3D térkép segít a földrengés-előrejelzésben

A geológusok egy új eszközzel vizsgálhatják a földrengések várható hatását és a törésvonalak viselkedését. A 3D térképet egy nemzetközi kutatócsoport készítette el a 2010-es mexikói, 7,2 erősségű, Mexicali melletti földrengés adatai alapján.

„A tanulmányból új információkat tudtunk meg arról, hogy a törésvonalakban és azok körül hogyan deformálódik a kőzet a földrengések alatt. Így könnyebben megérthetjük a régebbi eseményeket, és ezért nagyobb eséllyel tudjuk megjósolni a jövő földrengéseit, akár más törésvonalrendszerekben is” – mondta Eric Fielding, a NASA Jet Propulsion laboratóriumának geofizikusa, aki részt vett a kutatásban.

A kutatók a Nemzeti Lézertérképész Légiközponttal dolgoztak, és egy LIDAR (light detection and ranging) technológiával felszerelt géppel repülték körbe a területet. A LIDAR használatakor lézerrel „bombázzák” a felszínt, majd a visszaérkező jeleket bemérve határozzák meg a terület   magasságait – a legújabb LIDAR technológia ezt néhány centiméteres pontosságal teszi. „A kutatók három nap alatt tapogatták le a 363 négyzetkilométeres területet, amelyről tudták, hogy a földrengés előtt 2006-ban a mexikói kormány is feltérképezte lézerrel” – mondta a tanulmány főszerzője, Michael Oskin, a Kaliforniai Egyetem geológusa. A tanulmány két társszerzője, John Fletcher és Orlando Teran eközben hagyományos talajmérést is végzett a törésvonal területén, ezzel segítették a lézeres  térképezés megtervezését és az eredmények értelmezését.

Kicsi, de veszélyes

A földrengés előtti és utáni adatok összehasonlításával pontosan kiderült, hogy merre és mennyire mozgott el a talaj és a kőzet. Az adatokból a kutatók megtudták, hogy egy kisebb törésvonalakból álló rendszer elmozdulásai okozták a 2010-es Mexicali  földrengést. „Bár ezek az apró törésvonalak gyakoriak a nagyobbak környezetében, nem tulajdonítanak nekik elég jelentőséget. Pedig az ilyen eredetű földrengések a legveszélyesebbek, mivel a semmiből, szinte minden előjel nélkül törnek elő. A lézeres méréseink megmutatták, hogyan pattant ki a mexikói földrengés hét kisebb törésvonalból” – mondta Oskin. A kutatók tehát végre megérthetik, hogyan keletkeznek a több törésvonalas rengések.

A NASA laboratóriuma is vizsgálja 2009 óta az Egyesült Államok kaliforniai határvidékén a talajmozgásokat, de egy másik módszerrel, egy UAVSAR (Uninhabited Aerial Vehicle Synthetic Aperture Radar) radarral, mely az űrközpont Gulfstream III gépéről pásztázza a területet. Az UAVSAR nem lézerrel, hanem interferometriás apertúra szintézissel méri be a domborzat tulajdonságait. Ezt a módszert a rádiócsillagászatban alkalmazzák, és a mért adatokból matematikai módszerekkel tudnak előállítani a területről a fényképhez hasonló rádióképet, méghozzá 0,1-0,5 centiméteres pontossággal.

A NASA mostanában kapta meg a mexikói kormány beleegyezését ahhoz, hogy az UAVSAR radarral a kaliforniai határtól délebbre található Baja földrengészónát is felmérhesse 2012 februárjától. A méréseket háromhavonta megismétlik majd, hogy megfigyeljék a törésvonalak melletti talajváltozásokat.