Ablak a Tejútrendszer hideg tájaira
Újabb felmérés készült galaxisunk belső részéről, amely több ezer sűrű, hideg porcsomó létét fedte fel. Ezek a helyek valószínűleg új csillagok bölcsői. A jelentős időt felölelő programot a chilei Atacama-sivatagban lévő APEX távcsővel végezték el, amely 5100 méteres magasságban épült meg a Chajnantor-fennsíkon.
A nemrégiben elkészült térkép az eddigi legnagyobb és legteljesebb felmérés, amely galaxisunk hideg poranyagát térképezi fel 1 milliméternél rövidebb hullámhosszon (tehát a szubmilliméteres tartományban). Az új katalógus támpontul szolgálhat majd a csillagászoknak, hogy érdekes objektumokat válogassanak a Herschel és az ALMA távcsöveknek.
A felmérés, amely sokatmondóan az ATLASGAL elnevezést kapta (Apex Telescope Large Area Survey of the Galaxy), a Tejútrendszer belső vidékét tárja fel. Ez a terület jelenleg is számos csillag születési helye - az ott található jelentős poranyag azonban optikai távcsöveink elől eltakarja ezeket a régiókat. Az eredmény valóban kolosszális, a térkép ugyanis az égbolt mintegy 95 négyzetfoknyi területét fedi le, magába foglalva a Tejútrendszer síkját mintegy 40 foknyi hosszan és 2 foknyi széles sávban.
A program vezető kutatója, Frederic Schüller (Max Planck Rádiócsillagászati Intézet) szerint az új térkép nem csupán a nagytömegű csillagok potenciális keletkezési helyeit térképezi fel, hanem galaxisunk belső vidékeinek nagyléptékű szerkezetéről is átfogó képet ad. Az új szubmilliméteres térkép a poranyag eloszlását mutatja, amely híven reprezentálja a főként molekuláris hidrogénből álló hideg gázanyagot is. A felmérés során több ezer sűrű porcsomót fedeztek fel, amely nagytömegű csillagok keletkezési helyéül szolgálhat. Méretük néhány fényévnyi, tömegük azonban tíz, de akár ezerszerese is lehet a Napénak, amely nem csupán egyedi csillagok, hanem csillaghalmazok születéséhez is elégséges lehet.
Mindezen felül a térképen látható a diffúz poranyag sugárzása is, amely filamentáris szerkezetet követ és hidat alkot a különböző porcsomók között. A csillagkeletkezési régiók mellett a csillagközi anyag szerkezetében jelentős méretű lyukak is megfigyelhetők, amelyek szupernóva-robbanások helyét, valamint a nagytömegű csillagok szele által szétfújt anyagot is mutatják.