Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Katasztrófát okozhat egy izlandi vulkán

2011.12.13. 00:40
Ha a kitörést követően megolvadnak az izlandi Katla vulkán krátere fölött húzódó gleccserek, a megolvadó víz az Atlanti-óceánba ömlik, ami a tengerszint megemelkedéséhez vezethet. Már a korábbi kisebb kitörés is megbénította a szigetország közlekedését, de egyes szakértők szerint a helyzet csak súlyosbodhat.

Hogy az izlandiak figyelik és ismerik a vulkánokat, nem meglepő: az ország történetében számos vulkánkitörés okozott már ökológiai katasztrófát. Bár a közvetlen kár többnyire csak a helyieket érinti, számos eset fordult elő, ami globális következményekkel járt. Elég csak az Eyjafjallajökull tavalyi kitörésére visszaelmékezni: a kimondhatatlan nevű vulkán miatt leállt a légiközlekedés Európában és az Egyesült Királyságban, pedig az izlandi geológusok szerint ez nem is volt különösebben heves kitörés.

A Katla várható kitörése még ennél is súlyosabb következményekkel fenyeget. Az izlandiak július óta figyelik a legnagyobb izlandi gleccserek alatt húzódó, tíz kilométeres kráterrel rendelkező vulkánt. Az aggodalomra minden okuk megvan, július 9-én ugyanis egy kisebb kitörés olyan mértékben olvasztotta meg a gleccsereket, hogy az így keletkező jeges áramlatok elsodorták az 1-es főút hídját, elvágva ezzel az ország két részét összekötő egyetlen útvonalat. Akkor még arra gyanakodtak, hogy csak a felszín alatt felgyűlt, a kürtőben mozgolódó magma tört ki – erre utalt a felszín alatti intenzív szeizmikus aktivitás.

A július 9-i kitörés a legújabb becslések szerint csupán a komolyabb események előhírnöke volt. Pall Einarsson, az Izlandi Egyetem földtani tanszékének vezetője negyven éve tanulmányozza az izlandi vulkánokat, meglátása szerint a Katla új periódusához érkezett, és egy nagyobb kitörést is valószínűnek tart.

Globális hidegzuhany

A legnagyobb izlandi gleccserek alatt olyan vulkanikus tevékenység zajlik, hogy kitörés esetén olyan katasztrófára is számíthatunk, amire már egy évszázad óta nem volt példa. Ha a Katla kráteréből feltör a láva, az megolvaszthatja a felszíni jeget, ennek hatására pedig az ország keleti partvidékét több milliárd liter víz mosná el, mielőtt beleömlene az Atlanti-óceánba. Csak találgatni lehet, hogy ennek hatására milyen mértékben emelkedne meg a tengerszint, de mivel Izlandon található a világ harmadik legnagyobb, összefüggő jégtakarója, valószínűleg sokan megéreznék az olvadás hatását.

Ford Cochran, a National Geographic szakértője szerint az utóbbi napokban kiugró szeizmikus aktivitást észleltek a Katla környékén. Az első, magmatevékenységre utaló rengéseket október 5-én észlelték, de a folyamatos aktivitást jelzi, hogy az elmúlt hónapban több mint ötszáz kisebb rengést is érzékeltek. Ha a sejtések beigazolódnak, és ez valóban egy kitörés előjele, a világ legunalmasabb műsorát biztosító webkamerája hamarosan katasztrófafilmet fog közvetíteni.

Ki tudja, hol áll meg

Nem tudni, hogy pontosan mikor és mit várhatunk, a vulkánok ugyanis kiszámíthatatlanok, szeszélyesek; kis túlzással élve saját karakterük van. Einarsson ezt az Eyjafjallajöküll és a Grimsvötn (a legaktívabbb izlandi vulkán) példáján érzékeltette. Bár az előbbi a teljes európai légiforgalmat padlóra küldte, valójában nem mondható nagyobb volumenű kitörésnek: a fennakadásokat a magma vegyi összetétele okozta. A Grimsvötn májusi kitörését követően csak az országban kellett légiforgalmi tilalmat bevezetni, ráadásul a folyamat néhány nap alatt véget ért, a hamu pedig gyorsan kikerült a légkörből.

Dr. Harangi Szabolcs vulkanológus, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék vezetője szerint a kitörés bekövetkeztét nem lehet előre jelezni. A pontos prognózishoz mindig ismerni kell a vulkán természetét, és bár a Katla az ország egyik legaktívabb tűzhányója, már hosszú ideje inaktív. Mivel a vulkán nyugalmi szakasza 40-50 év, érthető, hogy sokan számítanak egy jelentős méretű kitörésre is.

A nyugalmi időszakban felhalmozódott magma kitörése roppant heves lehet. A korábbi esetek során a vulkáni hamu nem egy esetben elérte Európát is, így joggal következtethetünk arra, hogy az Eyjafjallajökull és a Grimsvötn tavalyi, illetve idei produkciója eltörpül majd a Katla kitörése mellett.

Szeszélyes évszakok

A Katla aktív és sokrétű vulkán. A nagyobb kitöréseinek régre visszanyúló története van, így pontosan tudhatjuk, hogy ezek közül több is óriási kárt okozott. Az 1918-as kitörést követően komplett jéghegyek sodródtak az óceánba, az 1755-ös során pedig annyi jég olvadt el, hogy az így keletkező vízmennyiség a világ összes folyójának vízhozamát is elérte.

Bár az izlandi irodalomtörténet ezer évre visszamenőleg dokumentálja a vulkanikus tevékenységeket, arról nincs kézzelfogható adat, hogy az 1918-as kitörést milyen szeizmikus aktivitás előzte meg. Ez megnehezíti az akkori és a mostani eset összevetését, de mivel a Katla 40-80 évente szokott kitörni, nem lenne meglepő, ha ezúttal is erre számíthatnánk.

Ez pedig semmi jóval nem kecsegtet. A Katla ugyanis ahhoz a Laki rendszerhez tartozik, amely 1783-ban nyolc hónapig tartó kitörés-sorozatot produkált. A levegőbe került hidrogén-fluorid és kén-dioxid kiirtotta az ország állatállományának felét, és közvetett módon a lakosság húsz százalékával is végzett.

Az 1783-as kitörés a Föld klímáját is megváltoztatta. A felső légkörbe került kén-dioxid a levegőbe jutva szulfát aeroszolokat képzett, emiatt pedig az atmoszféra visszaverte a napsugárzást, ez pedig globális lehűléshez, a monszunáramlások megváltozásához, áttételesen pedig éhínségekhez és forradalmakhoz vezetett.

Elolvadt a világ, de a közepén

Cochran szerint Izland esete azért is egyedi, mert az ország egy tektonikai árok fölött található, az Atlanti-hátság pedig a tengerszint fölött húzódik végig az ország területén. Az ilyen országokra jellemző az erős szeizmikus aktivitás (nem véletlen, hogy a földrengésektől sújtott Japán is négy tektonikus lemez találkozásánál fekszik), de Izlandon a vulkanikus tevékenységek száma is kimagasló.

Az ország tengerszint feletti magassága is jelentős; emiatt alakult ki a nagy, összefüggő jégtakaró is. Hogy ennek az elolvadása milyen következményekkel járna, azt már a globális felmelegedés is érzékeltette. Az elmúlt évtizedekben ennek hatására csökkent a jégsapkák mérete, emiatt vékonyodott el a jégréteg, és ezért emelkedett meg a tengerszint.

A BBC cikke szerint az igazán komoly veszélyt tehát nem a vulkanikus tevékenység jelenti, hanem az átlaghőmérséklet emelkedése. Ugyanakkor, ha a Katla kitör, az gyorsított, elképesztően intenzív formában mutatja meg, hogy a jégtakaró elolvadása milyen globális következményekkel jár.

Harangi nem osztja ezt a nézetet. A Katla zord természetére abból is következtethetünk, hogy nem hagyományos vulkán, hanem kaldera, márpedig ez csak a vulkáni kráter kirobbanása (vagyis egy heves kitörés) után alakul ki. A kalderát fedő jégsapkát a vulkáni tevékenység csakugyan megolvaszthatja, de ez Harangi szerint a legrosszabb esetben is csak a jeges iszap áradásához vezethet. A környezetet és az infrastruktúrát ez ugyan komolyan károsíthatja károsíthatja, és a sodrás hatalmas kőtömböket szórhat szét a sík partvidéken, de a tengerszint megemelkedése szerinte nem reális veszély.