Tűztáncot lejtenek a szenegáli csimpánzok
A szenegáli Fongoli folyó körüli vidék száraz, az aszály vége felé gyakran lángra kap a puszta. Míg az összes többi élőlény biztonságba menekült, a majmok a bozóttűz előtt ugráltak, pániknak nyoma se volt köztük: inkább valamiféle tűztáncot jártak – írta Jill Pruetz antropológus az American Journal of Physical Anthropology című szaklapban a Welt szerint.
Pruetz leírja, hogy az alfahím ütemesen mozgott, miközben folyamatosan szemmel tartotta a lángokat. A tudós szerint az állatok megértették a tűz viselkedését és mozgását, a látványból legalábbis erre lehetett következtetni. A csimpánzcsapat lenyűgözve bámulta a szavanna égő füvét.
Az Iowai Egyetem professzora többször is megfigyelte ezt a jelenséget. Elmondása szerint az állatok néha jobban megértették a tűz mozgását, mint ő maga. Egyszer bekerítette őket a tűz, mégis nyugodtak maradtak. Tudták, hogy másodperceken belül elfogy a lángok tápláléka.
Az antropológus úgy véli, három lépés volt szükséges ahhoz, hogy az emberiség tűzhelyhez jusson. Először az embernek meg kellett értenie a tűz viselkedését, hogy kibírja annak közelségét. Másodszor határt kellett szabnia a lángoknak: tartályba zárni vagy bekeríteni, ápolni, lelohasztani vagy újraéleszteni a tüzet. Harmadszor pedig, mindennek tetőpontjaként, meg kellett tanulnia, hogyan gyújtson tüzet ő maga. "A szenegáli majmok éppen elérték az első lépcsőfokot" – mondta Pruetz. "Hasonlóképp tanulhatták meg egykor elődeink is, hogyan bánjanak a lángokkal".