Máté, Mirella
11 °C
13 °C

Légpárnáshajó-repülőgép hibridet éleszt újra Oroszország

2010.07.30. 13:13
A Szovjetunióban a hatvanas évek óta folytattak titkos kísérleteket a vízfelszín felett 6-14 méterrel repülő légpárnáshajó-repülőgép hibridekkel. Az amerikai hírszerzés kaszpi szörnynek nevezte el a szovjet monstrumot. A kommunizmus bukása után a programot leállították és a gépek szétestek vagy múzeumba kerültek. Az orosz kormány legutóbbi döntésének köszönhetően a közeljövőben újra óriásgépek suhanhatnak a Kaszpi tenger felett - írja a kitekinto.hu

„Ez valóban egy csoda volt, amelyet azóta sem sikerült meghaladnia senkinek, és kevés az esély arra, hogy a közeljövőben bárki is meg tudna alkotni egy olyan gépet, mint amilyen a kaszpi-szörny volt” – így kezdődik az 2007-ben készült orosz dokumentumfilm, amely az ekranoplánok történetét dolgozza fel. Akkor úgy tűnt, hogy ezek a különleges repülőgépek végleg a feledésbe merülnek, ám idén másképp döntöttek Kremlben.

A Kaszpi-szörny (forrás: airwar.ru)
A Kaszpi-szörny (forrás: airwar.ru)

Az ismert orosz tervező, Rosztiszláv Evgenyevics Alekszejev által kifejlesztett „ekranoplán” 1966-ban emelkedett először a magasba. „Ekranoplán” – besorolása szerint valójában nem is repülő, hanem „dinamikus légpárnás hajó”, egy olyan nagy sebességű közlekedési eszköz, amely a „földhatás („ground effect”, oroszul aerodinamicseszkij ekran”) határán belül repül”. Vagyis ez a repülőgép, vagy hajó, bárhogy is klasszifikáljuk, csupán néhány méterre száll a vízfelszín, vagy akár földfelszín felett.

A gép szárnyainak a felülete sokkal kisebb, mint a többi repülőgépnek, és a levegőben az aerodinamikus felhajtóerőnek köszönhetően tud fennmaradni. A többi hajóhoz képest az ekranoplán sokkal jobb hajózási tulajdonságokkal és manőverezéssel rendelkezik – így akár több mint 500 km/órás sebességgel is tud haladni, emellett pedig a repülő tulajdonságainak köszönhetően gyakorlatilag bárhová el tud jutni. Ráadásul, más repülőkhöz összehasonlítva egy ekranoplán sokkal gazdaságosabb működtetése során és sokkal nagyobb súlyt is tud hordozni – így a „kaszpi-szörny” 544 tonna súllyal tudott a levegőbe emelkedni, ami akkor minden rekordot megdöntött. Ezt csak az 1988-ban megjelenő szintén szovjet An-225-ös tudta meghaladni.

Az ekranoplánok kifejlesztésének a programját az 1960-as évek elején fogadták el Szovjetunióban, és legfőképpen a haditengerészet számára készült. A projektet az Alekszejev által vezetett Központi Tervező Iroda kapta meg. Alekszejev repülő-hajója 1965-ben készült el, és 1966-ban szállt fel először kísérleti repülésre. A szovjet állampolgárok még évtizedekig semmit sem tudtak a létezéséről, ám az angol-amerikai hírszerzés már a '60as évek végén képeket tudott készíteni róla, sőt, az információ kiszivárgott és egy angol magazin publikálta a tudomására jutott információkat. Akkoriban az első „ekranoplánt” a Kaszpi-tengeren tesztelték, így a hírszerzés a képek alapján „Kaszpi-szörnynek” titulálta, és a név rajta maradt. Ebben egyébként a nyugati hírszerzés kisebb tévedése is benne volt: a gép orrán két betű szerepelt – "K.M.", amit tévesen „kaszpi-monstrum”-nak fordították, ám valójában a kódneve, „Hajó-Makett” („korabl-makett”) volt.

A „kaszpi-szörny” 4-14 méteres magasságban repült a víz felett, a szárnyfesz 37 méter, hosszúsága 92 méter. Elől 8 egyenként tíz tonnás sugárhajtóműve volt, de a teljesítményük leginkább csak az indulásnál kellett. Hátul a gépen még két motor foglalt helyet. A felszín felett repülés közben a gép annyira stabil volt – derül ki a szemtanúk visszaemlékezéseiből, hogy a bemutató kísérletek közben néha leállították az összes motort, de a gép követve a felszín változásait még tovább tudott szállni néhány méterrel fölötte. A legtöbb technológia, amelyet Alekszejev kifejlesztett máig szigorúan titkos.

1972-ben készült el az első, hadrendbe állított ekranoplan, az „Orljonok” („Sasfióka”). Ez ugyan kisebb és könnyebb volt a „kaszpi-szörnynél”, azonban 2000 méterig tudott felemelkedni a levegőbe és 200 felfegyverzett gyalogos vagy két harckocsi szállítására volt képes.

Összesen öt darab készült el ebből a modellből, azonban 1984-ben a Szovjetunió védelmi miniszterének, Dmitrij Usztinovnak a halálával a programot leállították. A megmaradt gépek szétszerelt állapotban jelenleg a kaszpijszki katonai bázison vannak, az egyik pedig haditengerészeti múzeumban.

A projekt teljes lezárása előtt azonban még egy modell készült el és emelkedett 1987-ben a levegőbe – az első rakétahordozó ekranoplan, kódnevén „Luny", amelyen haláláig szintén Alekszejev dolgozott. Elődeivel ellentétben ez a repülőgép már erős viharban, akár 4-6 méter magas hullámok mellett is tudott repülni, és hat rakétát hordozott a gép tetején. A sikeres kísérletek után a gépet 1990-ben állították hadrendbe, ám éppen rosszkor: a Szovjetunió szétesett, és már senkinek sem kellett: „Lunyt” a kaszpijszki bázisra szállították, ahol azóta is rozsdásodik.

Most azonban úgy néz ki, hogy Oroszország ismét belépett a ringbe, és feléleszti a régi, ígéretes programjait. A hadsereg számára valóban hatalmas potenciál lapult az ekranoplan-projektben, hiszen egy ilyen amőba-repülő segítségével könnyebben – és legfőképpen sokkal gyorsabban – lehet csapatokat mozgósítani. Ebben pedig nem merül ki a hadászati előnyök sora: mivel alacsonyan szállnak, gyakorlatilag észrevehetetlenek a radar számára, ugyanakkor hatástalanok ellenük a tengeri aknák. Nem elhanyagolható azonban a polgári jelentőségük sem – a közlekedésben rövidebb utazási időt lehet majd elérni, mentési munkálatoknál pedig egyszerűen felbecsülhetetlenek lehetnének.

Az ekranoplánok felélesztéséről még 2007-ben beszélt az akkori orosz védelmi miniszter, Szergej Ivanov, de három évnek kellett hozzá eltelnie, hogy valóban elkészült a megfelelő program. Az állami megrendelést ismét a Nyizsnyij Novgorodban székelő „Alekszejev Központi Tervező Irodája” kapta (maga Alekszejev már 1980-ban elhunyt). A médiába kiszivárgott hírek szerint 2010-2011-ben indul az első, előkészítési-kutató fázis, majd 2012-ben kezdenek bele az új ekranoplán prototípusának a megteremtésébe.

Újabban egyébként az Egyesült Államok is próbálja behozni a lemaradását az ekranoplánok terén. A '90-es években, tehát azután, hogy az oroszok lezárták az ígéretes projektet, az amerikai kongresszus egy speciális bizottságot hozott létre az ekranoplánok kifejlesztéséért. Mivel az oroszok elől jártak ezekben a technológiákban – ám éppen gazdasági és politikai válsággal küzdtek – sikerült megegyezniük az orosz kormánnyal arról, hogy bemutatót tartanak nekik az addigi fejlesztésekről. Kétszázezer dollárért amerikai delegáció Kaszpijszkbe látogatott, ahol bemutatták nekik az egyik „Orljonok” gépet, sőt, csinálhattak minderről fényképeket és filmezhettek is.

2004-ben az amerikai Boeing vállalat jelentette be, hogy úgy nevezett „Pelican” projektbe kezd – a tervek szerint a világ legnagyobb ekranoplánját kívánják megépíteni. Fesztávolsága 152 méteres lesz, hossza 122 méter. Egy ilyen gép a strateg.ru orosz lap szerint 1280 tonna súly szállítására és 16 ezer km-es távolság megtételére lesz képes.

Meglátjuk mit tudnak lépni majd az oroszok az új program indulásával, hiszen mind technológiai mind tapasztalati előnyök az ekranoplánok terén egyelőre az ő oldalukon vannak.