Olivér
1 °C
5 °C

Feldobom semmi, leesik gyógyszer: mi az?

GettyImages-53463747
2015.11.18. 08:56
Ahhoz képest, hogy a Magyar Tudomány Ünnepe védőoltásokról szóló nyitóeseményén pár napja zsúfolásig telt az előadóterem, elég meglepő, hogy a placebo-hatásról szóló keddi előadás-sorozaton bőven maradtak üres székek az MTA nagytermében. Pedig a téma megint nagyon izgalmas, és viták kereszttüzében áll: ez az a jelenség, amitől az elméletben képtelenségnek tűnő áltudományos hókuszpókuszok a valóságban mégis csak működnek.

Igen, a homeopátia, az akupunktúra valóban működik, a tudomány ezt évtizedek óta elismeri, kutatja, és kisebb-nagyobb intenzitással próbálja felhasználni - ez volt az öt előadásból álló rendezvény fő mondanivalója. Amit a tudomány állít, és aminek az elfogadását kétségbeesve, és kevés sikerrel próbálja beleverni az ezoterikus fejekbe, az az, hogy ezeknek az áltudományos módszereknek

a hatását 100 százalékban a placebo-effekt adja.

A placebo kutatása ennélfogva az egyik legizgalmasabb terület az orvostudományban, hiszen kicsit leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha az agyunkkal el tudjuk hitetni, hogy egy szer hatásos, akkor a szervezetünk egyszerűen leutánozza a hatóanyag működését, ha volt az a szerben, ha nem. Vagy akár gyárt magának hatóanyagot, például endorfin felszabadításával az agyban.

Már Mark Twain is megmondta

A placebohatást az orvostudomány az 1700-as évek óta ismeri (Mark Twainnek is van egy híres mondása, miszerint bármilyen kuruzslás képes gyógyítani, ha a beteg hite elég erős benne), de sokáig úgy tartották, valódi hatása nincs, a beteg csak elhiteti magával, hogy van.

Az 1950-es évektől kezdték el behatóbban is tanulmányozni a jelenséget, és hamarosan kiderült, hogy a placebo valóban hat, az fMRI szépen kimutatja, hogy pontosan azokat az agyterületeket aktiválja, mint a valódi hatóanyag. Ez már a nyitó előadásból derült ki, amiben Fenyvesi Tamás (Semmelweis Egyetem) a placebo történetét vette végig.

A modern kutatások kimutatták, hogy az emberekre más-más mértékben hat a placebo, ennek pedig valószínűleg genetikai alapjai vannak (ez persze csak a hajlam, a placebo egyébként tanulásalapú). A placebo kutatását nehezíti, hogy már magának a placebo-effektnek az ismerete is ront a hatékonyságán, illetve az orvos viselkedése is befolyásolja azt - a legjobb az lenne, ha maga az orvos sem tudná, hogy most éppen placebokísérletben vesz részt. Ráadásul a placebohatáson belül egy csomó tényező bekavar még, kimutatták például hogy más-más hatást vált ki eltérő színű és méretű gyógyszer, annak ellenére, hogy ugyanaz van (vagy éppen nincs) bennük. Sőt, azt is igazolták kísérlettel, hogy a drágább gyógyszer hatásosabb, már önmagában attól, hogy drágább - mert feltételezzük, hogy a magasabb ár jobb minőséget jelent. További csavar, hogy a placebóval az agyunk le tudja másolni a gyógyszer mellékhatásait is. Ezzel együtt alapszabály, hogy a hatóanyag mindig jobb, mint a hatástalan anyag, hiszen ne feledjük: a placebo-effekt a valódi gyógyszer hatására is ráerősít.

Igen, állatokon is működik

A placebo kétféleképpen képes manipulálni az agyunkat, az elvárásokon, vagy a kondicionáláson keresztül - vezette fel a második előadást Bárdos György (ELTE). Emiatt működik a jelenség állatokon is: kísérletekkel kimutatták, hogy ugyanúgy lehet gyógyító hatásra kondicionálni állatokat, mint Pavlov kutyáit a nyáladzásra.

Embereknél az elvárásra alapozás a jellemző: ha van motivációnk (a vágy a gyógyulásra), van elvárásunk is a gyógyszerrel vagy kezeléssel szemben, amit amiről azt hisszük, hogy kapjuk. Innentől a dolog önbeteljesítő jóslatként működik, és egy önerősítő körbe kerül: legközelebb még jobban fog működni, hiszen eggyel több tapasztalat támasztja alá a hitünket. A placebót a bizalom élteti, és valójában ez magyarázza meg azt a jelenséget is, hogy a régóta súlyos betegséggel küzdő emberek szinte azonnal meghalnak, ha lélekben feladják a reményt - megszűnik a placebohatás, és a gyógyszerek hatóanyagai önmagukban már kevesek.

Mindez érdekes etikai problémát vet fel. A beteg tájékoztatása a lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról kötelező, viszont beindítja a negatív placebo, vagyis nocebo-hatást: az agy nagyobb eséllyel indít el negatív hatásokat, mivel már tudja, hogy azok léteznek. Egy kutatásban összehasonlították a hivatalos ellenőrzésen átesett gyógyszerek, és alternatív medicinák útmutatóit, és nem meglepő módon az jött ki, hogy előbbiek vészjóslóak, csupa negatív dologra figyelmeztetnek, míg utóbbiak megnyugtatóak, pozitívak. Ehhez hasonlóan erős hatása van annak is, hogy egy orvos mennyire mutatja ki, hogy törődik a beteggel, mennyire nyeri el a bizalmát.

Ebből adódik, hogy a valóságban Dr. House a világ egyik legrosszabb orvosa lenne.

(Itt szeretném felhívni minden tévés valóságshow-producer figyelmét arra, hogy óriási móka lenne - és tudományos ismeretterjesztést is szolgálná! -, ha egyszer megismételnék az egyik leghíresebb placebo-kísérletet, és alkoholmentes koktélokkal itatnák le a sárga földig a villalakó tesztalanyokat)

Evolúciós melléktermék

Köteles Ferenc (ELTE) a biológia irányából közelítette meg a jelenséget, és kitért arra is, hogy a placebo sajnos nem univerzális, hiába van meg az összes tényező, ami beindítja, csak olyan problémákat tud kezelni, amivel a szervezetünk öngyógyító, önregeneráló képességei elbírnak. Ilyen tipikusan a fájdalomcsillapítás, vagy a szorongás, depresszió kezelése. De nem hat például örökletes problémákra, és sajnos rosszindulatú daganatokra sem a kísérletek szerint.

Nem véletlen, hogy nem létezik homeopátiás fogamzásgátló.

Fájdalomcsillapításra viszont annyira jó, hogy a placebókontrollált tesztek szerint egy gyógyszer hatásának 80-90 százalékát is adhatja. Vagyis a fájdalom bizonyos mértékéig majdhogynem tökmindegy, mivel kezeljük azt, sokkal fontosabb, hogy mennyire hiszünk benne.

Érdekes kérdés, hogy vajon miért alakult ki a placebohatás, milyen evolúciós előnye van. Erre még nem tud pontos választ adni a tudomány, a jelenleg leginkább elfogadott elmélet az, hogy nincs előnye (főleg ha a negatív hatású nocebót is idevesszük), inkább egyfajta evolúciós melléktermék lehet, aminek az a hatása, hogy a szervezetet rá tudjuk venni az önregenerációs potenciáljának túlpörgetésére.

Bezzeg az angol királynő!

Gyurkovits Kálmán (Egészségügyi Tudományos Tanács Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottság) gyerekorvos záró előadásának fő tanulsága az volt, hogy még orvosi-tudományos körökben is mennyire nem egyértelmű a placebo megítélése. Már nem abban, hogy létezik-e - az tény, hogy igen -, hanem abban, hogy mennyire etikus használni. Gyurkovits doktor például kifejezetten ellenjavallja a gyerekgyógyászatban (pedig gyerekeknél hat a legerősebben). A hatályos amerikai szabályozás csak a beteg teljes körű tájékoztatása után engedélyezi a placeboterápiát, amivel persze ki is heréli az egészet, hiszen a hatás mozgatórugója a hit, hogy igazi gyógyszert kapok. Európában viszont viszont általában engedélyezik a placebót, ha az orvos szerint ez egyértelműen a beteg érdekét szolgálja. Ilyen lehet egy hosszú távú, mellékhatásokkal járó gyógyszerezés (például vérnyomás kezelése) esetén a részleges placebo, vagyis a gyógyszer egy részének sima C-vitaminra váltása a páciens tudta nélkül.

És amikor itt tartottunk, és már mindenki mindent tudott a placebohatásról, a közönség soraiból az első kérdező kapásból azzal jött, hogy ő biztos forrásból tudja, hogy az angol királynő csak homeopatáknak engedi, hogy kezeljék, sőt, ismer olyat is, aki halakat gyógyít homeopátiával, ergo a hivatalos tudomány hazudik. Ettől aztán mindenki szomorú lett, és hazament.