Csodálatos üstökös a Naprendszer túloldalán
További Tudomány cikkek
A C/2014 E2 (Jacques)-üstököst március 13-án fedezte fel Cristovao Jacques brazil amatőrcsillagász. Az akkor még csak fotográfiákon látható üstökös a Mars pályáján is túl járt, ám közeledett a Naphoz. Napközelségét július 2-án érte el, ekkor a Vénusznál is közelebb, 100 millió km-re járt a Naptól. A közeledő üstökös világszerte számos hivatásos és amatőrcsillagász követte nyomon – többek között hazánkból is –, akik a tavaszi hónapokban gyors fényesedést észleltek, vagyis az üstökös néhány km átmérőjű magjából egyre több gáz és por szabadult fel.
A gyors fényesedés és a 100 millió kilométeres napközelség egy fényes üstökös látványát jelezte előre, ám sajnos volt egy komoly probléma. Az üstökös rossz időben érkezett, így márciusi felfedezés idején hiába volt nagyon szerencsés helyzetben, a Nappal átellenes oldalon, bolygónk és az üstökös kölcsönös mozgás olyan szerencsétlenül alakult, hogy mostanra a kométa a Naprendszer túloldalára került.
Az még a kisebb baj, hogy hatalmas távolság, 250 millió km választja el tőlünk, de csak pár fokra látszik a Naptól, vagyis bolygónk felszínéről megfigyelhetetlen. A közelünkben található napkutató űrszondáink felvételein azonban látható, hiszen a világűrből elegendő egy koronggal eltakarni a Nap fényét, s már fotózhatjuk is a csillagokat. Ezeken a felvételeken sem igazán látványos, ha hirtelen eltüntetnénk a Napot, akkor sem látszana szabad szemmel, 7 magnitúdó körüli fejének megpillantásához kisebb távcsövet kellene használnunk. Sajnos a nagy távolság leküzdhetetlen akadály – nem mintha a Napot el tudnánk tüntetni az égről. Csakhogy a NASA jóvoltából nem csak a közelünkben vannak napkutató szondáink, hanem a Naprendszer túloldalán is.
A Solar TErrestrial RElations Observatory (STEREO) párosát 2006-ban állították Nap körüli pályára, oly módon, hogy az egyik kicsit lemarad, a másik pedig kicsit előresiet hozzánk képest (keringési idejük 346 és 388 nap). Így pár év alatt elérték, hogy a szondák segítségével nem csak csillagunk felénk forduló, hanem átellenes oldalának minden rezdülését figyelni tudjuk. A páros távolodása mára oda jutott, hogy az eszközök hozzánk képest a Nap túloldalán helyezkednek el, nagyjából a földpálya mentén, 150 millió km-re csillagunktól. Azon az oldalon pedig ott van a Jacques-üstökös is, így már csak egy kis szerencse kellett, hogy ráfusson valamelyik szonda széleslátószögű kamerájára, amelyet eredetileg a napkitörések felhőinek megfigyelésére telepítettek a szondára.
Mint a fenti animációból is látható, a páros A jelű egységének 70 fokos látószögű kamerájára pont a napközelség napján, július 2-án érkezett meg a szondától csak 48 millió km-re járó üstökös. A szívfájdítóan szép képeken láthatjuk, hogy miről maradtunk le azért, mert a 22 ezer éves keringési idejű üstökös nem egy fél évvel korábban vagy később érkezett, amikor bolygónkkal mi is azon az oldalon lehetnénk. A kamera látómezejének több mint a felét beborítja a napszélben hullámzó ioncsóva, melynek hossza eléri a 45 fokot, ami a Göncölszekér látszó méretének a duplája. A szokatlan, képkivonásos technikával megjelenített képeken csak becsülni lehet, de az üstökös feje úgy +1-2 magnitúdós lehet, ami a legfényesebb csillagok fényével vetekedne egünkön.
Apró szépségtapasz, hogy a következő hetekben a Jacques-üstökös ismét láthatóvá válik bolygónkról nézve, ám a nagy távolság megmarad, így a hajnali égen feltűnő vándor vélhetően csak távcsővel lesz megfigyelhető, július utolsó harmadában. Ezt követően azonban hosszú ideig észlelhető marad, és igen kedvező helyzetben látszik az északi féltekén élők számára. Augusztus végére földtávolsága is jelentősen csökken (85 millió km-re), ám addigra a Naptól is távolabb kerül, anyagkibocsátása visszaesik, így továbbra is csak távcsővel lesz látható. Ha mégis elérné a szabadszemes láthatóságot, biztosan értesítjük olvasóinkat, ha viszont ez nem történik meg, már csak abban reménykedhetünk, hogy a 11700 év múlva várható következő visszatérése idején a jó oldalon járunk majd bolygónkkal.