Lézerrel átírták egy légy emlékeit
Elkészült a Man in black memóriamódosító eszköze, amivel hamis élmények írhatók az agyba. A lézeres agymosást még csak legyeken próbálták ki, és a módszer csak a gének módosítása után működik.
Gero Miesenböck és kollégái legyek agyát manipulálták lézerrel, mert arra voltak kíváncsiak, hogy az idegsejtek közvetlen stimulálásával is lehet-e tanítani a rovarokat. Korábban csak azt tudták, hogy az idegsejtek által kibocsátott dopaminnak kritikus szerepe van a tanulási folyamatban.
Az Oxford egyetem kutatócsoportja először élményekkel próbálta betanítani a legyeket. Egy kisméretű dobozba zárták őket, és a doboz két végéből különböző illatot pumpáltak be. Az egyik illat forrásánál elektromos sokkoló várta a legyeket. A szerencsétlen állatok végül megtanulták, hogy melyik illatnál vár rájuk kínszenvedés, és 30 százalékkal kevesebbszer indultak el abba az irányba.
Ezután megnézték, hogy az idegsejtek közvetlen stimulálásával is elérhető-e ugyanez. Először módosították a legyek génjeit, és elérték, hogy az ATP-molekula hatására az idegsejtek ugyanúgy reagáljanak, mint az elektromos sokkolóra. A vizsgált idegsejteket lézerre aktiválódó ATP-vel tették fényérzékennyé. Többféle legyet hoztak létre, mindegyikben más-más idegsejtbe fecskendezték be a fényérzékeny ATP-t.
Ezek a legyek is az illatos dobozba kerültek, de elektromos sokkoló helyett lézerrel lövöldöztek rájuk. Nagyon sok légy egyáltalán nem reagált, de 12 idegsejttel megfelelő hatást értek el, a legyek megtanulták elkerülni a fájdalmat. Ebben a kísérletben a legyek 28 százalékkal kevesebbszer választották a lézeres sokkolást.
Miesenböck mindebből arra következtetett, hogy a 12 megfelelő idegsejt közvetlen stimulálásával ugyanaz a hatás érhető el, mint az elektromos sokkolóval, a valóságban átélt fájdalommal. A lézerrel manipulált legyek tehát olyan kellemetlen élményre emlékeztek, ami meg sem történt velük.
Wayne Sossin, aki a montreali kórházban kutatja a memóriaformálás biokémiai hátterét, arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi agyon nehéz lesz ugyanezt kimutatni, mert nem lehet genetikailag módosítani embereket csupán azért, hogy felülírhassák a memóriájukat.
Emellett a kísérletben csak azt bizonyították be, hogy néhány idegsejt aktiválása elégséges a tanuláshoz, de azt nem mutatták ki, hogy a normális tanulási folyamat alatt is ezek az idegsejtek aktívak. Miesenböck a következő lépésben azonosítja azokat a sejteket, amelyek a 12 idegsejt aktivitását szabályozzák. Ezek megmutatják majd, hogy a legyek pontosan hol tárolják az emlékeiket.
