Menyhért, Mirjam
10 °C
25 °C

Túléltük volna 400 millió éve?

2013.09.22. 08:27
Mi történt volna azokkal az emberekkel, akik a késő devon korban találják magukat? Ez a kérdés tűnt fel a Quorán, és James Pitt, a Harvard Egyetem evolúciós biológusa válaszolt rá. A válasz röviden annyi, hogy igen, ha erősen a halászatra támaszkodnak.

A devon földtörténeti korszak 420-360 millió évvel ezelőtt zajlott. Evolúciós jelentősége, hogy ebben a korszakban hódították meg a halak leszármazottai a szárazföldet, és ekkor alakultak ki az első szárazföldi növények. Az óceánokban a korábbinál jóval többféle hal jelent meg, elterjedtek a primitív cápák, csontoshalak és bojtosúszójú halak.

James Pitt szerint az ebbe a korba tévedt embereknek halászniuk kellett volna. Ha modern halászhajókkal, szigonyokkal és hálókkal lennének felszerelve, akkor jól ellennének a korban. Ellenkező esetben igen nehéz dolguk lenne, a növényeket kellene felélniük egy területen, mielőtt tovább vándorolnának. Az sem mindegy persze, hogy a devon korszak melyik periódusában érnének földet, de az biztos, hogy minél későbbi időpontban, annál jobbak lennének a túlélési esélyek.

Eszközök és éghajlat

A kutató néhány előfeltételt támaszt a gondolatmenete előtt. Először is az emberek olyan ismeretekkel rendelkeznek az akkori élővilágról, mint manapság a mostaniról. Ez azért fontos, hogy ne haljanak éhen, mielőtt rájönnek, mi ehető és mi nem. Másodszor a devonba kerülő populációnak kellően nagynak kell lennie, különben kihal betegségek miatt.

Az egyenlítő környékén viszonylag elviselhető volt akkor a klíma, a levegő hőmérséklete harminc Celsius-fok, a légkör oxigéntartalma nagyjából 75 százaléka volt a mainak. Ez utóbbi nem lehet gond, hiszen van olyan város, ahol ennél kevesebb.

Nagyon fontos az eszközök használata, vagyis kell lennie olyan köveknek, amelyekkel lehet eszközöket készíteni. James Pitt elismeri, hogy nincs elegendő földrajzi ismerete ahhoz, hogy biztosan kijelentse, voltak a devonban ilyen kövek, ezért azt feltételezi, hogy voltak. Ha a devon közepén kezdik képzeletbeli embereink, akkor már vannak olyan növények, amelyek hasonlítanak annyira a mai fákhoz, hogy építeni lehessen belőlük, vagy el lehessen tüzelni azokat. Ha korábban érkeznek, akkor puhább fákat találnának, amelyek nem bírnak el nagyobb súlyokat.

A másik égető probléma a kötél, amelynek elég erősnek kell lennie. Mivel ebben a korban nem léteznek sem olyan állatok, amelyek szőréből kötelet lehetne fonni, sem olyan növények, amelyeket erre lehetne felhasználni, más módon kell megoldani a halászhálóhoz elengedhetetlenül szükséges alapanyagot. Pitt szerint különböző gyökerekből és hajtásokból lehetne fonni hasonlót.

Élelem

A legfontosabb kérdés természetesen az élelem. A szárazföldön rengeteg a moha, páfrány és más primitív növény volt akkoriban. Ezek mai változatai erősen mérgezőek is lehetnek, és sokat kell sütni és főzni ezeket, ami azért problémás, mert az amúgy is kevés növényt így tüzelésre is kellene használni. De a kutató feltételezése szerint a devon korban valószínűleg kevésbé voltak mérgezőek a növények.

A szárazföldi állatokra áttérve jó hír, hogy szinte nem is lenne olyan állat, amely vadászna az emberre. A rossz hír, hogy szinte minden állat ízeltlábú: atkák, primitív pókfélék, szárny nélküli rovarok és egyéb soklábúak. Még rosszabb hír, hogy ezek mind nagyon pici állatok, a legnagyobb közülük is csak harminc centiméter hosszú. Könnyű belátni, hogy bármennyire is jó vadászok lennének a telepesek, elég rovart összegyűjteni ahhoz, hogy túléljék, szinte lehetetlen.

Marad a halászat, a sekély vizekben pörgekarúakat (brachiopoda) gyűjthetnének, mint manapság a kagylókat szokás. Ez lenne a legegyszerűbben és legbiztonságosabban hozzáférhető étel. Ráadásul töméntelen mennyiséget is meg lehet enni belőle. Pitt következő javaslata az éppen kialakult kétéltűek lennének, amelyek még lassúak szárazföldön és egy kővel le lehetne teríteni ezeket. Nem vetné meg az eurypteridákat sem, amelyek tulajdonképpen hatalmas tengeri skorpiók. Ha sikerülne megfogni egyet, elég húshoz jutna a vadász.

A halászat lenne persze a legkifizetődőbb, de az nehézségbe ütközne a fentebb említett probléma, a kötél hiánya miatt. Legfeljebb apróbb halaknak lehetne apróbb hálót készíteni. Nagyobb tengeri állatok elejtéséhez szükséges szigonyhoz nem jó a devon kori fa. Ráadásul, ha nincs jó kötél, amivel meg lehetne kötni a szigonyt, akkor ha elvétik a dobást, kárba vész az eszköz.

De ha még mindezt sikerülne valahogy megoldani, felmerül egy újabb probléma. A legtöbb tengeri állatnak volt páncélja, még a fejlábúaknak is. De ha sikerülne elejteni például egy páncélos őshalat (Titanichthys agassizi), akkor jó néhány napra elég élelemhez jutna a közösség. A páncél nélküli cápafélére csak csónakkal lehetne vadászni.

Összességében Pitt úgy látja, hogy modern halászhajókkal és napenergiával működő sütőkkel (hogy ne a növényeket égessék) túlélnék az emberek, de meg kellene oldaniuk a kötél problémáját és állandó mozgásban kellene maradniuk. Primitív technológiával azonban nehéz lenne a túlélés, állandóan mérgezéstől kellene tartaniuk és gyakori lenne az éhezés is.