Sok milliárd csillagot nem vettünk észre
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
A világűr eddigi, az ultraibolya tartományában történő pásztázása félrevezető eredményeket nyújtott arról, hogy valójában milyen objektumok csoportosulnak a galaxisokban. A nagyon távoli, idős galaxisok esetében a csillagokról árulkodó fényjelek esetleg el sem jutnak a Földig, mivel az adatátvitelt blokkolják a porból és gázokból alkotott csillagközi felhők. Ennek eredményeként sok-sok csillagváros elkerülheti az égi térképészek figyelmét.
"A csillagászok mindig tudták, hogy a galaxisok bizonyos szegmensei rejtve maradhatnak előlük, nekünk azonban első ízben sikerült meghatározni ezek számát" – hangsúlyozta Matthew Hayes, a Genfi Egyetem asztrofizikusa, a Nature legújabb számában megjelent tanulmány vezető szerzője.
Nagyon nagy távcső
A Hayes által irányított csapat a világ legfejlettebb optikai eszközével, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium VLT-távcsőegyüttesével (Very Large Telescope, Nagyon Nagy Távcső) dolgozott, amely négy, egyenként 8,2 méter átmérőjű teleszkópból áll.
A kutatók a négy gigantikus teleszkóp közül kettőt a nagy obszervatóriumok GOODS galaxisfelmérő kutatóprogramja által jól feltérképezett égi térség meghatározott szegmense felé fordították. A csillagászok két megfigyelés-sorozatot hajtottak végre ugyanabban a régióban, és olyan fényjelekre vadásztak, amelyeket 10 milliárd évvel ezelőtt született galaxisok bocsátottak ki. Első lépésben az égi térképészetben alkalmazott klasszikus vizsgálati módszerhez folyamodtak a hidrogénatomok által kibocsátott jellegzetes sugárzást, az úgynevezett Lyman-alfa fényt keresték. (Ez Theodor Lyman amerikai fizikusról elnevezett színképvonal-sorozat, amely az ultraibolya tartományába tartozik.)
Több van, mint hitték
A második észlelési sorozatot egy speciális kamera, a HAWK-1 segítségével végezték, amellyel a csillagok színképében a hidrogénatomra jellemző hullámhosszokon kibocsátott elektromágneses sugárzásra utaló úgynevezett hidrogén-alfa (H-alfa) vonal után kutattak. A második pásztázás során egy csomó olyan fényforrást észleltek, amelyek nem látszottak a hagyományos, Lyman-alfa módszerrel.
Az így észlelt égi objektumok a valaha talált leghaloványabb galaxisok, amelyek még a világegyetem gyermekkorában születtek.
A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Lyman-alfa módszer a távoli galaxisok által kibocsátott fénynek csupán kis töredékét tudja kimutatni, így a távoli csillagvárosoknak akár 90 százaléka láthatatlan maradhat. Ez a felfedezés nagyban hozzájárulhat a csillagok és galaxisok születési idejének meghatározásához.
"Annak ismeretében, hogy a fényjelek jelentős része elkerüli figyelmünket, hozzákezdhetünk a világűr sokkal pontosabb feltérképezéséhez. Jobban megérthetjük, hogy milyen gyorsan képződtek a csillagok az univerzum életének különböző korszakaiban" – hangsúlyozta Miguel Mas-Hesse, az Európai Déli Obszervatórium által közreadott közleményben.