Az idén 79 esztendős Sir John B. Gurdon a japán Jamanaka Sinjával megosztva kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat áttörést hozó sejtbiológiai kutatásaiért.
Gurdon azonban nem volt mindig jó tanuló. Az elit etoni középiskolába járt, de az 1949-es félévzáró bizonyítványának írásos értékelő rovatában szaktanára sommásan "katasztrofálisnak" nevezte a tanulmányi teljesítményét. "Munkája messze nem kielégítő ... vannak olyan tervei, hogy tudós akar lenni, de jelenlegi formája alapján ez teljesen nevetséges" – olvasható a több mint hat évtizeddel ezelőtti értékelésben.
A tanár hozzáteszi, hogy ha Gurdon "ennyire nem képes elsajátítani a legegyszerűbb biológiai tényeket" sem, akkor "semmi esélye nincs arra", hogy valamely szakterület specialistájává váljon, és ebben az esetben taníttatása "puszta időpocsékolás". Tanára még felpanaszolta azt is, hogy az órán "nem figyel, mert ragaszkodik ahhoz, hogy órai munkáját a saját elképzelései alapján végezze".
Az ifjú Gurdon mindezek alapján az évfolyam 250 tanulója közül a leggyengébb osztályzatot kapta biológiából, és egyik dolgozatára 2 pontot gyűjtött a megszerezhető 50-ből.
Sir John később Oxfordban szerzett doktori címet, jelenleg pedig a cambridge-i egyetemen kutat, az ő nevét viselő tudományos központban. A Daily Mail megjegyzi, hogy orvosi Nobel-díjával "a lehető leglátványosabb módon" cáfolt rá egykori tanárának komor jövendölésére.