Hedvig
9 °C
24 °C

Óriási gammakitörésben fürdött a világűr

2013.11.22. 16:12

Az eddig észlelt legfényesebb kozmikus robbanást figyelték meg amerikai és európai csillagászok. A felfedezés segíthet megérteni, hogyan alakulnak ki és mennyire fenyegetik a Földet ezek az űrbéli események. A csillagászok csütörtöki bejelentése szerint a gammakitörés (GRB) egy viszonylag közeli csillagrendszerben történt 2013. április 27-én. Szabad szemmel senki sem láthatta a jelenséget, számos űrteleszkóp és földi megfigyelőállomás azonban észlelte, a leírások négy tanulmányban is megjelentek a Science tudományos lap friss számában.

"Hirtelen rendkívül fényes gammakitörést pillantottunk meg, egy valódi szörnyeteget" – ezzel a tudományos kutatásokban szokatlan kifejezéssel számolt be a GRB 130472A-nak elnevezett jelenségről Daniele Malesani asztrofizikus, a Koppenhágai Egyetem kutatója.

Bizonyos vonásai miatt a csillagászok számára különlegesen érdekes volt a robbanás. Az egyik a távolság: az esemény a Földtől 3,7 milliárd fényévre ment végbe, ez pedig kevesebb, mint a fele a tipikus GRB-k távolságának. A másik az időtartam: a robbanás 20 órán át tartott, eddig még soha nem figyeltek meg ilyen hosszú GRB-t a kutatók. A harmadik különlegessége az energiája, mely ötször akkora volt, mint a korábban észlelt legerősebb, 1999-ben történt gammakitörésnek – közölte Rob Preece, az egyik tanulmány szerzője, az Alabamai Egyetem asztrofizikusa.

Szupernóva-robbanásnak is nevezett jelenség akkor megy végbe, amikor egy hatalmas, Napnál nagyobb tömegű csillag elpusztul, és fekete lyukká omlik össze. Hatalmas energiájú sugarakat bocsát ki, melyek a fény sebességével száguldanak a világűrön keresztül. Ha a robbanás eltalál egy bolygót, az azonnal elveszíti a légkörét, és parázsló hamu marad belőle – vélik a kutatók. Egy fenyegető gammakitörés jeleit talán észre lehetne venni, ám ha a Föld felé irányulna, semmit nem lehetne tenni ellene. Ennek azonban szinte semmi esélye - szögezte le Charles Dermer amerikai asztrofizikus, aki szintén részt vett a kutatásban.

A Swift műholddal és a földi űrtávcsövekkel követték a robbanás úgynevezett utóragyogását is, amely általában néhány napig, pár hétig tart. Ez a kitörés azonban annyira erőteljes volt, hogy még hónapokon át megfigyelhető volt a fénye.  Az utóragyogás fényének elemzésével a robbanás kiindulópontjául szolgáló csillag tulajdonságait is feltárhatták a kutatók. Azt fedezték fel, hogy a hatalmas égitest a Napnál húsz-harmincszor nagyobb tömegű volt, és gyorsan forgott. Az átmérője viszont csak a Nap három-négyszerese, tehát hihetetlenül sűrű lehetett.