Szilárda
0 °C
6 °C

A Föld 20-30 milliárd embert gond nélkül elbírna

2011.10.30. 12:23
2060 körül csökkenni kezd majd a bolygónk lakossága, és nem lesz egyfajta armageddon, amikor bizonyos erőforrások elfogynak, és nem tudjuk azokat helyettesíteni. Mostanában divatos a világ népességének túlgyarapodásától rettegni, de a helyzet nem olyan vészes, a népsűrűségből fakadó problémák nem ott vannak most sem, ahol sűrű a lakosság és fejlett a gazdaság, hanem a fejletlen helyeken, mondja Kapitány Balázs, demográfus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára.

Index: Az ENSZ Népesség Alap jelentése szerint 2011. október 31-én a Föld lakossága átlépi a hétmilliárd embert. Egy ilyen becslés mennyire lehet pontos?

Kapitány Balázs (fotó: Huszti István)
Kapitány Balázs (fotó: Huszti István)

Kapitány Balázs: Ez a becsült világnépesség valójában egy becslések összeadásából készült becslés, ezt figyelembe kell venni. Sok a bizonytalanság, ez az egyes országok esetében akár plusz-mínusz 5-10 százalék is lehet. 2010-2011-ben elég sok országban tartottak, tartanak népszámlálást, amikor ezen népszámlálási eredmények napvilágot látnak, esély van arra, hogy új, pontosabb, világszintű összesítés készüljön. De 100-200 milliós plusz vagy mínusz ekkor is benne lesz a pakliban.

Az ENSZ szakemberei mindig többféle forgatókönyvet dolgoznak ki arra vonatkozóan, hogy a jövőben milyen mértékű növekedés várható a világ népességszámában. A magas előreszámítási változat a jövőbeli termékenység szintjét 0,5 gyermekkel becsüli magasabbra, mint a közepes változat, 2050-re 10,6 milliárd, 2100-ra pedig már 15,8 milliárdos népességet vetít előre. Ezzel szemben az alacsony előrejelzés a közepes változatnál fél gyermekkel kisebb termékenységgel kalkulál, így eszerint a Föld népessége 2050-re eléri a 8,1 milliárd főt, és ezután csökkenni kezd. Ön szerint melyik forgatókönyv a valószínűbb?

Technikai, módszertani okokból inkább az alacsony előrejelzést érzem a realitáshoz közelinek, szerintem 2060 körül már csökkenni kezd a bolygó lakossága. Az ENSZ közepes előreszámítása jobb híján egyféle termékenységi konvergenciával számol, ez alapján a magas termékenységű országok termékenysége csökken, az alacsonyaké nő. Az ENSZ azonban nem számol azzal az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nagyon is életszerű jelenséggel, amikor egy magas termékenységű ország termékenysége a reprodukciós szint alá csökken, és tartósan ott is marad. Ilyen például Németország, amely már negyven éve nem tud kilépni a „termékenységi csapdából”. Feltehetően több más ország is benne ragad a jövőben ebben a csapdában, és ezzel nem számol az ENSZ-prognózis. Nyilván azért, mert politikailag nagyon kényelmetlen szakértői becsléssel kijelölni, és ezzel mintegy demográfiailag „leírni” ezeket az országokat. Emellett úgy vélem, Kína esetén túl optimista az ENSZ termékenységnövekedést feltételező prognózisa, és ez önmagában is egy jelentős tétel.

Meddig gyarapodhatunk „büntetlenül”? Úgy értem, mikor kezdenek el végzetesen elfogyni erőforrásaink? A vízért, olajért, gyapjú ruháért vívott háborúként kell elképzelnünk a Földet, amikor a világ népessége a maximumához közeledik?

Ilyen környezetetikai kérdésekkel forduljon inkább ennek a „hitnek" a papjaihoz. Én úgy látom, hogy amióta az emberi faj létezik, mindig károsította,módosította a környezetét, fogyasztotta az erőforrásokat – csak a mérték változik. Szerintem nincs ilyen egzakt határ, amikor ezek az erőforrások hirtelen annyira elfogynak, hogy egyik napról a másikra bekövetkezik valamiféle armageddon. Ez csacsiság. Nyilván lesz, ami megritkul – ez akkor megdrágul annyira, hogy majd helyettesítjük más anyaggal. Kiirtottuk a tengeri nyércet, most készítünk télikabátot másból. Felesszük és elvilágítjuk a bálnákat, eszünk majd mást, és majd nem világítunk bálnaolajjal. Elfogy az kőolaj, majd gyártunk műolajat, illetve helyettesítjük mással.

Elpusztult bálna San Salvadorban
Elpusztult bálna San Salvadorban
Fotó: Jose Cabezas

Ez nem jelenti azt, hogy nem kár ezért a folyamatért, s hogy ez nem káros, de azért ne essünk át a ló túlsó oldalára sem. Az is egy legális társadalmi cél lehet, hogy a Földön minél több ember élhessen emberi körülmények között, még ha ennek az is az ára, hogy a tigriseknek még rosszabb lesz, és elfogynak az olajkészletek.

Tehát ön szerint a technológiai megújulás mindig rendelkezésünkre áll majd minden fogyatkozó erőforrás, mint a víz, az olaj, a télikabát esetében?

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberiség képes alkalmazkodni a kihívásokhoz. Úgy vélem hogy ez a képességünk a múltban és a jövőben is fennmaradásunk kulcsa. Szerintem pont azt kéne igazolni, hogy több tízezer év után valamiért épp most veszítettük el megújulási és alkalmazkodási képességeinket.

Azért mégis csak van valamiféle határ, amit már nem bírna a bolygó. Mi ön szerint a világ népességének maximuma?

A Föld 20-30 milliárd embert gond nélkül elbírna, ha elég magas lenne a gazdasági fejlettség. A népsűrűségből fakadó problémák (éhínség, háborúk, kényszermigráció) nem ott vannak most sem, ahol sűrű a lakosság, de fejlett a gazdaság (Dél-Korea az 500 fő/km2 és Hollandia a 400 fő/km2 népsűrűséggel nagyon jól elvan), hanem ott, ahol sok szegény ember él sűrűn. Például India egyes részein, Bangladesben vagy Ruandában.

Ezt a 20-30 milliárdos becslést milyen módszertannal számítja?

A szárazföldek alapterülete (az Antarktisz nélkül) 135 millió négyzetkilométer, jelenleg az átlagos népsűrűség 45-50 fő/km2. Ha abból az erősen túlzó előfeltevésből indulunk ki, hogy a szárazföld fele klimatikus és földrajzi okokból kvázi lakhatatlan, és az is marad, akkor a föld lakosságának megháromszorozódása (20 milliárd fő feletti lakosság) esetén a lakható területeken mintegy 300 fő/km2 átlagos népsűrűség várható. Ez hozzávetőleg megfelel például a mai Japán, Srí Lanka, vagy Vietnám népsűrűségének, de még mindig lényegesen alacsonyabb mint például a mai Belgium, Hollandia, Dél-Korea népsűrűsége. A mai technikai viszonyok között is létezik nagy agrárállam 1000 fő/km2-es népsűrűséggel (Banglades). Valószínűleg a határ valahol ekkora népsűrűség körül lenne, de ez 70 milliárd embert jelentene. Ezt a számot pedig a Föld lakossága nagyságrendileg sem fogja megközelíteni.

Embertömeg Hong Kongban
Embertömeg Hong Kongban
Fotó: Mike Clarke

Az előbb, amikor a világ népességszámának lehetséges bővüléséről és az erőforrások szűküléséről kérdeztem, ezt a témát hitnek nevezte. Ennyire távol áll a valóságtól az a lehetőség, amit Thomas Malthus angol közgazdász is feszegetett a 19. században? A sokat vitatott nézet szerint egységnyi élelmiszerre egyszerűen több és több ember jut.

Amikor hitet emlegettem, egyszerűen az ön kérdésére reagáltam, ugyanis a „büntetlenül” kifejezést használta. Ezzel a gyarapodást egy vallási fogalommal megközelítve mintegy bűnnek nevezte, ami majd valamikor elnyeri a méltó büntetését. Én a bűn és büntetés fogalmakat demográfusként nem tudom megközelíteni, ezért javasoltam, hogy forduljon máshoz...

Egyébként, ha nem kutatóként kérdez, szerintem a gyarapodás önmagában nem bűn, csak most divat annak látni, láttatni. Szűk évszázada még az uralkodó eszmeáramlat pont azt gondolta bűnnek, ha nem uraljuk és zsákmányoljuk ki a földet. Gondoljon a bibliai teremtéstörténetben Isten felszólítására: „Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain és minden élőlényen, ami mozog a föld fölött” (Ter, 1,28). Amikor az európai emberek többsége még ezen hitvilág alapján élt, akkor a bálnák élethez való jogán még nem sokat filozofáltunk. Ki tudja, 20-30 év múlva mi lesz kontinensünkön az uralkodó nézet, hit ugyanerről?