Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Néhány évtized alatt aktivizálódhatnak a szunnyadó vulkánok

2014.03.22. 13:21

Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport munkatársai a székelyföldi Csomád vulkán kőzeteit vizsgálták és a bennük lévő kristályok kémiai összetétele alapján próbáltak következtetni, hogy milyen mélységben helyezkednek el a vulkánok alatti magmakamrák és milyen folyamatok vezetnek a vulkáni kitörésekhez – tudtuk meg Harangi Szabolcs, a kutatócsoport vezetőjétől. Az elkészült tanulmányt a Contributions to Mineralogy and Petrology szaklapban tették közzé.

A vulkánkitörések jellege nagymértékben a tűzhányók alatti magmakamrában lejátszódó folyamatoktól függ. Az elfogadott elméletek szerint a magmakamra még az aktív vulkánok alatt sem nagy, inkább úgy képzelhető el, mint a földkéreg kőzeteit szétrepesztő, több-kevesebb kristályt is tartalmazó kőzetolvadékként.

A Földön jelenleg mintegy 1500 potenciálisan aktív tűzhányó van, ezek közül évente mintegy 50-60 lép működésbe. Nagyon sok olyan vulkán is van, amelyek inaktívnak látszanak, hosszú ideig semmilyen aktivitást nem mutatnak. Harangi Szabolcs szerint ezeket a vulkánokat kell jobban megérteni, mert a legnagyobb kitöréseket az ilyen vulkánok produkálták. A Csomád már 30 ezer éve szunnyad. Az ilyen vulkánok alatti olvadékkőzetek akár több tízezer éven keresztül ott vannak, hogy aztán néhány évtized alatt remobilizálódjanak.

A kulcskérdés tehát az, hogy mikor áll össze egy olyan magmamennyiség, amelyik vulkánkitörést táplálhat.

A csomádi kőzetekben lévő kristályok közül az amfiboloknak különlegesen fontos jelentőségük van, mivel az ásvány számos elemet épít a kristályrácsába és ezek mennyisége többek között függ a kristályosodás hőmérsékletétől és nyomásától – írja Kiss Balázs, a tanulmány vezető szerzője. Az amfibolok kémiai összetétele alapján ugyanis kiszámolható, számszerűsíthető, hogy milyen hőmérsékleten és milyen nyomáson történt a kristályosodás.

Az amfibolok elemzéséből az az általános és gyakran hangoztatott nézet jelent meg, hogy nagyon sok vulkán esetében két nagyobb magmakamra alakul ki a földkéregben. A tanulmányban ezt az elméletet helyezik új megvilágításba: szerintük ez nincs feltétlenül így és a kutatási eredmények azt jelzik, hogy a Csomád esetében például egyetlen, hosszú ideig – akár több tízezer évig is fennálló – magmatározó volt, amibe a vulkáni kitörések előtt friss magma érkezett és okozta a vulkáni működést. Ez a modell újragondolásra készteti az olyan tűzhányók alatti magmatározó rendszerről alkotott modelleket, mint a Pinatubo, a Mt. St. Helens, a Redoubt, az Unzen, a Mt. Pelée és a Soufriére Hills, mind olyanok, amelyek vulkánkitöréseikkel felhívták magukra a figyelmet és amelyekhez hasonló volt a Csomád működése is.