Huba
17 °C
33 °C

Árpád-kori falu romjait találták meg a Hajógyári-szigeten

2009.03.02. 15:11
Egy eddig ismeretlen Árpád-kori települést tártak fel a Hajógyári-szigeten a Budapesti Történeti Múzeum régészei.

Az Álomsziget-beruházáshoz kapcsolódó ásatások során közel tízezer négyzetméteren végeztek kutatásokat. "Fontos, hogy viszonylag összefüggő területen dolgozhatunk, és nem egy út keskeny nyomvonalát tártuk fel" - mondta Havas Zoltán ásatásvezető az MTI-nek. Ennek köszönhetően kezd kibontakozni a település szerkezete, egy összefüggő árokrendszer, amelynek területhatároló és vízelvezető funkciója volt, és kiderült, mely házak a korábbiak, és melyek épültek később. Így kideríthetők az összefüggések, az, hogy honnan és hogyan fejlődött a település.

A falunak csupán egy részét tárták fel eddig, összesen 19 ház került elő. "Ez egy kicsi, ám tartósan meglévő település, amely a XI-XIII. század között volt lakott. Agrárközösség lakta, ám további vizsgálatok szükségesek a mezőgazdasági profil megállapítására, hogy főleg állattartással, vagy inkább földműveléssel foglalkoztak-e" - ismertette a régész. A 19 épület némelyikének gazdasági funkciója lehetett - gabonatároló, istálló kapott helyett bennük.

Előkerült a falu kovácsműhelye, és egy olyan épületet, amelyben a feltételezések szerint sütöde működött. Nagyobb a területe és több kemence is volt benne, valószínű, hogy ezek sütőkemencék. Tehát nem a lakóházakban sütötték a kenyeret, hanem vagy az épületek előtti külső kemencékben, vagy ebben a sütőházban.

A házak mérete mai szemmel kicsi, a 2,5 méteres oldalhossz jellemző, de vannak régészeti szempontból nagynak tűnő, 3-5 méteres hosszúságú épületek is. „Ez változott az idők során, volt egy jellemző típus a korai korszakban, ez a stílus főleg a kisebb házak esetében jelenik meg, a XIII. században viszont hosszúkás házakat kezdtek el építeni. A felszínen álló gazdasági épületek több részre voltak osztva, a lakóházak, amelyek félig földbe mélyített házak voltak, egy helyiségből álltak. A házak eléggé egységesek, tájolásukat általában a természeti tényezők - az uralkodó széljárás, a napsütés befolyásolta. Úgy igyekeztek megépíteni, hogy minél kevésbé járja át őket a szél, ezért a bejárat kezdetben a déli, a későbbiekben a nyugati oldalon volt. A tűzhely az északi, azaz a leghidegebb falnál volt: onnan jön a szél, így a tűzhely jobban átmelegítette a házat" - magyarázta Havas Zoltán.

A középkori leletek mellett korábbi kultúrák emlékei is napvilágra kerültek az ásatáson, így a Kr. e. IV. évezred elejéről, a rézkorból származó kerámia edények, valamint sok Kr. u. II-IV. századi római érem, és néhány kőfaragvány is. A rézkorban, ahogy a bronzkorban is, csak időlegesen volt lakott a terület. A római kori leletek viszont jobbára az Árpád-kori falu lakosai által kerültek a Hajógyári-szigetre. A kövekről meg lehetett állapítani, hogy honnan kerültek ide, a faragott kvádereket, oszlop-, síremlék- és oltártöredékeket házaik kemencéjébe építették be, vagy későbbi hasznosításra deponálták. Az érmekről is feltételezhető, hogy az Árpád-kori település lakói gyűjtötték valamilyen célra, későbbi felhasználásra.