Ferrari F40, 1991. A Ferrari a cég negyvenedik születésnapjára alkotta meg azt az autót, amit sokan - a letisztultságot, egyszerűséget, őszinteséget kedvelők – az utolsó igazi Ferrariként tartanak számon. A 2,9 literes, 32 szelepes, iker turbófeltöltéses, 478 lóerős V8-as motorral szerelt, 1987-ben bemutatott F40 a leggyorsabb és legerősebb utcai autó volt akkortájt: 100 km/órára 4,1 másodperc alatt tudott gyorsulni, végsebessége pedig 324 km/óra volt. Ez nemcsak a bivalyerős motornak, de a szuperkönnyű, Pininfarina által tervezett, szénszálas, alumínium, kevlár és polikarbonát anyagokból alkotott, letisztultságot, egyszerűséget, őszinteséget tükröző karosszériának is volt köszönhető. A puritánság a belső térben is erősen visszaköszönt: semmi felesleges luxus, se bőrülések, se hi-fi, de még egy vacak kesztyűtartó se - mindez azt sugallta, hogy aki ide beszáll, az a vezetés egész embert kívánó élményéért, a háta mögött üvöltő őserő kedvéért teszi. 1992-ig 1300 darabot gyártottak az F40-ből (a képen egy 1991-es gyártmány), ami máig az egyik legkeresettebb Ferrari a használt szuperautók piacán. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Lancia Delta Integrale Evoluzione, 1992. Ki se nézné belőle az ember, hogy ez a kis olasz autó a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején uralta a rally világbajnokságot. A Lancia Delta először 1979-ben mutatkozott be a frankfurti autókiállításon, akkor még mint kis négyajtós családi autó. A Lancia mérnökei 1983-ban faragtak belőle sportautót, ami annyira jó ötletnek bizonyult, hogy később különböző változatai sorra nyerték a futamokat, sőt komplett világbajnokságokat. Az Integrale Evoluzione verziót 1991-ben és 1992-ben gyártották, a 207 lóerős motorja 5,7 mp alatt tolta százra, csúcssebessége 220 km/óra volt, és 1992-ben meg is szerezte a Lancia rallycsapatának sorban a 6. világbajnoki címet, amire azóta sem volt képes konstruktőrcsapat. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Benetton B194-05, 1994. Benetton Ford B194-05, 1994. A Forma-1-es autóversenyzés egyik legdrámaibb évében, 1994. május 1-jén a San Marino-i verseny közben életét veszti a sportág, egyben minden idők legnagyszerűbb autóversenyzője, a brazil Ayrton Senna. Ugyanebben az évben azonban új csillag is született: a német Michael Schumacher a fenti Benetton versenyautóval megszerezte élete első világbajnoki címét, amit még hat követett kivételesen sikeres versenyzői pályafutása alatt. Az autón olvasható #KeepFightingMichael hashteg a 2013-as súlyos síbalesete óta a felépülésért küzdő Schumachernek szurkol. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ford GT Coupé, 2005. A hatvanas évek legendás, négy Le Mans futamot is megnyerő Ford GT40 versenyautóját élesztették fel 2005-ben először egy az elődjére kinézetben elég jelentős mértékben hasonlító, a bajnoki örökség előtt tisztelgő tanulmányautóval. Az eredetinél valamivel hosszabb, szélesebb, valamint 40 inch helyett 43 inch magas (többek között ezért sem GT40 szerepel a nevében) 55} lóerős, középmotoros sportautó később sorozatgyártásra került, 2004 és 2006 között több mint négyezret adtak el belőle, leginkább az USA-ban. A kiállításon egy ritka, európai piacra szánt verzió látható, amiből összesen csupán 101 épült. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Aston Martin One-77, 2011. A szuperautó-tulajdonosok klubjának kevés tagja van a világon. Közülük is csak 77 olyan kőgazdag szerencsés van, aki magáénak mondhat egyet az Aston Martin 2008-ban bemutatott, korlátozott darabszámban (erre utal a névben a 77) készült, elegáns és mégis brutális remekművéből. A könnyű, kézműves alumínium karosszéria, a 7,3 literes, 750 lóerős V12-es motor együttesen akár 354 km/órás sebességre is képes gyorsulni, úgy hogy az autó 3,5 másodperc alatt van százon. A One-77 több autós videójátéknak is főszereplője, a Need For Speed: Hot Pursuit játékosai utcai és rendőrautó változatban is hajthatják. Ez utóbbira a valóságban egyedül a dubaji rendőrség képes, járőrautóként a közlekedési kihágásokat elkövető helyi szuperautókat üldözhetik ezzel az emírség rendőrei. Utcán nem is igen lehet máshol One-77-et látni, a többi 76 példány a gyűjtők garázsaiban pihen. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Pagani Huayra, 2018. A Lamborghininél és a Ferrarinál is dolgozó argentin mérnök, Horacio Pagani 1992-ben alapított autógyártó céget, hogy megépítse saját álomautóját. A hét évi fejlesztés után 1999-ben piacra dobott, a mindössze 130 példányban elkelt 800 lóerős Pagani Zondának köszönhetően a 2012-es nagy dobás, a Huayra neve ("Szélisten") már igencsak jól csengett a hiperautók rajongói fülében. A teljes mértékben kézzel készített, kb 280 millió forintba kerülő Huayra ikerturbós V12-es motorja akár 370 km/órás végsebességig is röpítheti a sofőrt, aki a megerősített szénszálból, valamint műanyag és titán felhasználásával készült karosszériában igazán úgy érezheti magát, mint egy vadászrepülőgép pilótája. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
McLaren P1, 2013. Öt éve, a genfi autószalonon mutatta be a brit gyártó a Forma-1-es ihletésű hibrid hiperautót, amiben a 3,8 literes, 8 hengeres, ikerturbós benzinmotor és a beépített elektromotor kombinációja elképesztő 916 lóerős alkotássá állt össze. A szénszálas anyagok felhasználásával készült titán-magnézium karosszériának köszönhetően a 375 példányban készült autó mindössze 1,4 tonnát nyom, noha a hibrid hajtómű minden csak nem könnyű. Aerodinamikai kialakítása, mozgatható hátsó leszorító szárnya egyben versenyautóvá is teszi a P1-et, 2,8 másodperc alatt van százon, elektronikusan vezérelt csúcssebessége 350 km/óra. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Bugatti Veyron Grand Sport Vitesse, "Black Bess", 2013. 2005-ben sokkolta a világot a Bugatti Veyron. Soha előtte nem volt olyan kereskedelmi forgalomban kapható, sorozatgyártott utcai autó, ami több mint ezer lóerős motorjával több mint 400 km/órás sebességre lett volna képes. Az 1001 lóerős, (finoman szólva) bizarr megjelenésű Veyron 408-cal is képes száguldani, miközben 2,5 mp alatt van százon. A képen látható éjfekete, részben 24 karátos arannyal bevont alkatrészeket tartalmazó példányt a 2014-as pekingi autóshow-n mutatta be a német-francia gyártó, egy hatrészes Bugatti-legendék sorozat tagjaként. Összesen három darab készült belőle. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ferrari LaFerrari, 2013. Az olasz hiperszuperautók rajongói valószínűleg tömegesen kaptak benzingőztől szédült fejükhöz, amikor megtudták, hogy a Ferrari hibridautót dob piacra. Az F40, F50 és az Enzo utódjaként tervezett LaFerrari-ba ugyanis a 6,3 literes, 800 lóerős, 12-hengeres V-motor társaságába - mintha ez a teljesítmény nem lenne elég brutális - két Magnetti Marelli elektromotort is szereltek. A HY-KERS hibrid rendszernek köszönhetően a Forma-1-es ihletésű LaFerrari elképesztő 963 lóerős teljesítményre is képes (3 mp alatt van százon, csúcssebessége 350 km/ó). Az olasz hiperautóból 499 darab készült. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Zagato Aston Martin Virage, 2014. Az olasz autódizájner cég, a Carrozzeria Zagato a brit autógyártó 100. és a saját 95. születésnapjára rajzolta meg az Aston Martin exkluzív kétajtós kombijának még exkluzívabb változatát. Az egyetlen példányban létező jármű talán az utóbbi évtizedek legszebb Aston Martin sportautója. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Porsche 918 Spyder, 2015. 2013 és 2015 között 918 darab épült a német autógyár hibrid meghajtású sportautójából. A 608 lóerős V8-as motor mellé az első és hátsó tengelyhez is elektromotort szereltek, ezzel 887 lóerőre tornászva az amúgy sem harmatgyenge jármű teljesítményét. Míg a legtöbb szuperautóval kapcsolatban kárörvendően emlegetik a kibicek, hogy kétpofára zabálják a benzint a városi forgalomban, a kétüléses Spyder 3,1 literes fogyasztásával - amit ugye a hibrid hajtásnak köszönhet - ideális munkábajárós, bevásárlókocsi is lehet. Csak arra kell vigyázni, hgy ne padlózzuk le a gázpedált, mert akkor már beindul a fosszilis erőmű, és 2,6 másodperc alatt 100-on, majd kicsivel később egy 345 km/órával hussanó megerősített szénszálas kapszulában találhatjuk magunkat, és hát őszintén kinek van arra szüksége. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
McLaren P1 GTR, 2015. A McLaren P1 986 lóerős versenyváltozatát, a GTR-t negyven példányban gyártotta a brit cég, és eredetileg csak P1-tulajdonosok vásárolhattak belőle. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ferrari GTC4 Lusso "Azzura", 2017. Ha Ferrari, akkor piros. Kivéve, ha azúrkék, mint ez az egyedileg átalakított, kívül-belül különleges, ég- és tengerkék színű anyagok felhasználásával készült kétajtós, négyüléses kombi. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
IsoRivolta Vision Gran Turismo, 2017. Elképesztően aerodinamikus és brutálisan gyors – röviden így lehetne jellemezni az IsoRivolta Vision Gran Turismo-t, ami nem más, mint egy megelevenedett játékautó. A Sony több tervezőirodát is felkért anno, hogy alkossanak PlayStation-re, azaz a Gran Turismo videójátékhoz autókat. Az IsoRivolta Vision GT is eredetileg ilyen, bónuszként megszerezhető autó volt a játékban, aztán a cég főnöke, Andrea Zagato feltette a kérdést, hogy "mi lenne ha" – az eredmény pedig ez az elképesztő koncepcióautó. A szénszálas karosszéria ezer lóerős, tízsebességes, ikerturbós V8 Corvette-motort rejt, a csatakos pixelálom 100 km/órára 2,7 másodperc alatt gyorsul, csúcssebessége 350 km/óra. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Aestec GTS, 2018. A legendás Porsche 904 (avagy Carrera GTS) versenyautó 1963 és 1965 között kategóriája legsikeresebbje volt, és mivel csak 116 épült belőle, manapság egy-egy eredeti példánynak az egekben van az ára. A Porschetől független német Aestec cég arra vállalkozott, hogy modern technológiákkal átgondolja és újraalkossa a legendát. Az alacsony példányszámban készülő, az előd előtt tisztelgő, de azt csak nagy vonalakban megidéző autóban átalakított Porsche motor dohog, a kézzel készült karosszéria pedig ahogy illik, szélcsatornában nyerte el végső alakját. Az autóból eddig egy készült el teljesen, a bázeli kiállításra a második, még félkész modellt hozták el. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Bugatti Chiron, 2018. A Veyron észvesztő sikere után a Bugatti még tudta emelni a tétet és a lécet. A 2016-ban bemutatott Chiron 8 literes, 16 hengeres, 1500 lóerős motorja olyan erős, mint az eszelős nyolcvanas évek Forma-1-es turbómotorjai. A dizájn nem sokat változott, a szteroidokon nevelt katicabogár az oldalára kapott jellegzetes kunkori íveket, amikről azonnal felismerhető az a pár száz autó, ami a gyárból eddig kigördült. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Bugatti Chiron, 2018. Nem állíthatjuk, hogy a szemzsibbasztó színnek köszönhető, de ez a Chiron is 2,4 mp alatt van százon, 6,1 másodperc alatt már kétszázzal repeszt, és csupán 12,2 kell, hogy a háromszázat meghaladja a sebességmérő mutatója. Ahogy a Veyron, a Chiron is képes 400 km/ó feletti sebességre, sőt az eddig legyártott ötszáz Chiron 420-at is tud, igaz csakúgy mint a Veyronnál, ehhez külön kulcs kell, ami kiiktatja a sebességkorlátozó elektronikát. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Ferrari SP38 Deborah, 2018. Idén mutatta be a Ferrari a Comói-tó partján, a Concorso d’Eleganza Villa d’Este autós összejövetelen ezt a 488 GTB alapján épült egyedi autót, ami egy dúsgazdag kliens külön megrendelésére öltött formát. A közutakon is vezethető versenyautó speciális tervezésű karosszériát, turbófeltöltéses V8-as motort kapott, a legtöbb Ferrari-rajongó pedig szívszélhűdést a párját ritkító vörös mén láttán. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Fiat 500 Spiaggina, Garage Italia, 2018. Hatvan évvel ezelőtt, 1958-ban került forgalomba Olaszország népautója, a Fiat 500. A közkedvelt kisautó népszerűsége hihetetlen nagy volt, a kor hírességei, színészek, zenészek, tévések mind odáig voltak érte, és máig kiemelkedő szeretet övezi az olaszok közt. Lapo Elkann (Garage Italia) tervei alapján, a Pininfarina hathatós közreműködésével a születésnapra a képen látható bolondos formában reinkarnálódott az olasz bogár, amit minden bizonnyal csakis fülig érő szájjal lehet vezetni. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Lancia Delta Integrale Futurista, 2018. Akik rajongásig szeretik a cikk elején számba vett Lancia rally-autókat, azoknak igazán remek hír, hogy az Automobili Amos jóvoltából, újra kapható lesz - igaz csupán 15, meglehetősen egyedi darab. A gyártó ezer új alkatrész felhasználásával gyakorlatilag újraalkotja a rendelkezésre álló használt autókat, ahogy tette ezt a nemcsak nevében, de egy sor dizájnelemben is futurista példánnyal is. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
GFG Style Sibylla GG80, 2018. A neves olasz autótervező, Giorgetto Giugiaro nevéhez több mint száz autó formaterve köthető (csak ízelítőül néhány: DeLorean DMC-12, BMW M1, De Tomaso Mangusta, Fiat Panda, Iso Grifo, Lancia Delta, Maserati Ghibli, Suzuki SX4, Volswagen Karmann Ghia, VW Golf és Passat, ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi). A sztárdizájner 2015-ben adta el kreatív ügynökségét a Volkswagen-csoportnak, hogy fiával, Fabrizióval megalapíthassa a GFG Style tervezőcéget. A családi vállalat egyedi megrendelésekre készít főként elektromos meghajtású autókat - mint amilyen az idei genfi autószalonon bemutatott Sibylla is. Az egyedi prototípus a 21. század terméke: nemcsak elektromos, de önvezető is, vonalai finoman futurisztikusak, a karosszéria fő attrakciója a pilótafülkéhez hasonlatosan egy elemből álló, kupolaszerű szélvédő, ami nyitáskor előresiklik, hogy a sofőr és utasa be tudjon szállni. Mivel egyedi koncepcióautóról van szó, a Tesla főnökeinek egyelőre nem kell aggódniuk, hogy a GFG Style versenyre kel velük az önvezető elektromos autók piacán. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
Tesla Roadster 2020. És ez már a jövő, már amennyiben annak tekinthető, hogy sikerült elhozni a kiállításra a Tesla egyelőre még félkész elektromos sportautóját, az új, várhatóan 2020-ban megjelenő Roadstert. A korszellemnek megfelelően ez az autó - illetve inkább: autóváz - vonzotta a legtöbb érdeklődőt, annak ellenére, hogy igazából csak a karosszéria, a sötét üvegek és a kerekek voltak láthatók. (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!