A magas szén-dioxid-kibocsátás savasabbá tette a tengereket, egyes számítások szerint az ipari forradalom óta harminc százalékkal lettek savasabbak az óceánok emiatt. Hogy mennyire, azt nagyon nehéz és költséges megmérni.
A most kiírt egymillió dolláros pályázat azokat díjazná, akik olcsóbb műszer tudnának készíteni a tengervíz savasságának mérésére. A mélytengeri pH-értékről szinte semmit nem tudunk – magyarázta a verseny célját Paul Bunje biológus, az X Prize ezen versenyének igazgatója.
A tüzelőanyagok égetése miatt felszabadult szén-dioxid nagy részét az óceánok nyelik el, emiatt csökken a víz pH-értéke. A tengervíz savasodása nagyon sok problémát okoz, állatok és növények halhatnak ki, veszélyben vannak például a tengeri csillagot, az osztrigák is, mert nem tudnak adaptálódni a savasabb vizekhez.
A díjazott műszernek háromezer méter mélyen kell működnie és az ott jellemző pontos pH-értéket kell megmérnie. Az sem baj, ha a mérőeszköz olcsó, mert így szélesebb körben is elterjedhet használata. Bunje szerint ez azért fontos, mert a pH-értékek mérése nem korlátozódhat azokra a kutatókra, akik képesek kifizetni a napi negyvenezer dolláros díjat.
A mostani eszközöket gyakran kell visszaküldeni a gyártóknak újrakalibrálásra, hogy pontosan legyenek a mérési eredmények. A kiírásban ezért szerepel az a kitétel, hogy erre ne legyen szükség. Olyan egyszerűnek kellene lennie, mint egy hőmérőnek. Ráadásul a savasság állandó mérése azért is fontos, mert az áramlatoknak köszönhetően állandóan változik, így pontos adatok kellenek a hosszútávú következtetések levonásához. Egy olcsó és könnyen használható eszköz forradalmasítaná az óceánkutatást.