Eufrozina, Kende
8 °C
19 °C

Kvantum-összefonódás két gyémánt között

2011.12.06. 15:27

Két külön elhelyezett gyémántlapka között, szobahőmérsékleten hozta létre a kvantum-összefonódás állapotát egy nemzetközi kutatócsoport. A kvantum összefonódottság jelenségét eddig az abszolút nulla fok közeléig hűtött, mikroszkopikus objektumoknál, atomoknál, molekuláknál írták le. Brit, kanadai és szingapúri tudósok azonban a Science tudományos folyóirat legutóbbi számában arról számoltak be, hogy sikerült összefonniuk két, egymástól 15 centiméterre eltávolított gyémánt kvantumállapotát.

A kvantum-összefonódás jelenségénél láthatatlan kapcsolat van két vagy több tárgy valamely állapota között, amely akkor is megmarad, ha eltávolítják őket egymástól. Ez az összefonódás azonban igen érzékeny a külső behatásokra, ezért vizsgálatához általában kizárják a környezet hatását, egyszerűsítik a tanulmányozott modellt, ezért van, hogy leggyakrabban néhány atommal, igen alacsony hőmérsékleten dolgoznak a jelenséget kutató fizikusok.

Most közzétett tanulmányukban azonban az Oxfordi Egyetem, a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács és a Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatói viszonylag nagy - néhány milliméteres - tárgyakat, két gyémántlapkát vizsgáltak szobahőmérsékleten. „Demonstráltuk, hogy lehetséges szokványosabb, mindennapi tárgyakkal is a kvantum-összefonódás" - mondta el Ian Walmsley, oxfordi kísérleti fizikus a Scientific Americannak.

Az összefonódáshoz a gyémánt kristályrácsának rezgési állapotát választották ki. Optikai impulzussal megcélozva rezgést váltottak ki a gyémántban, a gerjesztésnél fonon keletkezett. A fonon nem más, mint a szilárd testek rezgési átmenetének energiakvantuma. Létrejöttét a gerjesztésre használt lézerfény változásaiból állapították meg.

A kísérlet során a gyémántokban létrejött egyetlen fononról kiderült, hogy az egyik gyémánthoz sem tartozik teljesen. Ehelyett az történik, hogy a két gyémánt összefonódott állapotba kerül, amelyben megosztják egymás között az egyetlen fonont. Mérésüket többször megismételve 98 százalékos bizonyossággal állítja Walmsley, hogy valóban létrejött a kvantum-összefonódás állapota.

Gyengéje a kísérletnek, hogy a létrejött fonon mindössze hét pikoszekundum élettartamú. A pikoszekundum a másodperc milliomod részének milliomod része, a gyémántok tehát ennyi időt töltöttek csatolt kvantumállapotban. Mindez azonban elegendő arra, hogy demonstrálja: a kvantummechanika a makroszkopikus világra is érvényes.