Cecília
4 °C
12 °C

Fizikaórák robottal, Wii-vel

2010.10.03. 12:34
Szombaton a Millenárison gyűltek össze az ország legjobb fizika- és kémiatanárai. A kezdeményezés a színesebb órai bemutatók fontosságára hívta fel a figyelmet.

A fizika- és kémiaórákról az emberek többségének elviselhetetlen unalom vagy rettegés jut eszébe. Esetleg a következő mondat: „Mivel ilyen rosszak voltatok, nem kísérletezünk.” Szombaton a Csodák Palotájában kiderült, hogy ennek nem kellene így lennie. A Színpadon a természettudomány verseny döntőjére 16 olyan fizika- és kémiatanár jutott be, akik képesek látványossá, izgalmassá, érdekessé tenni az órákat. Bevezetőjében az MTA elnöke, Pálinkás József is hitet tett amellett, hogy a természettudományok tanításának látványosabbá kell válnia, közelebb kell kerülnie a mindennapokhoz és minél több kísérletet kell használnia.

Órai sufnituning

A versenyzők nagyon sokféleképpen közelítették meg a kémia és fizika népszerűsítésének feladatát. Voltak, akik a klasszikus kísérletezős utat választották, de ott aztán a nagyágyúkkal jöttek elő. A zentai Szórád Endre például foszfort égetett víz alatt és olvadt kálisalétromba hajított szenet, hogy az ott lángra lobbanjon. Bemutatójának fő témája a gyulladási hőmérséklet volt, ami bőven adott lehetőséget a látványosságra.

Sokan hoztak olyan eszközöket, amiket maguk is a sufnituning kifejezéssel illettek. Ilyen volt a hangot fénnyé és a fényt hanggá alakító berendezés, amivel egyfelől meg lehetett hallgatni a tévétávirányítók hangját, másfelől a terem egyik végéből a másikba lehetett villogással átküldeni a Bohemian Rahpsodyt. De hasonló volt Zsigó Zsolt kerti napelemes lámpából és a legegyszerűbb hangkártyából álló rendszere is, amivel meg tudta mérni a hang terjedési sebességét vagy demonstrálni Newton harmadik törvényét. Bemutatott egy robotfocistát is, aminek az alapja lcd monitorból kiszedett plexilemez. „Alul egy optikai egér méri a távolságot, a szervomotorokat pedig egy konferencián cseréltem egy tajvani kollégával, egy bűvös kockát adtam értük, amit a nyíregyházi KGST-piacon vettem kétszáz forintért” – mesélte Zsigó.

Sufnituning
Sufnituning

A sufnituning korszerűbb bemutatója volt a Nintendo Wii kontrolleréből készült mérőeszköz, amivel Piláth Károly megmérte a gravitációs gyorsulást vagy éppen a harmonikus rezgőmozgás jellegzetességeit. Tőle hangzott el a nap egyik kulcsmondata is: „Ha két-három hetente mutatunk valami őrültséget a diákoknak, az két-három hétig fenntartja a figyelmüket.” Robotokkal jött el Lang Ágota csapata is Sopronból, de ők a LEGO NXT-jét használták nem éppen szokványos módon. A robotok Naprendszer-modellt mozgattak, megmérték, hány dioptriás egy lencse vagy hogy miként gyorsul a lejtőn guruló kiskocsi. A tanárnő előadásában a diákok is lelkesen vettek részt.

Elemek válságstábja

Voltak olyan pályázók is, akik komolyan vették, hogy itt színpadra áll a tudomány. Az egri főiskoláról érkezett Murányi Zoltán és Vida József gyakorlott társulatként mutatták meg, mit tesz egy hajótörött vegyész. Persze akkor, ha van nála éppen lőgyapot, hidrogén-peroxid, parabolatükör és pár pióca.

A klasszikus színdarabok közül a legjobb Kirsch Éva csapata volt. A diákok az elemek válságtanácsát jelenítették meg, ahol arról folyt a vita, vajon mennyit engedjenek az embernek, hogy megtudjanak róluk. Az ilyen előadásokban mindig nehéz megtalálni az egyensúlyt a fantázia, a jópofaság és tudományos tartalom, a közlendő ismeretek között, de a debreceni csoport nagyszerűen kormányozta a hajót az unalom és a felszínesség között. Végül ez a két előadás nyerte a kémiai és fizikai különdíjakat.

A Színpadon a természettudomány remek kezdeményezés azzal a tanulsággal, hogy ha minden fizika- és kémiaóra ilyen lenne, a tízmillió fizikus és vegyész országa lehetnénk.

(A napról részletes beszámoló olvasható a TanárBlogon.)