Móric
9 °C
18 °C

A tibetiek háromezer év alatt alkalmazkodtak a magaslathoz

2010.07.02. 13:44
A tibetiek alig háromezer év alatt alkalmazkodtak a magaslati életformához - derítették ki amerikai kutatók. Ez az embernél valaha is megfigyelt leggyorsabb genetikai alkalmazkodás - hangsúlyozta Rasmus Nielsen, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem biológiaprofesszora, aki a tibetiek és a kínai lakosság 90 százalékát kitevő hanok genetikai vizsgálatát, valamint az adatok statisztikai elemzését irányította.

A tanulmány szerint a tibetiek és a hanok szétválása 2750 évvel ezelőtt történt: a nagyobb lélekszámú népcsoport a Tibeti-fennsík felé vette az irányt. A továbbiakban a magaslati viszonyok között élő tibetiek létszáma egyre apadt, ugyanakkor a síkvidéken élő hanoké exponenciálisan gyarapodott.

A tibetiek gyorsan szert tettek egy egyedülálló képességre: alkalmazkodtak a 4000 méter feletti magasságban való léthez, ahol a levegő oxigénkoncentrációja 40 százalékkal alacsonyabb, mint a tengerszinten. Ilyen magasságban a síkvidékiek fáradékonnyá válnak, fejfájásra panaszkodnak, kisebb a gyermekeik születési súlya, magasabb a csecsemőhalandóság körükben. A tibetieknél nincsenek ilyen problémák annak ellenére, hogy alacsonyabb az oxigénmolekulákat szállító hemoglobin szintje, ezáltal vérük oxigéntelítettsége.

Ez erőteljes alkalmazkodást kívánt, és nagyon sokan halhattak meg pusztán azért, mert nem rendelkeztek a megfelelő génvariációkkal - magyarázta Nielsen.

A két népcsoport génállományának összehasonlításakor a kutatók több mint 30 olyan mutációt fedeztek fel, amelyek sokkal gyakoribbak a tibetieknél, mint a hanoknál: a módosulások csaknem a fele szerepet játszik abban, hogy miként használja fel az oxigént a szervezet.

Az egyik mutáció, amellyel a tibetiek 90 százaléka rendelkezik, csupán a hanok tizedénél mutatható ki. Ez hasonló az EPAS1 génhez, amelyet szuperatléta-génnek neveztek el: néhány éve mutatták ki, és összefüggésbe hozható a rendkívüli sportolói képességekkel. A gén egy olyan fehérje termelését szabályozza, amely az oxigénszint érzékeléséért felelős, valamint nagy valószínűséggel szerepet játszik az aerob és anaerob metabolizmus (az oxigén jelenlétében és oxigén hiányában lejátszódó anyagcsere-folyamatok) közti egyensúly megteremtésében.

A kutatás révén a tudósok felfigyelhetnek olyan génekre, amelyek hatással vannak arra, hogy hogyan képes a szervezet megbirkózni az oxigénhiányos állapotokkal. Esetleg a kutatóknak sikerül megmagyarázniuk a skizofrénia és az epilepszia kialakulását is, amelyek összefüggésbe hozhatók a méhen belüli csökkent agyi vérellátással.