Az optikai csipeszeket alapvetően baktériumok manipulálására, a DNS kettős spiráljának feszegetésére, vagy a természet miniatűr struktúráinak elemzésére használják. Az eredetileg single beam gradient force-nak nevezett eszköz a sejtkutatás területén gyakran alkalmazott mikromanipulációs eszköz.
Az Amszterdami Egyetem diákjai azt is megoldották, hogy Tetrist játszhassanak az eszközzel. A mikroszkopikus méretű üveggyöngyök egy fókuszált lézersugár alatt mozognak, ami a részecskéket a megfelelő pozícióban tartja, amíg a Tetrisből ismerős objektumokat mozgatják vele.
A kísérletben részt vevő Joost van Mameren szerint az optikai csipesz nem véletlenül kapta ezt a nevet. A mikrométeresnél is kisebb részecskéket éppúgy lehet mozgatni az eszköz segítségével, mintha valódi csipeszt használnánk. Az egyetlen különbség, hogy az optikai csipesz kizárólag a fény energiáját hasznosítja. A lézersugár fókuszpontja ugyanis vonzza a részecskéket, amik emiatt nem tudnak kikerülni annak vonzáskörzetéből.
Nem ez az első eset, hogy videojátékra használnak komoly kutatásra alkalmas eszközöket. Az 1958-as Tennis for Two például egy oszcilloszkópon futtatott teniszjáték volt, amit az alkotó, Willy Higinbotham azért hozott létre, hogy megnyugtassa vele a Brookhaven National Laboratory jelenléte miatt nyugtalankodó helyi farmereket.
Manapság ez már bevett gyakorlat, és néha ennek a fordítottja is előfordul: a tartalomfogyasztó eszköznek szánt Ipad például ideális eszköz a mikroszkopikus részecskék manipulációjához.