Nem is szürke mogyoró, hanem piros hóember az Ultima Thule
További Tech-Tudomány cikkek
A 2019-es év egy igazi tudományos érdekességgel kezdődött, ugyanis a New Horizons űrszonda január elsején elrepült a legtávolabbi, ember által megfigyelt égitest, az Ultima Thule mellett, 3500 kilométerre megközelítve a 2014 MU69 jelű aszteroidát. Aztán a különös alakú égitestről érkezett egy homályos fotó is.
A nagyjából 33 kilométer hosszú aszteroidáról végül január 2-án, magyar idő szerint este nyolc körül kaphattunk egy jobb képet, ekkor tartott ugyanis a NASA sajtótájékoztatót a New Horizons által küldött első részletesebb felvételről.
Kiderült, amire sokan számítottak, hogy az aszteroida igazából két sziklagolyóbis összekapcsolódva, valamint az is, hogy különböző mértékben veri vissza a fényt, és hogy a jelenlegi álláspont szerint olyasmi vöröses színe lehet, mint a Marsnak.
A Földtől nagyjából 6,6 milliárd kilométerre található égitest vizsgálata a NASA tudósai szerint azért is különös jelentőségű, mert a Kuiper-öv, ahol az Ultima Thule is található rengeteg információt szolgáltathat arról, hogyan keletkezett a Naprendszerünk.
Meet #UltimaThule! What you’re seeing is the 1st contact binary ever explored by a spacecraft. This object, which we can now see is a contact binary, used to be 2 separate objects that are now bound together. Watch for more @NASANewHorizons science results https://t.co/ZuxLDtzW9c pic.twitter.com/uF9VfgN4Fh
— NASA (@NASA) January 2, 2019
„Minden, amit az Ultimáról megtudunk majd - az összetételétől kezdve a földrajzán át egészen odáig, hogy miként jött létre, hogy van-e atmoszférája, meg ilyen dolgok - az mind arról fog árulkodni, hogy milyenek voltak a körülmények a Naprendszerünk létrejöttekor. A korábban megfigyelt objektumok, amik mellett elrepültünk, vagy landoltunk rajtuk nem tudtak erről információt szolgáltatni, mert vagy nagyok és fejlődnek, vagy melegek. Az Ultima egyedi" - mondta Alan Stern, a New Horizons űrszonda vezető kutatója.
Az aszteroida különlegessége három okból fakad:
- annyira messze van, hogy csak 30-40 Celsius-fokkal van melegebb körülötte, mint az abszolút nulla fok, ezért gyakorlatilag nincsenek kémiai reakciók, amik hatással lennének rá, valószínűleg megőrizte az összes tulajdonságát, amelyekkel a létrejöttekor rendelkezett,
- nem túl nagy, ezért nincsenek nagyobb égitestre jellemző tulajdonságai, nincsenek földtani tulajdonságai,
- nagyon egyedül van a Kuiper-övben, nagyon kevés behatás érhette, más égitestekkel is alig ütközhetett össze.
A New Horizons 3500 kilométerre tudta megközelíteni az aszteroidát, és már robogott is tovább. A következő napokban még számíthatunk arra, hogy a NASA újabb, még részletgazdagabb fotókkal jelentkezik a történelmi közelrepülésről.
Ha minden jól megy, az űrszonda 2027-ig vagy 2028-ig lesz a a Kuiper-övben, a tervek szerint még két tucat további objektumot fog itt megvizsgálni távolabbról, és ha mindez igaz, maradt még annyi üzemanyaga, hogy később egy újabb égitest mellett haladhasson el, még ha nem is olyan közel, mint most az Ultima Thule esetében.
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, azután, hogy a New Horizons elindult a Plútó felé. A tudósok három évvel később jöttek rá, hogy nem gömbölyű, hanem feltehetően hosszúkás, sőt az is lehet, hogy két különböző objektum. A találkozás alkalmából az Ultima Thule külön himnuszt is kapott, amelyet a Queen együttes asztrofizikai doktorátussal is rendelkező gitárosa, Brian May komponált.