Vendel
5 °C
20 °C

A kaukázusi medvetalp smafu

2014.06.28. 09:25 Módosítva: 2014-06-28 09:26:47
Nem a kaukázusi medvetalp az egyetlen inváziós növény itthon, sok más mellett van olyan is, amit mindenki ismer: az allergiások életét megkeserítő parlagfű sem őshonos. A méheknek jó, a vaddohány gyökértarackja mégis hatalmas károkat okozhat, ráadásul mérgező. Akkor miért és hogyan kerültek ide? Egyáltalán mi számít őshonos növénynek? Legalább hasznuk is van?

Most az egész ország a gonosz, mérgező kaukázusi medvetalpon pörög (amiről végül is kiderült, hogy annyira nem is terjedt el itthon, és kordában tartható) – csakhogy nem ez az egyetlen növény, amely nem őshonos nálunk, hanem a világ másik tájáról érkezett. Az úgynevezett özönfajokból ma már jó sok van itthon, akkor is, ha csak a növényeket nézzük (korábbi, állatok hatását is taglaló cikkünket itt olvashatja).

„Őshonos fajnak az északi, mérsékelt éghajlati övben általánosságban azokat a növényfajokat tekintjük, amelyek itt vészelték át a jégkorszakot vagy utána emberi közreműködés nélkül települtek be. Lényegében azokat a fajokat nevezzük őshonosnak, melyek már a neolitikum előtt is előfordultak az adott területen” – tudtuk meg Dorner Zitától, a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) Növényvédelmi Intézetének egyetemi docensétől. 

Az őshonossal szemben ott vannak az úgynevezett inváziós fajok (invazív, azaz benyomul), más néven özönnövények is: ezek olyan, nem őshonos fajok, melyek a számukra megfelelő ökoszisztémába kerülve képesek gyors, tömeges terjedésre. Hirtelen lépnek be az élettérbe és tömegesen terjednek, ezzel veszélyeztetik a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát. 

Ma Magyarországon botanikai szempontból körülbelül 70-75 fajt tartanak számon özönnövényként. A Magyar flóra három százaléka adventív,

azaz teljes növényzetünk ekkora része érkezett teljesen más területről a kutató szerint.

A parlagfű is máshonnan jött

Különösen elterjedt özönnövény Magyarországon (vegyük észre, hogy a kaukázusi medvetalp nincs listában):

  • ürömlevelű parlagfű,
  • selyemkóró, fehér akác,
  • magas és kanadai aranyvessző,
  • ostorfa,
  • zöld juhar,
  • bálványfa,
  • gyalogakác,
  • selyemmályva.

 Az invazív fajokon belül a megjelenés időpontja alapján szakemberek két csoportot különböztetnek meg [PDF]:

  1. az Amerika felfedezése előtt megjelent növényfajokat archeofitonoknak (ójövevénynövényeknek),
  2. a későbbieket neofitonoknak (újjövevénynövényeknek) nevetik

az archeofitonok viszonylag közelebbi területekről, főleg a Mediterráneumból származnak, terjedésük jobban hasonlít a természetes flóravándorlásokhoz: a fajjal lépést tartanak természetes ellenségei is. A neofitonok távolabbról, egyetlen nagy ugrással jutottak Európába, ahol már nem találkoznak természetes ellenségeikkel. Ezen felül archeofitonok inkább mezőgazdasági gyomként okoznak problémát az ember által bolygatott területeken, míg a neofitonok között sok, természetes közösségeket is veszélyeztető faj található.

Az inváziós fajok legnagyobb veszélye az, hogy versenytársaivá válhatnak a már meglévő flóra (adott időben és területen együtt létező növényvilág) tagjainak. Dorner szerint az inváziós fajokról általában elmondható, hogy erős versengők: a termőhelyért, tápanyagért, vízért folytatott küzdelemben sikeresebbek, mint a legtöbb őshonos növényfaj.

Emiatt nagyon sok gyomnövény is az inváziós fajok közül való. Főleg a mezőgazdaság és a természetvédelem területén okoznak több problémát, de akad közöttük mérgező, illetve allergiát kiváltó növény is. Ilyen inváziós faj például a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) is, amely a legelterjedtebb növények közül a legnagyobb egészségügyi problémát jelenti: a pollenallergiások egyik legnagyobb ellenfele, akár júliustól szeptemberig is megkeserítheti az érzékenyebbek életét.

Fellépnek ellenük

Az özönnövények esetleges hasznuk mellett mindenképpen problémát jelentenek, főleg akkor, ha teljesen kicsúszik a kontroll. Ezért már több európai, illetve világméretű projekt is indult kordában tartásukra. Az egyik legnagyobb próbálkozás az ALARM (Assessing LArge-scale Risks to biodiversity with tested Methods), Európában pedig DAISIE (Delivering Alien Invasive Species In Europe), ahol Magyarorszára is rá lehet keresni. Minden évben rendeznek konferenciát is a témában: a következő EMAPi (International Conference on the Ecology and Management of Alien Plant Invasions) 2015-ben Hawaii-n lesz

Az inváziós növényfajokat itthon is rendszeresen felmérik: az országot négyzetekre osztják, és megvizsgálják a különböző nem őshonos fajok jelenlétét. A legutóbbi ilyen, nyilvánosan is elérhető felmérés adatai a 2012-es állapotokat tükrözik. A magyar növényzettérkép megtalálható ezen a weboldalon.

Hasznosak is lehetnek

A szakember szerint, botanikai szempontból, ha szigorúan tartjuk magunk a fogalmakhoz a fehér akác is özönnövénynek számít, ennek ellenére erdészeti és méhészeti szempontból is igen jelentős hazánkban. A jogalkotók éppen mostanában kezdtek csatát ellene eu-s szinten, de úgy tűnik, Magyarországon pont gazdasági haszna miatt menedéket találhat. 

Kettős a megítélése a selyemkórónak vagy más néven a vaddohánynak (Asclepias syriaca), amely kiváló méhlegelő, de az egyik legveszélyesebb gyomnövény is egyben. A vaddohány mind a természetvédelmi területeken, mind pedig a termesztés területén (szántókon, ültetvényekben) nagy károkat okozhat.

„Sűrű, mélyre  hatoló gyökértarackjával behálózza a talajt és gyakorlatilag folyamatosan  kiszorítja a körülötte lévő növényeket a területről. Nem tudunk ellene hatékonyan védekezni sem a természetvédelmi területeken sem pedig a szántókon” – mondja a SZIE docense. Ráadásul a növény fehér tejnedve mérgező.

Több özönnövényre is dísznövényként került be Európába, majd elvadult. Ilyen például az amerikai alkörmös (Phytolacca americana) mely bíbor színű festékanyagát élelmiszerek, likőrök, borok színezésére használták.