Meghalt Valerij Kubaszov

79 éves korában elhunyt Valerij Nyikolajevics Kubaszov, szovjet kozmonauta, aki itthon főleg arról ismert, hogy ő volt az egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan parancsnoka a Szojuz–36-on 1980-ban. A halálhírt a világűrben járt űrhajósok nemzetközi szervezete, az Association of Space Explorers is megerősítette. 

Kubaszov háromszor járt az űrben. Először 1969-ben a Szojuz–6 fedélzeti mérnökeként, ekkor hajtottak végre először fémhegesztést mikrogravitációs állapotban. Eredetileg két másik szovjet űreszközhöz is csatlakoztak volna, de technikai nehézségek ezt megakadályozták. Másodszor 1975-ben, a Szojuz–19 fedélzetén jutott fel Alekszej Leonov parancsnok mellett, ez volt az a repülés, amikor először csatlakozott egymáshoz két idegen ország űrhajója (a Szojuz egy amerikai Apollóval kapcsolódott össze). A harmadik alkalom volt az, ahol Farkas is ott volt az Interkozmosz-program keretein belül. A küldetés során a Szojuz–36 csatlakozott a Szaljut–6 nevű űrállomáshoz, ahonnan a Szojuz–35-tel tértek haza.

Érdekesség, hogy Kubaszov kétszer is megúszta a biztos halált. A Szojuz–2-vel is repült volna, de az űrhajó végül legénység nélkül szállt fel – a landolásnál probléma volt a fékezőernyő nyitásával, és az űrhajó lezuhant. Az űrhajós a Szojuz–11 legénységében is benne volt eredetileg, de az indulás előtti röntgenvizsgálat TBC-re utaló jeleket talált nála. A Szojuz–11 visszatérésekor az űrhajóból elszökött a levegő, a benne ülő három űrhajós pedig megfulladt, mert nem viselt szkafandert. A tartalék személyzet másik tagja Leonov volt.

Kubaszov eredetileg repülőmérnökként végzett, egy darabig a ma Enyergijaként ismert OKB–1 nevű tervezőirodában is dolgozott. 1966-ban választották be az űrprogramba, összesen 18 napot, 17 órát és 57 percet töltött a világűrben. 1993-ban vonult vissza, többször is kitüntették, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet is. Kubaszov házas volt, egy fia és egy lánya született. Emlékiratai A kozmosz érintése címmel magyarul is megjelentek 1986-ban.