Protoncsatornáktól világítanak az óceánok
Időnként titokzatos kék fény ragyogja be az óceánokat, és a tudósok találtak egy lehetséges magyarázatot az éjszakai jelenségre. Azt eddig is tudták, hogy egy egysejtű lény, a dinoflagelláta plankton világítja be a vizeket, de most már a fénykibocsátás mechanizmusát is ismerik.
A kutatócsoport egyik tagja, J. Woodland Hastings már negyven évvel ezelőtt felvetette, hogy a dinoflagellátáknak feszültségérzékeny protoncsatornáik vannak, de ezt csak az új tanulmánnyal sikerült igazolni. A kutatók azonosították és letesztelték a dinoflagellátának azon génjeit, amelyek hasonlítanak az emberekben és egerekben korábban azonosított, feszültségérzékeny protoncsatornákért felelős génekhez.
Hogyan működik a fénykibocsátás? Nagyon egyszerű a folyamat. A vízben lebegő dinoflagelláták környezetében lévő víz mozgásának hatására elektromos impulzusok keletkeznek az organizmus egyik belső sejtszervecskéje, a sejtnedvüreg (vakuólum) környékén. A vakuólum pozitív töltöttségű részecskéket, protonokat tárol.
Az elektromos impulzusok megnyitják a feszültségérzékeny protoncsatornákat, amelyek a vakuólumot kötik össze az úgynevezett szcintillátorokkal. A vakuólumból a szcintillátorokba protonok kerülnek át, ennek eredményeként aktiválódik a luciferáz nevű fehérje, és a szcintillátor fényt bocsát ki.
Így kapnak díszkivilágítást az óceánok.