Salamon
6 °C
14 °C

Egyiptomi kutyamúmián találtak kullancsokat

2013.09.24. 13:02

Kullancs nyomait fedezték fel egy kutyamúmián francia kutatók. Az egyiptomi El Deir melletti ásatáson előkerült lelet az első régészeti bizonyíték az állatok bőrébe-szőrébe kapaszkodó élősködők, az úgynevezett ektoparaziták korábbi létezésére. A felfedezés segítségével többet megtudunk az élősködők eredetéről, terjedéséről, és hogy az általuk terjesztett betegségek, a paraziták hogy fejlődtek együtt evolúciójuk során az emberrel és az állatokkal.

Ókori téma volt

"Noha az állatok bőrén élősködő parazitákról és az általuk terjesztett betegségekről ókori görög és római szerzők is beszámoltak, régészeti leletek máig nem bizonyították a létüket" - közölte Jean-Bernard Huchet, a párizsi Természettudományi Múzeum ősrovartan-kutatója.

mummy-dog-5 (1)
Fotó: Cecile Callou / CNRS

A kutyák élősködőit többek közt Homérosz, Arisztotelész és az idősebb Plinius is megemlíti, és egy hiénaszerű állat i. e. 15. századi egyiptomi síron látható festményén tűnik fel valószínűleg az első ismert kullancsábrázolás. Az állatok bőrébe-szőrébe kapaszkodó élősködők, az úgynevezett ektoparaziták régészeti bizonyítékai azonban eddig hiányoztak.

A kullancsos kutya múmiáját egy i. e. 3. század végén épült római erőd körüli sírok egyikében fedezték fel. A fontosabb sírokat a i. e. 4. és a i. sz. 4. század közé eső időszakban építették, és számos múmia rossz állapota ellenére régészeti aranybányaként tartják őket számon.

A Strasbourgi Egyetem Francoise Dunand és Roger Lichtenberg vezette kutatócsoportja több mint négyszáz kutyamúmia között bukkant rá a fertőzött állat maradványaira. A feltárt kutyamúmiák százai közül sokból csak a csontváz maradt, mások még mindig be voltak tekercselve, többségüket azonban a súlyosan megrongálták a sírrablók, magyarázta Huchet. A fertőzött állat múmiáján 61 barna kullancs maradt fenn, amelyek a jobb fülében bújtak meg. Ezek a rovarok - számos súlyos, sokszor halálos betegség hordozói - a házi kedvencek egész világon elterjedt élősködői.

Ugyanennek a kiskutyának a szőrében kullancslégy maradványait is felfedezték, ám a kutatók szerint a fiatal állatot a kullancsok által terjesztett, vörös vérsejtjeit elpusztító, halálos babézia ölte meg. A légylárvák megkeményedett bőrének a maradványai arra utalnak, hogy az elhullott kutya tetemén kétféle dongólégy is megtelepedett, mielőtt mumifikálták volna.

Kutyafarmról jöttek?

Az ókori egyiptomiak gyakran temették el kutya, macska és a hosszú lábú gázlómadár, az ibisz mumifikált holttestét. Az El Deir-i ásatások kutyamúmiái minden bizonnyal egy sakálfejű egyiptomi istennek, Anubisznak tett áldozati ajándékok voltak. Az egyiptomiak sokféle okból mumifikálták az állatokat: élelemnek vagy házi kedvencnek szánhatták őket a túlvilági életre. De mindenek előtt isteni eszmék megtestesülésének, tehát az istenségeikkel kapcsolatos élőlényeknek tartották őket, mondta Cecile Callou, a párizsi Természettudományi Múzeum ősállatkutatója.

Az El Deir-i kutyamúmiákkal kapcsolatban sok kérdés vár még válaszra: honnan jöhettek, háziasított, gazdás állatok voltak-e, hogyan pusztultak el. Callou elmondta, hogy az ókori Egyiptomban a macskákat áldozati célokra, farmokon tenyészették, kérdés, hogy vajon ugyanígy tartották a kutyákat is?

A francia kutatók remélik, további vizsgálataik választ adnak a kérdésekre. "Legfőbb gondunk, hogy Egyiptomból tilos kivinni bármiféle régészeti mintát, még apró bőr- vagy szőrdarabkát sem, ezért először kiviteli engedélyt kell szereznünk, hogy a párizsi laborban DNS-vizsgálatokat végezhessünk" - tette hozzá Huchet. A múmiával kapcsolatos tanulmány a International Journal of Paleopathology című szaklapban jelent meg.