Antidepresszánst tennének az ivóvízbe a japánok

A százezer lakosra vetített 23,7 öngyilkosságával a távol-keleti ország a WHO rangsorában az elsők között szerepel. (Magyarország huszonhattal még rosszabb helyet foglal el, míg Németországban évente százezer emberből csupán tizenhárom vet véget életének önkezével.)

Egy 1990-es texasi vizsgálat, amely az ivóvíz lítiumtartalmát az öngyilkossági rátával hozta összefüggésbe, arra ösztönözte az Oita és a Hiroshimai Egyetem kutatóit, hogy elemezzék a szigetországban rendelkezésre álló ivóvíz lítiumtartalmát. A lítium sói előfordulnak a természetben, és az orvostudomány is alkalmazza depresszió és bipoláris zavar (mániákus depresszió) kezelésére. Amúgy az emberi szervezet számára nem nélkülözhetetlen elem, és csak igen csekély mennyiségben van jelen benne.

A kutatók tizennyolc japán község ivóvizét vizsgálták meg és hasonlították össze a helyi öngyilkossági rátákkal. Eredményeiket a British Journal of Psychiatry című újságban adták közre. A magas lítiumtartalmú ivóvízzel rendelkező községek öngyilkossági rátája jelentősen alacsonyabb volt azokénál, ahol alig észleltek lítiumot a vízben. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a parányi adagok ivóvízből történő fogyasztása döntő szerepet játszik az öngyilkosságok féken tartásában.

Cikkükben közvetetten azt javasolták a kutatók, hogy az öngyilkosságok megelőzése érdekében lítiumot lehetne adagolni az ivóvízhez. Messzebb azonban nem merészkedtek. Felhívták a figyelmet arra, hogy még ha csekély mennyiségről is van szó, több oldalról is körbe kell járni a kérdést, kutatások sorát kell még elvégezni - nem árt az óvatosság, hiszen a lítium magasabb dózisban mérgező is lehet.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.