Jácint
16 °C
33 °C

Hányás a szemben a tudományért

2009.04.12. 00:35 Módosítva: 2009-04-12 00:35:42
Bőr alá ültetett élősködők, tűzzel pörkölt asszisztens, füstölgő fülek. Nyolc különleges és többnyire gyomorforgató tudományos történet azokról a tudósokról, akik saját magukon kísérletezve jutottak közelebb a tudományos valóság megismeréséhez. Ne próbálja ki otthon!

1. Sárgalázkutatás: hányás a szembe

A sorban az előkelő első hely egy 19. századi medikust, Stubbins Ffirtht illeti, aki forradalmi kísérleteivel azt próbálta bebizonyítani, hogy a sárgaláz nem fertőző betegség. Első tesztjeiben egy sárgalázas beteg „friss, fekete hányását” öntötte a saját karján ejtett sebekbe, írja a New Scientist. Mivel a derék Ffirth ettől nem kapta el a sárgalázat, felbátorodott, és a hányást egyenesen a saját szemébe csepegtette, aztán sárgalázas betegek válogatott testnedveit – vérét, köpetét, izzadtságát és vizeletét – is elkente a látószervén. Végül odáig merészkedett, hogy felmelegített, felöklendezett gyomortartalomban üldögélt egy darabig, amitől kiadós fejfájása lett, de egészséges maradt.

sarga

Kísérletei utolsó fázisában le is nyelte a sárgalázas hányást, egyenesen a beteg szájából vett mintát. Mivel még ettől az aktustól sem lett beteg, úgy döntött, hogy hipotézise bizonyítást nyert, és a sárgaláz nem fertőző. Bár megszerezte az orvosi doktorátust, később kiderült, tévedett. A sárgaláz fertőző, de csak akkor, ha a vírus egyenesen a véráramba kerül, például szúnyogcsípéssel.

2. Gerincérzéstelenítés tesztje: összezúzott here

1898-ban egy német sebész, August Bier feltalálta a gerincérzéstelenítést. Ez akkoriban a gerincvelői folyadékba fecskendezett csekély adag kokaint jelentette, azt azonban nem tudták a kutatók pontosan, hogy mennyire hatékony vele az érzéstelenítés. Ezért Bier asszisztensi segítséggel saját magán próbálta ki a módszert.

A kísérlet nem sült el túl jól. Bier nyakán egy nagyobb méretű lyuk keletkezett, amiből folyamatosan szivárgott a gerincvelői folyadék. Mivel a kísérlet az asszisztens ügyetlensége miatt fulladt kudarcba, Bier úgy döntött, hogy saját maga helyett inkább munkatársán próbálkozik tovább. Sikeresen érzéstelenítette, majd késsel szurkálta, kalapáccsal ütögette a Hildebrandt nevű kollégát, kihúzgálta szeméremszőrzetét, majd kicsit meg is gyújtotta. Mivel ezt mind nem találta elegendő bizonyítéknak, végül összepréselte munkatársa heréit.

A sikeres kísérlet után a kutatópáros a sérülések ellenére vacsorázni indult. Később – talán nem meglepő – Bier legnagyobb kritikusa a csodával határos módon életben maradt Hildebrandt lett.

3. Sugárzásvizsgálat: égési sérülések

Magyar önkísérletezők

Egy hazai önkísérletről számol be Magyar László András Az orvosi önkísérletekről című cikkében. Egyik kiváló professzorunk és orvos felesége a hatvanas években szeretkezés közben egymás vérnyomását mérték, hogy így nyerjenek a vérnyomás-emelkedés és a szex kapcsolatáról objektív adatokat.

1903 júniusában Pierre Curie, a brit Royal Institutionban tartott előadásán felcsavarta az ingujját, és megmutatta a hallgatóságnak a karján lévő, égési sérülésnek látszó sebet. Elmesélte, hogy a sérülés attól a csekély adag rádiumtól van, amit az előadás előtt ötven nappal tíz

órára ragasztószalaggal a karjára erősített. Feleségével, Marie Curie-vel azt remélték, hogy az általuk felfedezett rádium égető tulajdonsága a rákgyógyításban kaphat szerepet, de végül a radioaktív kémiai elem betegítette meg mindkettőjüket. 1903-ben nyertek megosztott fizikai Nobel-díjat a sugárzással kapcsolatos kutatásaikért.

4. Víz alatti gázok hatása: füstölgő fül

J. B. S. Haldane biológus kutatási területe a 20. század elején a mélytengeri búvárok egészségügyi állapota volt, de a tudományba vetett hitet saját egészsége sínylette meg. Újra és újra dekompressziós kamrába száműzte magát, és saját testén vizsgálta a különböző gázszintek fiziológiai hatását. Kísérletei vezettek a keszon- vagy dekompressziós betegség megértéséhez, ami akkor jelentkezik, ha a búvár túl gyorsan emelkedik fel, és így a vérébe oldódott nitrogénnek nincs ideje kiürülni. Ekkor apró buborékok képződnek a nitrogénből, és a vérárammal a test különböző területeire eljutva betegséget okoznak.

dr1

A tudós eredményeinek komoly ára volt, oxigénmérgezést kapott, amitől rendszeresen rohamai voltak, ezenkívül a gyakori hirtelen nyomásváltozásoktól kilyukadt a dobhártyája. A lyukat barátai szórakoztatására használta. „Ha lyukas a dobhártyánk, ki lehet fújni a dohányfüstöt a fülünkön, aminek a társasági életben komoly haszna van” – mondta egy alkalommal.

5. Alváskutatás: patkányos barlangban

1938-ban Nathanial Kleitman alváskutató egy kollégájával beköltözött egy Kentucky állambeli barlangba. Azt vizsgálták, hogy az emberi szervezet képes-e egy hosszabb, 24 helyett 28 órás naphoz hozzászokni. A Mammoth barlang 37 méter mélyen van a föld alatt, egyáltalán nincs benne természetes fény, állandó a hőmérséklete, vagyis nem lehet tudni, hogy mikor van nappal, és mikor éjszaka. Kleitmannak és munkatársának sikerült a 28 órás napi rutin kialakítása a kényelmetlen, patkányoktól hemzsegő környezetben. Kutatásaik hozzájárultak az ember napi cirkadián ritmusa, vagyis az ismétlődő történések 24 órás biológiai sorrendjének megértéséhez.

6. Gombaelemzés: hallucinogén kultuszdrog

lsd

Albert Hofmann svájci vegyész az anyarozs nevű gabonaparazita vizsgálata közben, véletlenül állította elő a lizergsav-dietilamid nevű alkaloidot, köznapi nevén az LSD-t. 1943 áprilisában, baseli laboratóriumában feltehetően a bőrén keresztül szívódott fel az anyag, amitől pszichedelikus képeket látott, és egészen különös állapotba került.

Így számolt be az élményről: „Hiábavalónak tűnt minden igyekezetem arra, hogy megállítsam a külvilág széthullását és énem feloldódását. Egy démon hatolt belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim és a lelkem fölött. Az anyag, amivel kísérletezni akartam, végül legyőzött. Innentől valójában elkezdtem élvezni a – csukott szemem mögött tovább tartó – színek és formák hallatlan játékát. Kaleidoszkópszerűen változva leptek meg tarka, fantasztikus képzetek, körökben és spirálokban nyíltak és csukódtak be újra, színszökőkutak fakadtak, átrendeződtek és keresztezték egymást egyetlen folyamban.”

Az LSD-t pszichiátriai betegségek kezelésére használták, majd a hatvanas években kábítószerré minősítették, és betiltották. Hofmann élete végéig csodálója maradt a szernek. Nem ő az egyetlen, aki drogokat próbálgatott saját magán. Alexander Shulgin amerikai vegyész az MDMA (extasy) pszichiátriai alkalmazási lehetőségeit kereste, Timothy Leary, a Harvard pszichológusa azt próbálgatta, segít-e az LSD az alkoholizmus kezelésében. Nem sokkal később elvesztette az állását.

7. Gyomorfekély-vizsgálat: bűzös lehelet

Barry Marshall biztos volt benne, hogy a gyomorfekély nem csupán a helytelen életvezetés és az egészségtelen táplálkozás miatt alakul ki, hanem a Helicobacter pylori nevű baktérium okozza. Ahhoz, hogy ezt bebizonyítsa, szüksége volt egy kísérleti alanyra. „Én voltam az egyetlen, aki elegendő információ birtokában volt a beleegyezéshez” – mondta egy 2006-os interjúban.

Nem árulta el a családjának és a kórházban sem, hogy mire készül, amikor lenyelte a baktériumot. Három napig jól volt, aztán hányni kezdett, és a felesége szerint orrfacsaróan büdös volt a szája. A tíz nappal később elvégzett biopszia bebizonyította, hogy a baktérium hatott, és a tudósnak idült gyomorhurutja lett, ami a fekély kiindulópontja. Nyolc év kellett hozzá, hogy kollégájával meggyőzzék a közvéleményt, 2005-ben Nobel-díjat kaptak eredményeikért.

8. Asztmagyógyítás: férgek a bőr alatt

Hookworm

Meglepően sok tudós fertőzte meg magát különféle parazitákkal. Egyikük, David Pritchard biológus ötven horogféreglárvát (Ancylostoma duodenale) ültetett a saját bőre alá. A horogféreg bizonyos esetekben pozitívan képes megváltoztatni a test immunválaszait. Alkalmas például az asztma és a Crohn-betegség (regionális bélgyulladás) kezelésére – ezek a betegségek nagyon ritkák azokon a területeken, ahol gyakori a horogféreg-fertőzés.

Az élősködő egy egész évtizedig is eléldegél az emberi szervezetben, és gyógyszerekkel viszonylag könnyen eltüntethető onnan. „Eléggé viszketett, amikor keresztülrágták magukat a bőrömön” – mondta Pritchard később a kísérletről. Az ötven féreg végül túlságosan soknak bizonyult. Pritchard rettenetesen szenvedett, és megállapította, a kezeléshez tíz lett volna a biztonságos féregszám. A módszerrel kapcsolatos vizsgálatok még folynak, többek között arra vonatkozóan is, hogy a szklerózis multiplexes betegeken is segíthetnek-e a férgek.

Az önkísérlet etikai megfontolásai

Az ismertetett önkísérletek inkább kuriózumnak tekinthetők, és egyre inkább visszaszorulóban vannak, tudtuk meg Dr. Hegedűs Katalintól, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének bioetikus szakértőjétől. "A múltban jellemzőek voltak az orvosok, biológusok önkísérletei, mivel tiltott volt az embereken folytatott orvosi kísérletezés, azonban a 20. század második felétől - nagyon szigorú feltételek mellett - az embereken folytatott kutatásokat engedélyezték. Az Orvosok Világszövetségének Helsinki Nyilatkozata (1964, majd többször módosítva) fogalmazta meg az embereken történő orvosbiológiai kutatások szabályait. Ezt az ajánlást Magyarország is elfogadta. A cikkben ismertetett kísérletek egy része éppen a kísérleti alany veszélyeztetettsége miatt vált önkísérletté, mivel a szabályozás lényege éppen a kísérleti alany tájékoztatása, önkéntes beleegyezése és lehetőség szerinti védelme" - fogalmazott.

Az Egészségügyi Törvény ((1997. évi CLIV. törvény) vonatkozó paragrafusa így szól: "163. §: A kutatás során az alany érdeke mindig megelőzi a tudomány és a társadalom érdekeit; ezért a kutatás alanyát érintő kockázatot a lehető legkisebb mértékűre kell korlátozni."