Péter, Pál
14 °C
30 °C

A táplálkozás és az egészség téveszméi

2014.02.13. 13:02
Egyre többet tudunk a természetről, a társadalomról és magáról az emberi gondolkodásról, világunk mégis tele van tudománytalan elképzelésekkel. Az irracionalizmus egyik oka magában az emberi elmében keresendő, amely genetikainak tűnő vonzalmat érez a miszticizmus iránt. A másik probléma pedig az, hogy a tudományos ismeretek egyre bonyolultabbá, ezért egyre kevésbé felfoghatóvá válnak a társadalom nagy többsége számára. A tudományos szakemberek is specializálódnak, csak kevesek rendelkeznek átfogónak nevezhető tudással. Továbbá, a munkájukat a színtiszta ráció alapján végző kutatók elméjét is ellephetik abszurd eszmék, ha nem a konkrét szakterületről van szó. Az emberi agy ugyanis alapvetően nem a racionális gondolkodás eszköze, hanem inkább egyfajta érdekérvényesítő gépezet. Elménk a rációt sokkal inkább használja önigazolásra és különféle egyéb ideológiák gyártására, mint a problémákra adott helyes válaszok kialakítására. Az irracionalizmus különleges területei a táplálkozással és az egészséggel kapcsolatos kérdések. Hatástalan étrend-kiegészítők, „gyógyhatású” készítmények, méregtelenítő és fogyasztó technikák, táplálkozási filozófiák bizarr egyvelege kavarog a társadalmi tudat kellős közepén.

Méregtelenítés

A méregtelenítés elméleti gyökerei a kínai gyógyászatig nyúlnak vissza, a nyugati orvoslás azonban értelmetlennek tekinti magát a felvetést is. A szervezet méregtelenítését célként kitűző terápiák ugyanis azon a téveszmén alapulnak, hogy a modern társadalom által előállított élelmiszerek és adalékanyagok káros lerakódások formájában felhalmozódnak a test különböző részeiben, elsősorban a sejtközötti állományban, a szövetekben, az izmokban, ízületekben, valamint az erek és a belek falán. Ezek a felhalmozódások egy sor betegséget okoznak, úgymint stressz, fáradékonyság, aranyér, bőrproblémák, felfúvódás, bélbajok, gombás fertőzések, vese- és májproblémák.

A méregtelenítés hívei szerint évente négy kilogrammnyi toxin keletkezik a testben, ami akár húsz kilóra is felhízhat az évek alatt. A mérgek természetére általában nincs utalás, ehelyett inkább a felhalmozódás feltételezett okait említik, amik a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a negatív érzelmi hatások és a káros szenvedélyek. Egyes elképzelések konkrétabbak, a tartósított élelmiszereket, a rovarirtókkal kezelt növényeket, a klórozott vizet, a szennyezett levegőt, valamint a háztartási és kozmetikai készítményeket teszik felelőssé. Akad azonban ez utóbbi felfogással is néhány probléma. Az egyik az, hogy egy szer csak bizonyos dózis felett fejt ki károsító hatást, ha egyáltalán. Továbbá, még ha ezek az anyagok fel is halmozódnának a szervezetben, a „méregtelenítők” akkor is hatástalanok lennének ellenük.

A szervezetnek vannak méregtelenítést végző enzimei, amelyek különféle kémiai reakciók – például hidrolízis, oxidáció és redukció – katalizálása révén semlegesítik a mérgező molekulákat. A méregtelenítés elsősorban a máj és a vese feladata, a végtermékek pedig a vizelettel és a széklettel távoznak a szervezetből. A higany, az ólom, a rovarölő DDT (ami már nincs forgalomban) elraktározódnak ugyan a testben, de ezek az anyagok nem távolíthatók el a „detoxifikáló” terápiák alkalmazásával. Számos méregtelenítésnek titulált módszer létezik, ilyenek a különféle természetes és mesterséges eredetű méregtelenítő termékek általi kúrák, étel és ital terápiák, böjt, szauna, masszázs stb. A „leghatékonyabbak” természetesen a méregtelenítő termékek, mivel ezekből van a gyártóknak hasznuk. Az alternatív piacok terápiái jó esetben ártalmatlanok – mint például a lábfürdők vagy a különböző tapaszok –, de a hashajtáson, a béltisztításon és a vizelethajtáson alapuló technikák kiszáradáshoz vezethetnek, ezért az óvatlan páciens könnyen a kórházban köthet ki. A terápia eredményeként azonban a „hasznos” és a „káros” anyagok aránya nem változik.

A méregtelenítés fő eszközei a gyógynövények: vese- és hólyagtisztító a gyermekláncfű és a petrezselyem, kötőszövet- és vértisztító a zsurló és a csalán, valamint máj és epetisztító az articsóka és a máriatövis. Ez utóbbit alkalmazza a hagyományos orvoslás is az alkoholisták májának regenerációjához, méregtelenítő hatással azonban nem rendelkezik. E terápiák eredményeként a tisztulás mellett állítólag erősödik az immunrendszer, hatékonyabb lesz a táplálék feldolgozása, és az anyagcsere is kiegyensúlyozottabbá válik. Mint látható, ezek nem egzakt, mértékegységekkel rendelkező fogalmak, ezért a hatékonyságuk nem is ellenőrizhető.
Konklúzióként leszögezhetjük, hogy a szervezetben normálisan nincs méregterheltség, a javasolt terápiák pedig egyébként is hatástalanok lennének.

Lúgosítás

A nyugati orvoslás paradigmaváltás előtt áll: a molekuláris genetika, a bioinformatika, a nanotechnológia és a nem invazív képalkotó módszerek éppen a feje tetejére készülnek állítani a modern medicinát. Az alternatív orvoslás sem tétlen, megjelent az Új Biológiának keresztelt irányzat, amely azon az eszmén alapul, hogy a betegségeinket a testünk elsavasodása okozza, magát az elsavasodást pedig a megbomlott belső harmónia. A bensőnk diszharmóniáját elsősorban a nem megfelelő táplálkozás vagy a kedvezőtlen pszichés körülmények eredményezik. Probléma lehet még az elmérgeződött környezet és a sugárzó készülékek használata is.

A lényeg, hogy a sejtek bomlásnak indulnak, a bomlástermékek tovább savasítják a már így is savas belső miliőt. Megjelennek a baktériumok, az élesztőgombák, majd a penész a szervezetben. Ezek a mikrobák mérgeket termelnek, amik tovább pörgetik az egészségügyi romlás ördögi körét – állítja Robert O. Young az új „tudomány” szellemi atyja. A mester azonban a megoldást is tudja, „A pH csoda” című könyvében lúgdiétát ajánl a gondra. Young szerint az emberi szervezet felépítése alapvetően vegetáriánus táplálkozást feltételez. Ne együnk hát sok cukrot, gyümölcsöt(!), tejterméket és húst, mert savanyítanak. Együnk gabonákat és elsősorban a dr. Young által kifejlesztett zöld porocskákat. (Vegyük észre, hogy a hús és a gabonafélék fogyasztását illetően a paleolit diéta és a pH-csoda elméletek frontálisan ütik egymást.)

Tullio Simoncini olasz orvos nem vacakol az evéssel, a lúgos kémhatású szódabikarbónát injekció vagy infúzió formájában javasolja a beadásra. Jelenleg többszörös emberölés vádjával áll a bíróság előtt, mivel a terápia már több hiszékeny páciens halálát okozta.

A lúgosító szerek – mint a Himalája só, a lucerna italpor, a búzafűpor, a kókuszvíz és a különféle orvosok nevével fémjelzett termékek – gyógyító hatásával az a fő gond, hogy a test különféle szöveteinek pH-ja egy szűk határon belül állandó. A véré például 7,37 és 7,43 közötti értékeket vehet fel. Ha egy kis eltérés mutatkozik, rosszul leszünk, sőt bele is halhatunk. Ha erőltetetten veszünk levegőt, akkor légzési lúgosodás alakul ki a szén-dioxid-szint csökkenése miatt, és előbb szédülés, majd ájulás következik be. A vér és egyéb testfolyadékok pH-szintje tehát szabályozás alatt áll, a táplálék lebontásából keletkező nem illékony savak a veséken, a savasító CO2 pedig a tüdőn keresztül távozik a szervezetből. A vizelet pH-ja azonban nem szabályozott (mivel az úgyis elhagyja a testünket), ezért ha sok húst vagy cukrot eszünk, akkor az valóban savasabb lesz. A nyál is ideiglenesen elsavasodhat miután elszopogattunk egy kis cukorkát. Ezért Young mester egészségdiagnosztikája, amely a nyál és a vizelet pH-jának mérésén alapul, enyhén szólva csalóka.

Szerencsére a terápiásnak szánt bevitt lúgok hamar elhagyják a testet, úgyhogy nem lesz idejük „helyreállítani” a sav-bázis egyensúlyt (az persze meg sem bomlott) és „kiszabadítani” a savat a zsírszövetből (mivel nem is volt ott), ami pedig e terápiák deklarált célja. A lúgosítás tehát kamu, és az elsavasodáselmélet elbukott a tudományos vizsgálatok tesztjein is. Mindhiába, az Új Biológia tanainak népszerűsége soha nem látott magasságokban szárnyal.

Zsírégetés

Az interneten rengeteg diétás tanács található, ami különféle elméletek nevében zsírégető ételeket, italokat, gyakorlatokat és nem utolsósorban pirulákat, porokat és krémeket hirdet a fogyni kívánó embereknek. A futás, az úszás, a kerékpározás és a testgyakorlatok minden bizonnyal hasznosak a fogyás és az egészség szempontjából, de hát ezt filozófia nélkül is tudjuk. Csakúgy az ételmegvonás, ami nemcsak fogyaszt, hanem számos megfigyelés által igazoltan az élethosszt is megnöveli. A diéta összetétele azonban már egy más kérdés, annak megállapítására, hogy a javasolt ételek, italok és fűszerek fogyasztása valóban zsírcsökkentő hatású-e, komoly kutatások szükségesek.

A főbb zsírégetők listája a következő: halolaj, zöld tea, kókuszolaj, fahéj, grapefruit, fehérjepor, gyömbér, torma, fokhagyma, rozmaring. Bizniszszagúbbak a gyakran celebek által hirdetett különféle diétás porok és a kis kapszulákba rejtett zsírégető csodaszerek. Ami a turmixporokat illeti, a kalóriatartalmuk alapján én inkább a testépítőknek ajánlanám. A kapszulákban elsősorban különféle zsírégetők (pl. kolin-inozitol) és egyéb szerek (pl. L-karnitin) vannak. Ez utóbbi molekula a zsírsavak szállításában játszik szerepet, és valóban segít a zsírok elbontásában, sőt az izomregenerációban is. Hogy ettől le lehet-e fogyni és egészségesebbek leszünk-e, az persze más kérdés.

A kimondhatatlan nevekkel bíró különféle termogén zsírégetők állítólag csökkentik az étvágyat, gyorsítják az anyagcserét, és emelik testhőmérsékletet, és emiatt hatékonyabb lesz zsírégetés. Ha e szereknek némi kedvező hatásuk valóban van, akkor azt a koffeinnek köszönhetik, nem pedig a csodakomponenseknek. De hát a fekete ital hatóanyagát már régóta ismerjük, fölösleges azt kapszulázni, és ezerszeres tarifával árusítani. A zsírégetés pedig nyilván hamis állítás, a zsírégető krémek és az algapakolás újabb hatástalan módszerek. Kivéve, ha kombináljuk őket a csökkentett kalóriabevitellel, de ilyenkor a bőrkenegetést akár el is hagyhatjuk. Ráadásul, több illegálisan forgalmazott „növényi” termékről Csupor Dezső és kollégái a Szegedi Tudományegyetemen kimutatták, hogy szintetikus anyagokat (pl. szibutramin, fentermin) is tartalmaznak.

Antioxidáns terápia

Az „antioxidáns” és a „szabadgyök” kifejezések mára az ezoterikus egészségtan kulcsszavaivá váltak. A szabadgyökök egyébként olyan részecskék, amelyek egy vagy több párosítatlan elektronnal rendelkeznek, ezért más molekulákkal képesek kölcsönhatásba lépni. Ennek eredményeként károsul a DNS, a mitokondriumok, a sejtmembrán és az érfalak, és ez számos betegséget okozhat. Szedjünk hát szabadgyököket semlegesítő antioxidánsokat, és előzzük meg ezzel a különféle kórokat, elsősorban a szívinfarktust és a rákot, és tegyük fiatalabbá a szervezetünket is – ajánlják a különféle terápiák. Látszólag ésszerű a tanács, hiszen maga a szervezet is termel szabadgyököket semlegesítő enzimeket (kataláz és szuperoxid dizmutáz, SOD).

Sőt, az öregedés elméletek egyik legismertebbike is a szabadgyökök károsító hatásán alapul. Megfigyelték ugyanis, hogy az öregemberek szervezetében ezek a roncsoló hatású molekulák nagyobb mennyiségben vannak jelen, míg a hosszabb életű fajoknál a SOD-szintje magas. A kérdés persze az, hogy a szabadgyökök mennyisége nem éppen optimális-e az adott korban a szervezetben, azaz valamilyen haszna is lehet talán e reaktív részecskéknek. Együnk sok gyümölcsöt és moszatot, igyunk zöld teákat, de ha lehet, inkább szedjünk különféle pirulákat. A kapszulák valóban antioxidánsokat tartalmaznak, amelyek a C, az E, az A-, vagy a B2-vitaminok, valamint a béta-karotin, amely az A-vitamin előanyaga. A szervezet antioxidáns tartalmának vizsgálatára már komoly műszerek is rendelkezésre állnak: a bőr karotintartalmát vizsgálják különféle berendezésekkel. A szkenner valóban a bőrkarotin aktuális szintjét méri (jó magas értéket ad egy sárgarépafőzelék-vacsorát követően), de nem szolgál információval sem a többi antioxidáns mennyiségéről, sem a szervezet egészségi állapotáról.

Az antioxidáns-história két bizonytalan szakmaisággal rendelkező tudományos publikációval kezdődött. Az egyik közlemény szerint a tüdőrák kétszeres kockázatát mutatták ki abban a kísérleti csoportban, ahol a vérplazma béta-karotin szintje alacsonyabb volt, mint abban, ahol magasabb. Nem lehet azonban tudni, hogy a csoportok kialakítása esetében a dohányosokat véletlenszerűen osztották-e el. Ez ugyanis alapvetően fontos tényező, mivel Ricard Peto 1981-ben végzett vizsgálatai óta tudjuk, hogy a tüdőrákok több mint 90 százalékát a dohányzás okozza. Egy másik vizsgálat szerint a vérplazma magasabb E-vitamin-szintje alacsonyabb szívbetegség gyakorisággal párosul.

A későbbi átfogó vizsgálatok azonban egészen más képet mutatnak. Egy Finnországban végzett kísérlet szerint 30 000 tüdőrák kockázatának kitett részvevőből négy randomizált csoportot alkottak. A csoportok tagjai eltérő kezelést kaptak: az első béta-karotint, a második E vitamint, a harmadik mindkettőt, a negyedik csoport pedig egyiket sem. Az eredmény lesújtó volt: a béta-karotinos csoportban magasabb volt a tüdőrák és a szívinfarktus előfordulása, mint a többi csoportban, az E-vitamin pedig hatástalannak bizonyult. Az ún. CARET kísérlet még rosszabb eredményt hozott: a tüdőráknak kitett személyek (dohányosok és azbeszttel dolgozók) fele béta-karotint és A-vitamint, a másik fele pedig placebót kapott. A kísérletet 18 ezer részvevővel hat évig folytatták volna, de hamarabb be kellett fejezni, mert az antioxidáns tablettákat szedők között 46 százalékkal magasabb volt a tüdőrákban való elhalálozás aránya, s 17 százalékkal nagyobb az egyéb halálok.

Azóta több antioxidáns vitaminkészítményt teszteltek, és a gyógyító hatást tekintve mind negatív eredményeket adott. Az ún. Cochrane-szemlén négy, összesen 100 000 résztvevővel való kísérlet eredményeit összegezték (ezt nevezik metaanalízisnek). A végeredmény: a magas antioxidánsszint növeli a tüdőrák kockázatát. Ez a terület azonban ma még a puha tudományok hatáskörébe tartozik, ezért lehetséges, hogy felfedezünk majd hatékony molekulákat is. Például a zöld tea antioxidánsai között találjuk az EGCG nevű anyagot, ami egyes vizsgálatok szerint valóban csökkenti a rák kialakulásának kockázatát. Átfogó elemzések szükségesek azonban a végső konklúzió kialakításához. Egy biztos, a piacon kapható szerek hatékonysága több mint kétséges, mivel ezeknél rendszerint elmaradnak a tudományos igényű tesztek.

Egy, a napokban megjelent tanulmány szerint a vitamintabletták szedése csupán pénzkidobás. A John Hopkins Egyetem és a Warwick Egyetem közös kutatása szerint a normálisan táplálkozó embereknek nincs szükségük vitaminpótlásra. Az analízisbe bevont óriási számú (félmillió) vizsgálati alany egészségét ugyanis nem befolyásolta pozitívan az extra vitamin adag. A kutatók azonban felhívták a figyelmet a túlzott vitaminfogyasztás veszélyeire. Az A- és az E-vitaminok nagy dózisban például a rák terjedését segítik elő. Ezen a területen vigyázni kell azonban a kijelentő módok használatával. A kétely általában jóval hitelesebb, mint a magabiztos mosoly.

Végszó

A táplálkozással foglalkozó szakirodalom jó esetben is csupán féligazságokat fogalmaz meg az egészségre való hatást illetően. A fő probléma, hogy ezen a területen nagyon kezdetleges a tudásunk, amelynek okai a megfelelő vizsgálatokhoz szükséges technológiai háttér fejletlensége, a kísérletek hosszadalmassága, valamint az a tény, hogy az emberrel való kísérletek esetében a jog és etika erős korlátozó tényezők. További nehézséget jelent, hogy a vizsgált élettani vagy biokémia folyamatok és a betegség kapcsolata rendszerint nem közvetlen ok-okozati jellegű, azaz a megfigyelt molekuláris vagy fiziológiás változások nem feltétlenül vezetnek megbetegedéshez.

Rengeteg, gyakran egymásnak ellentmondó publikáció jelenik meg e témakörökben. Az ezek összehasonlításával foglalkozó metaanalízisek adhatnak majd használható válaszokat. Továbbá, a táplálkozás génkifejeződésére való hatását vizsgáló új tudományterület, a nutrigenomika a jövőben értékes információkkal szolgálhat az étrend és az egészség kapcsolatát illetően.

E témakör tudományos hiányosságai azonban másodrendű szerepet játszanak. A táplálkozással és az egészséggel kapcsolatban ugyanis a társadalmat nem a tudományos gondolkodás, hanem a különféle téveszmék uralják. Sajnos az engedélyező hatóságok félreértelmezett szabadelvűsége koncként vetette a tájékozatlan embereket a hatástalan szereket előállító ipar lábai elé. Végül a konspirációs elméletek híveihez szólok. Kijelentem, hogy ezúttal sem fizetett le a gyógyszeripar, és ezek a világot behálózó mamutcégek nem rajtam keresztül fenyegetik az étrend-kiegészítők és a gyógyhatású szerek árusítóit. Bolondok is lennének, hiszen az ő termékeiket is árusítják.

(A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)