Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Online adatbázis középkori írnokoknak

2011.10.24. 13:22
A középkori angol írnokok online adatbázisát hozták létre a Yorki, Oxfordi és Sheffieldi Egyetem kutatói, akik a 14-15. századi szerzők műveit másoló írnokokat igyekeztek azonosítani.

Az ingyenesen hozzáférhető online adatbázis négyéves kutatómunka eredményeként született. A brit tudósok a londoni városháza (Guildhall) írnokai által készített kéziratokat elemezték. A programot irányító Linne Mooney, a Yorki Egyetem professzora fedezte fel, hogy a Guildhall polgári titkárságának hivatalnokai készítették el több kiemelkedő angol irodalmi kézirat korai másolatait.

A kutatók öt középkori angol szerzőre összpontosítottak: ezek Geoffrey Chaucer (1343-1400), az első angol nyelven alkotó költő, filozófus, a Canterburyi mesék szerzője; John Gower (1330-1408) költő; John Trevisa (1342-1402) író és fordító; William Langland (1332-1386) író és Thomas Hoccleve (1368-1426) költő – olvasható a Medievalists.net hírportálon.

Az adatbázis 419 kézirat részletes leírását tartalmazza. A kutatók feltüntetik a dialektust, valamint a másolat keletkezésének időpontját is. A honlapon megtalálható félezernél több írnok profilja, valamint csaknem tizenhétezer betűforma. Az egyes másolók kézjegyét ugyanis nyolc betű (a, d, g, h, r, s, w és y) alapján azonosították, mivel ezekben mutatkozott a legnagyobb változékonyság a késő középkori írnokok esetében. Az azonosítást úgy végezték, hogy összevetették az irodalmi művek másolóinak kézírását a Guildhall hivatalnokai által lemásolt dokumentumokkal.

Ügyetlen másoló

A kutatók elsőként Adam Pinkhurst személyét azonosították, aki a Canterburyi mesék két első másolatát készítette. Linne Mooney azonnal felismerte a középkori írnoklajstromban szereplő aláírás és a Canterbury meséket lejegyző személy írása közötti hasonlóságot. A fellelhető adatok szerint Pinkhurst a dél-angliai Surreyből származott, és a 14. század végén két évtizeden át állt Chaucer szolgálatában. A másolót korábban csak Adam írnokként ismerték. Chaucer eleinte elégedetlen volt vele, mert túl sok másolási hibát ejtett, ezért a középkori angol irodalom egyik legnagyobb alakja dühödt versben átkozta el ügyetlen segítőjét. A későbbiekben azonban már semmi panasz nem volt személyére. Azt nem lehet tudni, hogy a fenyegetés hatott-e, vagy egyszerűen az idő múlásával az írnok megtanulta olvasni mestere írását.

A másolók között azonosították John Marchauntot, aki a londoni városháza hivatalnoka volt 1399 és 1417 között. Nevéhez fűződik a Canterburyi mesék négy legkorábbi másolata közül kettő, de sokszorosította Chaucer kortársának, John Gowernek verses elbeszélését, a Confessio Amantist (A szerelmes gyónása), valamint másolta William Langland és John Trevisa műveit is.

Láthatatlan kapocs

Richard Osbarn, aki 1400 és 1437 között volt a Guildhall hivatalnoka, készítette el Geoffrey Chaucer Troilus és Cressida című művének két legkorábbi másolatát, ahogy lemásolta William Langland 1377-ben íródott Piers Plowman című költeményét és több ismeretlen, Anglia északi és nyugati részéről származó író műveit, amelyeket sokszorosítás és terjesztés céljából küldtek Londonba.

John Carpenter, aki 1417 és 1438 között volt a londoni városháza hivatalnoka, készítette el a Troilus és Cressida másolatát V. Henrik (1423-1422) angol király számára, és lemásolta két példányban a Confessio Amantist.

„A londoni Guildhall írnokai jelentik számunkra azt a láthatatlan kapcsot, amely összeköti a középkori angol szerzőket és az általunk tanulmányozott középkori kéziratok eredeti tulajdonosait" – hangsúlyozta a programmal kapcsolatban Linne Mooney professzor.