Szilárda
-2 °C
7 °C

Nincs itt klímaváltozás, füstöljünk bátran tovább!

2013.09.13. 17:09
Miközben ma már tudományos konszenzus van arról, hogy a jelenlegi klímaváltozás fő oka az emberi szennyezés, az amerikai republikánusok beleragadtak egy áltudományos összeesküvés-elméletbe. Szerintük az egész téma csak a liberális értelmiség ármánykodása, amivel saját nemzetükre rontanak. A Fox News, az olajipar és a jobboldali think tankek meghagynák Obamának a klímaügyet, kérdés, jól teszik-e.

Szerencsétlen Sandyk és Katrinák, a hasonló nevű hurrikánok miatt sokáig lesznek még kitéve a katasztrófavicceknek. Mennyivel jobb lenne, ha inkább politikusokról keresztelnék el a természeti csapásokat ártatlan polgárok helyett – erre a gegre játszik rá az az augusztus végén pörgött környezetvédő kampány, amely valódi felelősöknek a klímaváltozás-szkeptikus döntéshozókat állítja be.

Amerikában ők kivétel nélkül jobboldaliak. A republikánus képviselők több mint fele, a szenátorok kétharmada vitatja a klímaváltozás tényét, illetve, hogy azt alapvetően az emberi tevékenység okozná. A republikánus szavazók 58 százaléka szerint a klímaváltozás egy óriási kamu. Igaz, ötödük azt is gondolja, hogy Obama maga az Antikrisztus, a kiotói egyezmény pedig egy elnyomó világállam hírnöke.

Noé bárkája és az alternatív valóságok

A klímaszkepticizmus mára a republikánusoknál gyakorlatilag hivatalos tantétel lett. Romney 2012-es kampánykörútján megismételte a már Bush és Palin által is kedvelt, szoftos szkepticista szöveget: „Nem tudjuk, mi okozza a klímaváltozást. Az pedig nem a megfelelő megoldás, hogy több ezermilliárd dollárt költünk arra, hogy megpróbáljuk csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátásunkat” – mondta a kormányzóként még klímamegőrzési tervet bejelentő republikánus elnökjelölt.

Vannak ennél egyénibb hangok is. A texasi Joe Barton Noé bárkájának bibliai történetével kívánta szemléltetni a képviselőházban, hogy a természet korábban is sokat változott a történelemben, abban nincsen semmi új és rendkívüli. James Inhofe (a republikánusok egyik fő klímaügyi szakpolitikusa) pedig egy emlékezetes beszédében a globális felmelegedést Amerika történetének legnagyobb hoaxának nevezte.

Pedig mára gyakorlatilag tudományos konszenzus alakult ki arról, hogy a klímaváltozást alapvetően az ember okozza és hamis az a gyakran hangoztatott nézet, hogy a klímatudomány megosztott a kérdésben. A világ kutatóinak több mint már 95 százaléka biztos ebben, annak ellenére is, hogy a korábbi pesszimistább forgatókönyveknél kevésbé gyors ütemben növekszik a hőmérséklet. Bár a légkör hőmérséklete talán nem annyira szén-dioxid-érzékeny, mint korábban gondolták, az utolsó évtizedben a Föld tovább melegedett, a modern klímafigyelés 14 legmelegebb éve közül 12 év 2000 utáni.

Az amerikai jobboldal így gyakorlatilag a teljes tudománnyal került szembe, és közel került egy összeesküvés-elméletek által favorizált alternatív valósághoz. Ennek egyaránt vannak gazdasági és ideológiai okai, benne van az üzleti érdekek és a vallásos konzervativizmus egymásra találása a jobbra tolódó Republikánus Párt égisze alatt, miközben a dogma eladásán jobboldali háttérintézmények egész sora dolgozik.

Hippiszagú szélerőmű

Amerikában a globális felmelegedésben való hit jórészt politikai szimpátia kérdése, a bal és jobboldal közötti kulturális hidegháború egyik hadszíntere. A republikánus jobboldal már régen kipécézte a környezetvédőket, vagy ahogy ők emlegetik őket, „lobbit”, akiket a liberális értelmiséggel kapcsolnak össze.

A New Right ideológiájának szerves része, hogy a klímapolitikai szabályozások a „hagyományos amerikai értékeket” és az egyéni szabadságjogokat fenyegetik. Ebben nyilván bőven benne van a túlszabályozástól való félelem, a szövetségi kormányzattal, a „big governmenttel” szembeni általános bizalmatlanság is. Számukra az emberi eredetű környezetkárosítás egész témája valamiféle balos, hippiszagú ideológia. Kozmopolita ügy, amit gyanúsan kedvel New York, az ENSZ és a kulturális elit.

Emiatt a szinte törzsi ellentét miatt a keményvonalas republikánusok a klímatudomány egészét megbélyegezik, mint a burzsoá áltudománynak tekintett genetikát a Szovjetunióban. Ugyanígy hajlamosak minden környezetbarát technikát élből elutasítani. A hasonlóan gondolkodó ausztrál ellenzék ideológiai támadást indított a szélerőművek ellen. A turbinák súlyos egészségkárosító hatásáról beszélnek, amit leginkább az emberi fül számára hallhatatlan infrahangok hatásának tulajdonítanak, érdemi bizonyítékok nélkül.

Bóvli tudomány

De a klímaszkepticizmus igazi bástyája továbbra is az Egyesült Államok, fő ideológiai műhelye pedig néhány think tank, mint a Marshall Institute. A korábban Reagan hidegháborús katonai stratégiája mögött álló jobboldali intézmény a Szovjetunió felbomlása és a korábbi ellenség megszűnése után fordult a környezetvédő „alarmisták” ellen. A harcias antikommunisták az ökológiai gondolkodásban súlyos fenyegetést láttak a szabadpiaci kapitalizmusra, attól féltek, hogy a környezeti problémák túlhangsúlyozása felerősíti a kormányzati beavatkozást a gazdaságba.

A globális felmelegedés a nyolcvanas években kezdte izgatni a közvéleményt. A savas esők és az ózonréteg elvékonyodása felhívta a figyelmet a légkör sérülékenységére és az ipari termelés veszélyeire, a későbbi alelnök Al Gore pedig kiemelten vitte az ügyet a politikában. A szövetségi környezetvédő ügynökség (EPA) ekkorra erős szaktudományos hátteret épített ki, egészségügyi kockázatelemzéseik pedig súlyosan fenyegettek számos üzleti érdeket.

Az ipar válaszul megerősítette lobbitevékenységét és a dohányágazati érdekek élharcosának, a Philip Morrisnak a példáját követve kiépítette saját szakértői hálózatát. Ezt az áltudományos, iparági érdeket hangsúlyozó ellenlobbit nevezik a republikánusok azóta is szilárd tudománynak (sound science). Frank Luntz republikánus stratéga útmutatása szerint csak azokra a kutatókra hivatkoznak, akik a környezeti kockázatokat mérsékeltnek látják és szavaik felhasználhatók a dereguláció mellett.

Ez a politikai és nem tudományos szempontokat követő szemezgetés azóta különösen egyszerű, hogy a republikánusok megszüntették a kongresszus fő tudományos háttérintézményét, miután az nem támogatta fegyverkezési politikájukat. A tudomány többi (és valójában sokkal nagyobb) részét, benne mindazokat, akik nem az ipar szája íze szerinti eredményekre jutnak, eközben bóvlinak (junk science) minősítik.

Mindenki szereti a nyarat

Az egyik legbefolyásosabb amerikai klímaszkeptikus Fred Singer. Ez a jó katonai és olajipari kapcsolatokkal rendelkező asztrofizikus korábban azzal kampányolt, hogy a passzív dohányzás nem káros az egészségre és az UV-B sugárzásnak nincs köze a bőrrákhoz. Ekkor még közvetve a dohányipar finanszírozta a tevékenységét, később többek között az ExxonMobil állt mögötte, az az olajvállalat, ami évi bő egy millió dollárral támogatta a klímaszkeptikus jobboldali háttérintézményeket.

Singert állítása szerint soha nem befolyásolta, hogy ki fizeti a cechet, ő magától is azt mondta volna, amit a fosszilis energiaipar hallani akart: a szén-dioxid-kibocsátás és a felmelegedés közötti összefüggés nem bizonyított, az állami szabályozás szükségtelen. Egyébként is: „Ezer évvel ezelőtt melegebb volt, mint most. A vikingek megtelepedtek Grönlandon, Észak-Angliában bort csináltak. Ez jó vagy rossz? Szerintem jó.”

A klímaváltozás-tagadók stratégiája nem túl bonyolult: rossz fényben tüntetik fel a mainstream tudományt, ha kell, személyes támadásokat indítanak a kutatók ellen, azt állítják, hogy a felmelegedés oka tudományosan vitatott és különben is túl költséges lenne az energiapolitikai beavatkozás.

Nézeteiket hatékonyan jelenítik meg a médiában, azt a látszatot keltve, mintha egy valódi tudományos vitáról lenne szó, ahol a kiegyensúlyozottság jegyében mindkét oldalnak hasonló arányban kellene helyet adni. A jobboldali hírgyár, a Fox News előszeretettel propagálja a klímaszkeptikus tanokat. Bill Sammon, a csatorna alelnöke körlevélben utasította újságíróit, hogy a klímaváltozással kapcsolatos híreknél minden esetben hívják fel a figyelmet a szkeptikusok nézeteire is.

Ezek között egészen hajmeresztő áltudományos mókák is helyet kapnak. Állandó „szakértőjük”, Joe Bastardi arról tájékoztatta a nézőket, hogy a szén-dioxid nem okozhat felmelegedést, mert „nem keveredik jól a légkörrel ”. A Rolling Stone kitüntető címe szerint ez minden idők legnagyobb baromsága a globális felmelegedéssel kapcsolatban.

Zöldülő Barack

Pedig a republikánusoknak nyilván nem érdeke, hogy tudományellenes, a lapos Földről beszélő csoportnak láttathassák őket. A szkeptikus hozzáállás egyénileg ugyan bejöhet a saját tábor radikálisaira hajtó republikánus jelölteknek, de a jobboldal egésze hosszú távon veszíteni fog vele. A fiatalabb szavazók körében ugyanis Obama környezettudatosabb fellépése nyerő lehet. Egy kétpárti felmérés szerint a 35 év alattiak körében Obama klímapolitikai csomagja 80 százalékos támogatásnak örvend – még az egyébként vele nem szimpatizálók többsége is mögötte áll.

Az elnök második ciklusában a kérdés egyre inkább prioritást élvez. Míg a legutóbbi elnökválasztási kampányban még viszonylag kevés teret kapott a klímaváltozás problémája, győzelmi beszédében Obama már egy olyan Amerikáról vizionált, amelyet „nem fenyeget a felmelegedő bolygó romboló ereje”.

Júniusban a korábbiaknál sokkal határozottabban állt ki a szénfüggőség csökkentése és a zöld energiaforrások mellett, georgetowni beszédét környezetvédők máris történelmi jelentőségűként emlegetik. A meghirdetett új klíma-akcióterv fő pontja a már meglévő erőművek károsanyag-kibocsátásának szabályozása. Ez Amerika "kizöldítésének" fontos lépése lenne, de érzékeny ügy, amiről első ciklusában még saját szenátorait sem tudta meggyőzni. Most azonban más a felállás: az elnök nem várna tovább a republikánus többségű kongresszusra és saját hatáskörben akar szigorítani.

A republikánusok ezúttal is kemény ellentámadásba mentek át, Boehner képviselőházi elnök szimplán teljesen őrültnek nevezte a tervet. A szavazói attitűdök változása és a tudományos konszenzus erősödése ellenére a republikánusok tehát egyelőre nem változtatnak elutasító politikájukon.

Ez azonban már csak azért is visszaüthet, mert a természeti katasztrófák után mindig nő a határozottabb szabályozást sürgetők tábora. A keleti partra 2012-ben lecsapó Sandy hatással volt az elnökválasztás esélyeire is, miután a New York-i polgármester beállt a környezettudatosabbnak mutatkozó Obama támogatói közé. A térségben kialakuló hurrikánok ma intenzívebbek és tartósabbak mint harminc éve. Ha a további felmelegedés miatt tényleg még pusztítóbb viharok jönnek, a republikánusoknak át kell gondolniuk stratégiájukat és a tudományhoz való viszonyukat.