Móric
9 °C
18 °C

Noé bárkája kerek lehetett

2014.02.02. 16:56

Egy brit tudós talált egy, a mai Irak területéről származó ékírásos táblát, a 4000 éves felirat Noé bárkájának és az Özönvíz mezopotámiai változatát tartalmazza. A most megfejtett szöveg a világ isteni elárasztásának történetét beszéli el. A Bibliához hasonlóan itt is csak egyetlen túlélője van az áradásnak, aki az égi figyelmeztetés hatására minden állatfajt felvesz a bárkára. Még a híres „kettőt-kettőt” idézet is szerepel benne, ennyi állatnak kell fajonként a bárkába kerülnie.

Már több mint egy évszázada ismert, hogy hasonló özönvíz-történetek az egész Közel-Keleten ismertek voltak, már jóval a bibliai szöveg keletkezése előtt is. Noé ószövetségi története legkorábban a Krisztus előtti 9. századból származtatható, a most megtalált ékírásos szöveg ennél legalább két évezreddel régebbi – írja a CNN vallási blogja.

Van azonban legalább egy jelentős különbség a bibliai történethez képest: a mezopotámiai változat szerint a bárka kerek volt. A Bibliában ehhez képest egy hosszúkás, számunkra is ismerős hajóalakról van szó: „A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing” – áll a Károli biblia fordításában.

A mezopotámia szöveg viszont kerek hajóról beszél, melynek szurokkal bevont deszkáit fonott kötelek rögzítik. Kísérleti régészek most az tervezik, hogy ez alapján újra elkészítik a hajót, hogy kipróbálják a gyakorlatban is – más kérdés, hogy az eredeti élősúlyt hogyan fogják felbecsülni.

Miközben az özönvíz története, ha nem is univerzális, sok kultúrában előfordul. A történetek egymásra is hatással lehettek, de az a mezopotámiai feliratból is kitűnik, hogy az egyes szövegvariánsok fontos részletekben különböznek egymástól. A kézenfekvő magyarázat az lehet, hogy a hajó alakját minden korban a saját ismereteik alapján képzelték el. Az ősi Mezopotámiában a kerek hajó természetesnek számított, a folyókon ilyeneket is használtak, mégha Noé mitikus bárkájánál jóval kisebbeket is. Az izraeliták ugyanígy, a számukra megszokott, folyóvizeken és a Földközi-tengeren használt hajókat írták bele szent szövegeikbe is.

Az özönvíz más, legalább ennyire fontos pontokon is eltér a két változatban. A Biblia egyértelműen az emberi bűn – isteni büntetés keretében értelmezi az özönvizet (mert a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal), a mezopotámiaiak szerint még az embereknek azért kellett elpusztulniuk, mert túl hangosnak találták őket az istenek.

A vízözön és Noé története ugyan kultúrákon átívelő toposz volt, de valójában annyi variációja létezett, hogy magában a Bibliába is rögtön két különböző változata van összeszerkesztve. Ennek köszönhető a szöveg önellentmondásossága. Egyszer azt olvashatjuk, hogy az özönvíz negyven napig tartott, majd néhány sor különbséggel már 150 napról van szó. Az állatfajokkal sem egyértelmű a helyzet. Nem csak egy hímről és egy nőstényről van szó, a Teremtés könyve azt is írja, hogy Noénak a parancs szerint a tiszta állatok közül rögtön hét párat kellett felvinnie minden fajtából, csak a tisztátalanoknál volt szó egyetlen párról. Ez azért is fontos, mert Noé később állatáldozatot mutatott be – így viszont egy pár esetén kipusztultak volna.