Szabolcs
14 °C
28 °C

Száz emberből egy skizofrén

2009.12.04. 00:39
A pécsi lövöldöző erőszakos kitörése valószínűleg betegsége egyik tünete volt. A skizofréniára egyelőre csak tüneti kezelés létezik, Magyarországon pedig nincs megfelelő betegkövető rendszer.

Hetekig, sőt hónapokig eltarthat, mire a szakértők felállítják a pécsi lövöldöző pontos kórképét. Azt viszont már most tényként kezeli mindenki, hogy a november 26-án a pécsi egyetem biofizikai intézetében egy embert megölő és hármat megsebesítő, 23 éves G. Ákos pszichiátriai betegségben szenved. A híradásokban a skizofrénia és a skizoaffektív pszichózis is elhangzott, amik a laikusnak nem sokat mondó, vagy éppen tévhitekkel övezett fogalmak.

Változatos tünetek

A skizofréniát sokszor összekeverik a disszociatív személyiségzavarral, vagyis azzal a nagyon ritka betegséggel, amelyben a páciens egyidejűleg több személyiséggel is rendelkezik. Az orvosilag pongyola kifejezésnek számító tudathasadás szót is szokták használni rá, és mindennek történeti okai vannak. A skizofrénia elnevezést Eugen Bleuler svájci pszichiáter alkotta meg 1908-ban, a görög eredetű szóösszetétel a hasadni (schizein) és az elme (phrenos) szavakból született. Bleuler ezzel a betegség tüneteinek összetettségét próbálta megfogni, de az elnevezés később a fenti félreértés alapja lett.

Eugen Bleuler
Eugen Bleuler

A skizofrénia (vagy szkizofrénia, mindkét írásmód elfogadott, szakmai körökben inkább az sz-betűset használják) a lakosság körülbelül egy százalékát érinti a világ minden országában, az egyik legsúlyosabb pszichiátriai betegség, ami kihat a beteg magatartására, érzelmeire és gondolkodására. „Általában fiatal felnőttkorban kezdődik, és jellemző rá az epizodikus lefolyás, vagyis bizonyos időszakokban jelennek meg a skizofréniára jellemző tünetek, de ezen epizódok között viszonylagosan tünetmentes periódusok lehetnek” – magyarázza dr. Réthelyi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika adjunktusa, aki évek óta kutatja a betegség genetikai hátterét. „A szkizofrénia azonban általában egész élete során elkíséri a pácienst, és gyakran progresszív lefolyású, a tünetek romló tendenciát mutatnak.”

Ezek a tünetek pedig igen változatosak, a szakirodalom több tünetcsoportra osztja a szimptómákat. A legjellemzőbbek az úgynevezett pozitív tünetek, ezek között is az érzékcsalódások, hallucinációk, amik általában akusztikus hallucinációk (tehát a beteg hangokat hall). A másik fontos pozitív tünet a megalapozatlan, téves gondolatok, téveszmék kialakulása, amelyek tévességéről a betegek nem meggyőzhetőek. Jellemző még a súlyos esetekre a dezorganizált magatartás, a viselkedés és a gondolkodás szétesése.

Külön tünetcsoportba tartoznak a negatív tünetek: a normális érzelmi élet elsivárosodása, a szociális és szexuális motivációk csökkenése. Előfordulhatnak hangulati tünetek is, például agresszió és ellenségesség, de a szorongás és a depresszió is gyakori kísérőtünet. Ez utóbbi esetekben az öngyilkosság kockázata is megnő, a skizofréniás betegek közel tíz százalékának öngyilkossággal ér véget az élete. Végül, kognitív tünetek is jellemzőek: figyelemzavarok, a memória, az absztrakt gondolkodás, és általában a kognitív funkciók károsodása. Ehhez kötődik a skizofrénia korábbi elnevezése: Breuler előtt Emil Kraepelin német pszichiáter kifejezését, a dementia praecoxot használták. A név idő előtti szellemi hanyatlást jelent, Kraepelin már a 19. században a kognitív tüneteket tartotta a legfontosabbnak.

Nemcsak a skizofrénia tünetei változatosak, hanem a prognózisa is. A betegek egyharmadára jellemző, hogy megfelelő kezelés mellett képesek beilleszkedni a társadalomba, dolgozni és családot alapítani, egyharmaduknál viszont rossz a prognózis, ők hosszú távon sem képesek önálló életvitelre. A maradék egyharmad valahol a kettő között ingadozik.

G. Ákos betegen ölt meg egy embert
G. Ákos betegen ölt meg egy embert

Egy vizsgálat nem elég

Az első híradások azt sejttették, hogy a pécsi lövöldöző skizofrén. Gábriel Róbert, a Pécsi Tudományegyetem rektora azt mondta a TV2 Tények című műsorának, hogy az elsődleges vélemények szerint G. Ákos látens skizofrén. „Ezt nehéz szakmailag értelmezni, de a rektor valószínűleg az úgynevezett prodromális tüneteket értette ezalatt” – magyarázza Réthelyi. „A klinikai gyakorlatban gyakran találkozunk ilyen tünetekkel, ezek az első pszichotikus epizód előtt jelennek meg, és gyakran több évig tartanak.”

A prodromális vagy bevezető tünetek között megtalálható az, hogy a páciens zárkózottá, nyomottá, visszahúzódóvá válik, szokatlan megnyilvánulásai lesznek, és olyan dolgokról gondolkodik, amik korábban nem volt jellemzőek rá. Ebben a szakaszban a beteg filozofikussá válik, a környezetéhez képest szokatlanul intenzíven kezdhet el ezoterikus vagy vallásos kérdésekkel foglalkozni, nem ritkák az indulatkitörések sem. De sokszor csak utólag válik egyértelművé, hogy voltak prodromális tünetei a skizofréniának – többek között azért, mert a betegség fiatal felnőttkorban alakul ki, és ekkor, illetve az ezt megelőző serdülőkorban minden embernek átalakulóban van a személyisége.

A fentiek miatt gyakorlott pszichiáternek is nehéz feladat diagnosztizálni a skizofrénia prodromális szakaszát. A kór imitálhat más betegségeket, például depressziót, szorongásos problémákat, de a hallucinációk sem csak a skizofréniára jellemzők. Ráadásul a páciensek egy része megpróbálja elfedni, titkolni a tüneteket, ami rövid ideig sikerülhet – aztán a betegség kialakulása során olyan iskolai, családi problémák jelentkeznek, amikor a betegség már eltitkolhatatlanná válik. „Egyszeri vizsgálattal szinte biztosan nem derül ki senkiről, hogy a szkizofrénia prodrómája zajlik nála, komplexebb, ambuláns ellátási rendszerre van szükség, ahová az ilyen fiatal páciensek bizalommal fordulhatnak, és ami hosszabb távon követi őket” – fogalmaz Réthelyi doktor.

A pécsi ámokfutónak volt betegségtudata, de a pontos diagnózis felállítását megnehezítette azzal, hogy váltogatta az orvosait. Hogy voltak-e korábban is skizofréniás epizódjai, vagy csak prodromális tünetei voltak, egyelőre nem tudni – annyi biztos csak, hogy már 15 éves korában voltak kényszeres megnyilvánulásai. A lövöldöző kórképében a kísérőtünetek közül nem kerülheti el a figyelmünket az agresszió.

Ebben a témában éppen idén jelent meg egy új kutatás eredménye. A kutatást nagyon nagy mintán végezték nyolcezer skizofrén és nyolcvanezer egészséges ember adatainak összehasonlításával, 1973 és 2006 között felvett svédországi betegek adataiból kiindulva. A vizsgálat szerint az erőszakos bűncselekmények előfordulása a skizofréniások között minimálisan magasabb csak az átlagpopulációhoz képest, egyetlen kivétel van: a kóros szerhasználat. „Ha a skizofrénia mellett alkoholizmus vagy drogfüggőség is jellemző a betegre, megnégyszereződik az erőszakos bűncselekmény elkövetésének valószínűsége” – idézi Réthelyi a tanulmányt. G. Ákos vizsgálata minden bizonnyal kiterjed majd arra is, volt-e olyan szenvedélye, ami erősíthette az erőszakos hajlamot.

Óvatosan az antidepresszánssal

Kedden Huszár András, a pécsi Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője – aki meg is vizsgálta G. Ákost – az Inforádiónak azt nyilatkozta, hogy a lövöldöző nem skizofréniás, hanem skizoaffektív pszichózisban szenved. „Ez a skizofréniához nagyon hasonló betegség, amit a 20. század első felében írtak le. A skizofréniás tünetek mellett erősebb hangulati tünetek, depresszió vagy hangulati emelkedettség, mániás tünetek jellemzőek rá. A legnagyobb különbség a két betegség között, hogy a skizoaffektív pszichózis lefolyását tekintve inkább a hangulati betegségekre hasonlít. Színes, hirtelen kialakuló tünetekkel jár, amik gyakran nagyon ijesztőek a betegnek és a környezetének, de hosszú távon a beteg esélyei jobbak, megfelelő terápia mellett teljes életet élhet” – mondja Réthelyi.

John F. Nash is skizofrén, a tudós életéből készült az Egy csodálatos elme című film
John F. Nash is skizofrén, a tudós életéből készült az Egy csodálatos elme című film

A megfelelő terápia mind a skizofrénia, mind a skizoaffektív pszichózis esetében elsősorban gyógyszeres kezelést jelent, de a sikeres terápiához elengedhetetlen a hosszú távú együttműködés a páciens és kezelőorvosa – illetve tágabb értelemben a páciens és az ellátórendszer (például szociális munkások) – között. Akut szakaszban kórházi felvétel szükséges és olyan antipszichotikumok szedése, amelyek közvetlenül hatnak a pozitív tünetekre, megszüntetik a hallucinációkat és téveszméket.

Ez a gyógyszeres terápia kiegészülhet egyéb gyógyszerekkel, szorongáscsökkentőkkel, hangulatstabilizáló szerekkel, bizonyos esetekben antidepresszánsokkal. A gyógyszeres kezelésen túl a gyógyítás fontos része az egyéni pszichoterápia, családterápia, a pszichoedukáció (vagyis hogy a beteg tanuljon a betegségéről), a közösségi pszichiátriai ellátás és a rehabilitáció is. A fenti, komplex terápiás megközelítéssel ma már hatalmas javulás érhető el a páciensek állapotában.

Mivel a skizoaffektív pszichózisnál erősebbek a hangulati tünetek, e betegség kezelésekor biztosan előkerülnek a hangulatstabilizálók, bizonyos esetben a hangulatjavító gyógyszerek is. Ezekkel viszont óvatosan kell bánni. Az antidepresszánsok ugyanis növelik bizonyos ingerületátvivő anyagok szintjét az agyban, pontosabban az idegsejtek közötti szinapszisokban, emiatt lehetséges, hogy a betegnél felerősödnek egyes skizofréniás tünetek. „A szakmai álláspont az, hogy csak alapterápia – tehát antipszichotikus kezelés – mellett szabad hangulatjavítókat adni skizofréniás tüneteket mutató betegeknek, és csak indokolt esetben, ha a depressziós tünetek dominálnak” – mondja Réthelyi. Hogy a pécsi ámokfutó korábbi kezelése megfelelő volt-e, azt most még nem lehet megállapítani, de az biztos, hogy G. Ákos szedett antidepresszánsokat.

Keveset tudunk róla

Mint látszik, a terápia tüneti kezelésekre szorítkozik, mert a skizofrénia ma is egy nagy kérdőjel a tudomány előtt, pontos oka még ismeretlen. Az eddigi kutatások alapján csak annyit lehet biztosan kijelenteni, hogy a skizofrénia kialakulásában egyaránt szerepet játszanak a biológiai tényezők – elsősorban a genetikai háttér – és a környezeti hatások is. A genetikai vizsgálatok szerint a legfontosabb rizikófaktor a családi érintettség: akinek elsőfokú rokona skizofrén, annál átlagosan nyolcszoros eséllyel alakul ki skizofrénia (tehát a cikk elején említett egy százalék ezen emberek körében átlagosan nyolc százalék).

Minél közelebbi rokon skizofrén, annál nagyobb a betegség rizikója
Minél közelebbi rokon skizofrén, annál nagyobb a betegség rizikója

A genetikai háttér bizonyított, de a mai nagyon fejlett molekuláris genetikai vizsgálatokkal sem sikerült megtalálni még a skizofrénia génjét. Ennek oka feltehetően az, hogy több gén együttes hatása játszik közre a betegség kialakulásában. A kiváltó okok között környezeti hatások – pszichológiai, biológiai, de akár szociális jellegű hatások – is megtalálhatók.

Tehát a skizofrénia jellemzően úgy jelentkezik, hogy egy környezeti hatás előhozza a génekben hordozott hajlamot (szaknyelven ezt nevezik gén-környezeti interakciónak). „Néhány éve egy Caspi nevű kutató kimutatta, hogy ha a COMT génnek egy bizonyos változata és a serdülőkori kannabiszhasználat egyszerre állt fenn, jelentősen nőtt a skizofrénia kialakulásának lehetősége” – mond példát Réthelyi a gén-környezeti interakcióra. Egy másik gyakran idézett példa a terhesség alatti fertőzések, vagy az anya éhezése a terheség alatt, ezek is növelik a skizofrénia esélyét a megszületendő gyermeknél.

A korábbi évtizedekben elsősorban neurokémiai hipotézisek uralkodtak a skizofréniával kapcsolatban. Ezek bizonyos agyi ingerületátvivő anyagok, például a dopamin, a szerotonin vagy a glutamát egyensúlyának felborulásával magyarázták a betegség tüneteit. Az utóbbi években azonban több új elmélet is született, ezek az egyes sejtek közötti, valamint a különböző agyi területek közötti hálózatok szétkapcsolódásának tekintik a szkizofréniát.

A skizofrénia kutatásában értelemszerűen elsősorban a genetikai kutatás és a gén-környezeti interakciók vizsgálata viszik a prímet, az orvosok a genetikai eredményekre alapozva olyan állatkísérleteket próbálnak összehozni, amikben modellezni lehet a betegség kialakulását. Ezen kívül kutatják a skizofréniára jellemző kognitív tüneteket, többek között a szociális kogníció sérülését, tehát azt a jelenséget, hogy a skizofrén páciensek gyakran nem képesek értelmezni egy másik ember szándékait, érzelmi állapotait.

Fontos megemlíteni ezen kívül az új, az eddigieknél potenciálisan jobb gyógyszerekre irányuló farmakológiai kutatásokat, illetve képalkotó berendezésekkel is végeznek vizsgálatokat, itt azt kutatják, mi történik egy skizofrén beteg agyában. Hogy mikor lesz képes a tudomány nemcsak tüneti kezelést adni, hanem megszüntetni a skizofréniát, azt nem tudni. A genetikai kapcsolat miatt génterápiás módszerek sejlenek fel a nagyon távoli jövőben, de egyelőre ez az elgondolás még inkább sci-fi regényekbe illik.

Hiányos ellátás

Szörnyű és megrázó, ami Pécsen történt, de nagyon téves következtetésre jutunk, ha a skizofréniás tünetekben szenvedőkben bűnözőket látunk. Egyrészt egyáltalán nem törvényszerű, hogy aki skizofréniás, az erőszakos lesz, másrészt a skizofrének erőszakos tettei a betegség tünetei, amire nem a börtön, hanem a megfelelő kezelés a megoldás.

A pécsi eset a Magyarországon bevett betegkezelési rendszer egy nagy hiányosságára világít rá. Nálunk a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelés, a közvetlen veszélyeztető állapot miatti kötelező kezelés és a teljes cselekvési szabadság között ugyanis nem nagyon vannak átmenetek. Ha egy beteg közvetlenül veszélyezteti magát vagy a környezetét, azonnal be lehet vitetni a megfelelő intézményekbe.

Azoknak a pácienseknek a követése azonban nem megfelelően megoldott, akiknél csak sejteni lehet, hogy talán majd egyszer – talán egy nap múlva, talán öt év múlva, de legvalószínűbb, hogy soha – betegségük miatt erőszakos tettekre ragadtatják magukat. Ezeknek a betegeknek az állapotát közösségi pszichiátriai rendszerrel követik, de ez Magyarországon csak néhány városban épült ki.