Friderika
14 °C
25 °C

40 év alatt duplájára nőtt az emberiség

2011. 10. 26. 10:53
| Módosítva: 2012. 07. 12. 15:54
Az ENSZ becslése szerint október 31-én valahol a világon, a legnagyobb valószínűség szerint Indiában, meg fog születni a Föld bolygó hétmilliárdodik lakója. Az időpont persze csak jelképes, mivel a népszámlálások adatai éppen a leggyorsabban növekvő fejlődő országokban a legpontatlanabbak, és éppen a legnagyobb népességű Kínában szokás eltitkolni a gyerekeket a hivatalos statisztika elől. A valós szám tízmilliókkal térhet el az ENSZ adataitól, de a lényeg: valamikor mostanában leszünk (vagy lettünk) hétmilliárdan a Földön. Ebből másfél milliárd már élt akkor is, amikor még fele ennyien voltunk. És még ennél is több fogja megérni 2050-et, amikor elérjük a tízmilliárdot.

Bár a Föld népessége folyamatosan nő, a születési ráta (az ezer emberre jutó születések száma egy év alatt) több ezer éve éve csökken. Időszámításunk előtt 8000 évvel, a mezőgazdaság hajnalán, amikor a Föld lakossága a kutatók becslése szerint ötmillió körül járt, a születési ráta 80 volt, a mai világátlag négyszerese. A faj fennmaradása követelte meg ezt a magas szaporodási rátát olyan környezetben, ahol a csecsemőhalandóság ötven százalék volt (ma az EU átlaga öt ezrelék), a várható átlagélettartam pedig 12 év. A Homo sapiens megjelenését időszámításunk előtt 50 ezerre teszik a kutatók, és a zord életkörülmények miatt az emberiség történetének első ötvenezer évében mindössze évi 0,51 ezrelékes népességnövekedést tudott felmutatni.

000 APH2000051112387
Fotó: Deshakalyan Chowdhury

A születési ráta valamikor a kora középkorban kezdett csökkenni, az átlagéletkor pedig nőni. A becslések elég nagy szórást mutatnak, akadnak kutatók, akik szerint a 7. században 200 millióan voltunk, a 13. században pedig 400 millióan, mások szerint már Jézus születése körül megvolt a 300 millió. A népesség ekkoriban extrém módon ingadozott, egy-egy súlyosabb járvány – mint a fekete halál a 14. századi Európában, vagy a bizánci birodalmat megtizedelő 6. századi bubópestis – ötven-százmillió áldozatot is szedhetett néhány év alatt.

Hosszú út az első milliárdig

Az egymilliárdos határt a LiveScience összállításában megkérdezett demográfusok szerint 1805 körül lépte túl az emberiség, a napóleoni háborúk kellős közepén, a trafalgari és austerlitzi csaták évében. A nyugati társadalmak ekkor mentek át azon a demográfiai átalakuláson, amit a Szaharától délre fekvő afrikai országok mostanában tapasztalnak meg: a mezőgazdaság, az ipar és a tudomány robbanásszerű fejlődése nagyon gyorsan növelte meg a várható élettartamot, a halandóság csökkenését azonban jóval lassabb ütemben követte a születések számának csökkenése. Ennek a következménye volt, hogy míg az egymilliárdos népesség eléréséhez bő ötvenezer évre volt szükség, a második milliárdot nagyjából 120 év alatt hozta össze az emberiség. Az ENSZ becslései 1927-re teszik a kétmilliárdos határ elérését. A ma élő hétmilliárdból 40-50 millió ember már megszületett ekkor.

A hárommilliárdodik ember születését 1959-re teszik. Ha a nyugati világban született, a második világháború utáni nagy baby boom tagja lehetett, ha keleten, sokkal rosszabbul járhatott: a kínai Nagy ugrás és kulturális forradalom idején az erőszakos iparosítás nyomán kitört éhínségekben tízmilliók haltak meg. Ezzel együtt a hatvanas években érte el a Föld népességének gyarapodása a csúcspontot: a növekedés üteme az évi 2,2 százalékot is elérte. Ez a hetvenes évek óta csökken, ma 1,1 százalék körül van.

000 Hkg5039998

Pánik indul

A négymilliárdig már csak 15 évnek kellett eltelnie, az ötmilliárdig pedig újabb 13-nak. Az ENSZ 1987. július 11-ét nevezte ki az Ötmilliárd napjának, és egy horvát csecsemőt, az aznap született Matej Gaspart a Föld ötmilliárdadik lakójának – ez persze ugyanúgy jelképes volt, mint a mostani hétmilliárdos dátum. Az ötmilliárdos dátum korántsem volt ünnep: a hetvenes évek óta sorra jelentek meg a borúlátó, néha egyenesen pánikkeltő, globális éhínségeket és polgárháborúkat vizionáló tudományos publikációk.

Ekkoriban kezdett el komolyan foglalkozni a tudomány és a politika a túlnépesedés problémájával, és ekkor vezette be Kína a családonként egy gyereket engedélyező szigorú születéspolitikát. A túlnépesedést ezzel ugyan sikerült visszafogni, de a népesség elöregedése és a férfi-nő arány felborulása (a fiúgyerekeket többre tartják a lányoknál, ezért rengeteg az illegális abortusz, a ma születő kínai fiúk negyedének egyszerűen nem jut majd nő felnőttkorában) pár évtizeden belül súlyos problémákkal járhat.

Lassul, de még növekszik

A legutóbbi milliárdos dátumot 1999. október 12-re tűzte ki az ENSZ, és újra egy délszláv kisfiút, a Szarajevóban született Adnan Nevicet nevezte ki hatmilliárdodiknak. Ekkorra Európa népessége már csökkenni kezdett: egy nőre 1,4 gyermek születése jutott átlagosan élete során. Közép-Afrikában ugyanez a szám 5,5 volt úgy, hogy már az 1950-es évek óta lassú csökkenést mutatott. Adnan Nevic egy minden addiginál fiatalabb világba született, ahol egymilliárd, 15 és 24 év közötti ember élt.

000 Hkg680858

A mostani hétmilliárdos mérföldkő egy szempontból biztosan fordulópont: most kellett a legkevesebb idő, 12 év az egymilliárdos növekedéshez. És mivel nagyjából a hetvenes évek elején élt 3,5 milliárd ember a Földön, azt is elmondhatjuk, hogy az emberiség negyven év alatt megduplázta a létszámát.

A nyolcadik milliárdot az ENSZ becslései szerint 2025-re, a kilencediket 2050-re, a tizediket pedig 2100-ra éri el a Föld népessége. Kína valamikor az évszázad közepén elveszíti a legnépesebb ország címét, amit India fog átvenni tőle. Az igazi demográfiai robbanás Afrikában várható: Nigéria, Etiópia, Kongó 40 év alatt megtriplázhatja a mai népességét. Eközben Európa lakossága akár 20 százalékkal is csökkenhet.

Mennyien születtek eddig összesen?

A Population Reference Bureau becslése szerint a Homo sapiens megjelenése óta 107,6 milliárd ember született a Földön. Ennek közel fele, 47 milliárd az első ötvenezer évben, azaz időszámításunk előtt, amikor a születési ráta és a halandóság egyaránt óriási volt a maihoz képest. Ezt a jelenlegi hétmilliárdos népességgel összevetve azt kapjuk, hogy a Földön valaha született összes ember hat és fél százaléka ma is él. A becslések hibahatárai természetesen elég nagyok, hiszen a nyugati társadalmakból is csak az elmúlt pár száz évből állnak rendelkezésre népszámlálási adatok.