Bár az embernél, és a fejlettebb állatoknál az utódnemzéshez egy hím és egy nő közreműködése szükséges, az élővilágban ez nem mindenhol van így. Több növény- és állatfajt ismerünk, ahol az önmegtermékenyítés mechanizmusa is működik, ilyenkor az utód az egy szál szülő génállományát örökli.
Ez a genetikai sokszínűség csökkenésével jár, cserébe megszűnik az a visszatartó tényező, amit a biológusok a hímekért fizetett evolúciós árnak hívnak, és ami nélkül az adott faj példányai akár kétszer akkorára is növekedhetnek, mint a keresztezéses szaporodásnál. Állítólag maga Darwin sem volt teljesen meggyőződve afelől, hogy a szex evolúciós szempontból előnyös.
A University of Oregon kutatói fonalférgekkel végzett evolúciós kísérletekkel bizonyították, hogy a szexalapú szaporodás hatékonyabb, mint az önmegtermékenyítés. Ehhez fonalférgeket használtak, amelyek mindkét metódusra képesek, de a kísérlet alanyait genetikailag úgy manipulálták, hogy egyik felük csak az egyik, a másik felük csak a másik módszerrel tudjon szaporodni. Ezek után 50 generáción át figyelték őket, miközben változatos módokon keserítették meg az életüket, a bakteriális fertőzéstől a környezetük és életkörülményeik drasztikus megváltoztatásáig.
A száz lefolytatott kísérlet tanulságait összefoglaló, a Nature tudományos szakfolyóiratban megjelent tanulmány azt mutatta, hogy hiába nőttek nagyobbra, és tűntek erősebbnek az önmegtermékenyítő csoport tagjai, sokkal kevésbé voltak ellenállóak, nehezebben alkalmazkodtak, és többször jelent meg náluk káros mutáció.
Hosszú távon a hímekért fizetett evolúciós árat ellensúlyozták a genetikai sokszínűség nyújtotta előnyök. Ezért jelent evolúciós előnyt a szex, és ezért számít különlegességnek az élővilágban az önmegtermékenyítés, amit csak tartalék tervként vet be az adott faj, hiszen az utód nélkül elpusztulásnál azért mindenképpen jobb.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.