Az Alma együttes esete a kettőscsillag-rendszerben keletkező bolygók külső és belső korongjának gázáram-összekötésével
További Tudomány cikkek
- Szakmai körökben is megosztó: most akkor jó vagy rossz az időszakos böjt?
- A madarak harcolnak és udvarolnak is alvás közben
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
Az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) mikrohullámú antennarendszerrel végzett megfigyelések alapján egy francia kutatók által vezetett csoport eddig soha nem látott gázáramot detektált a GG Tau A kettőscsillag rendszerében – írja a csillagaszat.hu.
Reggel alma, délben alma / ettől nő a kebled halma
Figyelmes olvasóink nyilván tudják, csak a csillagászatban járatlanabbak kedvéért mondanánk el, hogy az ALMA antennaegyüttest nem szabad összekeverni az Alma együttessel, mert bár igaz, hogy az utóbbi föltűnése óta számtalan interplanetáris katasztrófát, például bolygó- és csillagpusztulást észleltek a modern rádióteleszkópok, az események között valószínűleg nincs ok-okozati összefüggés.
Persze csak valószínűleg, biztosra azért nem tudjuk.
A külső, nagy tömegű korongból a belső részek felé tartó anyagáramlás lehet a felelős egy kisebb, bolygóformáló belső korong fenntartásáért, ami az utánpótlás nélkül már régen eltűnt volna. Mivel a Naphoz hasonló csillagok fele kettős rendszerek tagjaként születik,
Hogy miről is van szó pontosan? Nos, a Bika csillagképben megfigyelhető GG Tau a Földtől 450 fényév távolságban található, mindössze néhány millió éves többes csillagrendszer, ennek része a GG Tau A. A VLTI-vel végzett legújabb megfigyelések szerint a GG Tau A egyik komponense, a GG Tau Ab – amelyet egyébként nem övez porkorong – maga is egy szoros kettős, komponensei a GG Tau Ab1 és a GG Tau Ab2. A GG Tau rendszert így összesen öt csillag alkotja.
A GG Tau A körül két porkorong is található, egy nagyobb külső, amely az egész alrendszert körbeveszi, és egy kisebb belső a főkomponens körül. Utóbbinak tömege nagyjából a Jupiterével egyezik meg. Léte eddig rejtélynek számított, mivel a központi csillag olyan ütemben szívja el az anyagát, hogy már régen el kellett volna tűnnie.
Az ALMA-val végzett észlelések során azonban az Anne Dutrey (Laboratory of Astrophysics of Bordeaux) által vezetett kutatócsoport gáznyalábokat detektált a két korong közötti tartományban, ez pedig arra utal, hogy a külső korongból anyag áramlik a belsőbe. Dutrey magyarázata szerint számítógépes szimulációk már jelezték az ilyen gázáramok létét, megfigyelni azonban eddig még nem sikerült őket. A nagyobb külső diszk által táplált, így hosszú ideig fennmaradni képes kisebb belső korong létezésének pedig fontos szerepe van a bolygókeletkezési folyamatokban. Ez viszont nem egyedi eset:
A bolygók a csillagkeletkezésből visszamaradt anyagból alakulnak ki a fiatal központi égitestek körül. Ez egy viszonylag lassú folyamat, ezért egy hosszú ideig fennmaradó protoplanetáris korong szükséges hozzá. Ha a most felfedezett, külső diszkből a belső korongba tartó anyagáramlás más többes csillagrendszerek esetében is előfordul, akkor a jövőben az exobolygókat az eddiginél több helyen is a siker reményével kereshetjük majd.