Árpád
-2 °C
9 °C

Hiába gondolja, ön se tud egyszerre több dologra figyelni

GettyImages-536908019
2015.12.07. 15:14
A technológiai fejlődés óriási előnye, hogy rengeteg feladat vált sokkal könnyebben elvégezhetővé, és a szabadidőnkben is sokkal több mindent lehet sokkal egyszerűbben csinálni. Így viszont meg kell birkóznunk azzal a mellékhatással is, hogy sokkal könnyebben csúsznak össze ezek a lehetőségek. Egyre inkább elérhetőek vagyunk, ezért egyre inkább elvárás, hogy egyfolytában elérhetőek legyünk; és minél több mindent lehet egyszerre csinálni, annál nagyobb a nyomás vagy a kísértés, hogy azt mindet csináljuk is. Ne legyenek illúzióink: a multitasking nem jó nekünk, ezért nem árt vele kezdeni valamit, ha nem akarjuk különböző feladatok között felspannolt állapotban ugrándozva elpocsékolni a drága időnket.

Érezte már ön is úgy, hogy akkor tud igazán felpörögni, ha sok mindennel kell egyszerre foglalkoznia? Hogy ilyenkor tudja valóban elkapni a ritmust, és csak úgy darálni a különböző feladatokat? Elnézést, hogy nekem kell szólnom, de sajnos – hacsak nem tartozik az emberiség szerencsés 2 százalékába – ez a hatékonyság puszta illúzió. A multitaskinggal, vagyis a több feladat egyidejű végzésével kapcsolatos legtöbb kutatás arra jutott, hogy így vagy úgy, de ez a gyakorlat inkább árt, mint használ.

A több kevesebb

Az egyik klasszikus esetet, a vezetés közben telefonálást vizsgálva David Strayer már 2006-ban megállapította, hogy a telefonáló sofőrök nem sokkal jobbak, mint a részegek – és ez egyáltalán nem azon múlik, hogy kézben tartják-e a telefont. A lényeg a figyelemhiány: a kihangosított készüléknél is 37 százalékkal csökken a vezetésre fordított agyi aktivitás, miközben a sofőrnek a beszédre is figyelnie kell.

Szintén 2006-ban a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói egyetemistáknak mutogattak kártyákat különféle szimbólumokkal, és arra kérték őket, hogy a kirajzolódó mintázat alapján jósolják meg a következő kártyákat. Néhány jóslatot úgy kellett meghozniuk, hogy közben magas és mély hangokat is lejátszottak nekik, és számolniuk kellett a magasakat. Mint kiderült, ugyanolyan jól ment nekik a feladat elvégzése a multitaskingot szimuláló környezetben, mint mikor csak arra kellett figyelniük. Tehát akkor még sincs semmi gond a párhuzamos feladatvégzéssel? De van: amikor elvontabb kérdéseket tettek fel a hallgatóknak a mintázatok kapcsán, már gondban voltak. Magát a feladatot el tudták ugyan hatékonyan végezni az adott pillanatban, de alaposabb ismereteket, más kontextusba átemelhető tudást nem tudtak rögzíteni róla, szemben az egyetlen feladatra koncentráló társaikkal.

A Sussexi Egyetemen pedig az egyszerre több képernyőre figyelők agyát vizsgálták MRI-vel, és az átlagosnál kisebb anterior cinguláris kérget (ACC) találtak náluk. Ez az agyterület szabályozza az érzelmeket és szerepet játszik a döntéshozásban, az empátiában, az indulatok szabályozásában és az ítéletalkotásban is. (Az ugyanakkor még nem világos, hogy melyik volt előbb, a kisebb ACC vagy a több monitor.)

És a sort bőven lehetne folytatni: a többet multitaskingolóknak nagyobb problémát okoz szétválasztani az egyes feladatokat, és nehezebben szűrik ki az irreleváns környezeti ingereket. De ha mindez meglepi, ne aggódjon, nem ön az egyetlen.

Sokan hiszik azt, hogy a multitasking jól megy nekik. Na nekik megy a legrosszabbul.

David Strayerék 2013-ban felmérték, mennyire realisztikus az emberek megítélése a kérdésről. Kiderült, hogy a legtöbbet multitaskingoló és magukat ebben leginkább jónak tartó alanyok nyújtották valójában a leggyengébb teljesítményt, amikor egyszerre több feladattal kellett megbirkózniuk.

Még, még, még, ennyi nem elég

Earl Miller, az MIT idegkutatója szerint mindennek az az oka, hogy az agyunk nem igazán alkalmas a multitaskingra, és bár éppen a hatékonyság növelése érdekében csináljuk, valójában épp a feladatok közötti folyamatos váltogatás ront a teljesítményünkön. Ez a váltogatás ugyanis erőforrásigényes, az agyunk sávszélessége viszont véges, és ha egyszerre több dolog között kell ugrálnia, akkor csökken az egy-egy feladatra fordítható kognitív figyelem. Az agy pedig ilyenkor gyorsabban égeti az üzemanyagául szolgáló glükózt, ezért előbb el is fárad, mintha maradna egyetlen feladatnál.

Sőt, ahhoz sincs szükség a romláshoz, hogy valóban multitaskingoljunk, már ennek a lehetősége is elég lehet. Egy 2005-ös kutatás szerint már az is tíz ponttal csökkentheti az IQ-t, ha épp egy munkafeladatra koncentrálnánk, de tudjuk, hogy egy levél olvasatlanul várakozik az emailek között.

Amellett, hogy a multitasking a stresszhormonnak is becézett kortizol és az adrenalin termelésével túlpörgeti a testet, a dopamintermelést is serkenti, vagyis az agy gyakorlatilag megjutalmazza magát, ha a feladatok között váltogatunk. Ráadásul a döntéshozásban fontos szerepet játszó prefrontális kéreg kifejezetten fogékony az új ingerekre. Vagyis összességében könnyen csábulunk újabb és újabb feladatok elkezdésére, az agyunk pedig újabb és újabb hormonlökettel díjazza a sok kis feladat elvégzését, így az egész öngerjesztő rendszer arra ösztönöz, hogy ne egyetlen feladatra összpontosítsunk, hanem minél több mindennel foglalkozzunk egyszerre.

Mindez nemcsak az irodára, de a tanteremre is vonatkozik, ahol gyakran összecsúsznak különböző feladatok: tanári előadás, jegyzetelés, feladatmegoldás. JoAnn Deak oktató-pszichológus szerint ideális esetben ezeknek is jobban el kellene különülniük. Az otthoni tanulásra sincs jó hatással ez a tendencia: egy stanfordi kutatás szerint, ha valaki tanulás közben például tévét is néz, a megtanulandó információ nem a hippokampuszban rögzül, hanem a striátumban, ahonnan később nehezebben hívható elő.

Tényleg jobbak benne a nők?

Annak ellenére, hogy a köztudatban milyen erősen él az elképzelés, hogy a nők általában jobbak a multitaskingban, mint a férfiak, nagyon kevés kutatást végeztek ezzel kapcsolatban, és még ezek is vegyes eredményt hoztak.

Egy 2013-as kutatás kifejezetten a mindennapokra leginkább jellemző feladatváltásos típust vizsgálva arra jutott, hogy mindkét nem teljesítményén ront a multitasking, de a férfiaknál valóban nagyobb a visszaesés.

Természetesen azért vannak különbségek abban, hogy ki milyen mértékben képes megbirkózni egyszerre több feladattal. Azt, hogy ez min múlik, egy friss szeptemberi kutatás válaszolta meg. A német és amerikai kutatók a különböző agyterületek közötti kapcsolatért felelős hálózati aktivitást vizsgálták. Kimutatták, hogy elsősorban nem az egyes területek aktivitása határozza meg, hogy milyen hatékonyan tudunk váltani a különféle feladatok között, hanem hogy az e feladatok végzéséhez használt agyterületek közötti kapcsolat mennyire rugalmas, milyen dinamikusan tud át- és átrendeződni feladatváltáskor.

Van, amiben hasznos

Ugyanakkor nem csak negatív hatásait ismerjük a multitaskingnak. Egy idén júniusi kutatás szerint a fizikai teljesítményre még jó hatással is lehet. A kutatásban részt vevő idősebb alanyok észrevétlenül gyorsabban hajtották a szobabiciklit, miközben kognitív feladatokat hajtottak végre. A gyorsulást a könnyebb feladatoknál figyelték meg, de a nehezebbeknél se volt lassabb a biciklizés, mint önmagában végezve. Úgy tűnik tehát, hogy az automatikusan végezhető fizikai feladat elbírja, ha közben csinálunk még valamit, de ennek az is a feltétele, hogy a feladat ne igényeljen komolyabb kognitív figyelmet, például navigációt. Vagyis utcai biciklizés közben azért ne kezdjen matekfeladatokat megoldani.

A sportoláson kívül a multitasking a kreativitásnak is kedvezhet. A Harvard Egyetemen egy kutatás alanyainak szójátékokat kellett megoldania, és elolvasni egy cikket. Az egyik csoport egymás után végezhette el a két tevékenységet, míg a másiknak a gép 150 másodpercenként váltogatta a kettőt. Ahogy az várható, a kényszerített multitasking megtette hatását, és a második csoport gyengébben oldotta meg a feladatokat és kevésbé tudott a cikkel kapcsolatos kérdésekre is válaszolni. Viszont ugyanők a gyakorlat után sokkal jobban teljesítettek kreatív feladatok megoldásában: több, változatosabb és eredetibb válaszokat adtak. Ennek az oka, hogy multitasking közben kevésbé működött a szükségtelen ingereket automatikusan kiszűrő alacsony látens gátlás. Ez nehezíti ugyan az összpontosítást, viszont a több inger inspirálóan hathat.

Multimicsoda?

Mindeközben nem árt tisztázni, hogy egyáltalán mire is gondolunk, amikor “multitaskingról” beszélünk. A Financial Times cikke szerint legalább négyféle, így vagy úgy a multitaskinghoz köthető viselkedési formát lehet megkülönböztetni, amelyek persze a mindennapokban egymással össze-visszagabalyodva jelennek meg:

  • A valódi multitasking, mint a vezetés közben telefonálás, az olvasás közben zenehallgatás, vagy épp a pisilés közben cigizés. De a manapság sokat kutatott több képernyős médiafogyasztási szokás is ide tartozik. Valójában ekkor sem egyidejűségről van szó, maga a multitasking kifejezés eredete is erre utal: a számítógépek többfeladatossága se valódi egyidejűség, csak nagyon-nagyon gyors váltakozás az elvégzendő feladatok között, ami az emberi érzékelés számára már az egyidejűség illúzióját kelti – ahhoz hasonlóan, ahogy a moziban a gyors egymásutánban vetített állóképekből létrejön a mozgás illúziója.
  • A feladatváltogatás, amikor különböző tevékenységek között tudatos váltunk oda-vissza. Például mikor cikkírás közben elkezdek olvasni egy emailt, de félreteszem, hogy rákeressek valamire Google-ben, amit megszakítok egy csetüzenet kedvéért, de inkább megnézek valami értelmetlenül vicces videót (persze valójában sosem szakítanám meg a munkát ilyesmivel, csak a példa kedvéért írom).
  • De ez utóbbi már a harmadik típus felé mutat, amikor a tudatos feladatváltogatás helyett a feladat(ok)ról elvonja a figyelmet valami, és mire észbe kapunk, már egy órája a Facebook hírfolyamában bolyongunk vagy kényszeresen cicás képeket pörgetünk munka helyett. Biológiai szempontból ez is hasonló folyamat, de itt már a hatékonyság illúziója sincs meg.
  • Szintén gyakran ide keveredik az, ha egyszerűen sok teendőnk van. Ebben az esetben se valódi párhuzamosság nincs, se a gyors váltogatás miatti kvázipárhuzamosság. Ilyen a szülő esete, akinek a munkahely mellett az óvodába meg a piacra is el kell mennie egy nap alatt, meg főzni se ártana valamit, ha már megvette a padlizsánt, és a gyerek is éhes.

Na de mit kezdjek mindezzel?

Az a szerencse – vagy ízlés szerint éppen hogy a probléma –, hogy ugyanazok az eszközök segíthetnek a többfeladatú életmód mederben tartásában, mint amelyek miatt egyáltalán felerősödött ez a trend. Nézzünk néhány egyszerű és népszerű módszert.

Már az is segíthet, ha emailszűrőket állítunk be, hogy nyugodtabb mederbe tereljük a levélfolyamot, vagy átállítjuk a telefonunk értesítéseit, hogy ne csipogjon percenként, csak ha valóban halaszthatatlan közölnivalója van. De megjelentek azok a programok is, amelyek kifejezetten az egyfeladatosságot segítik elő, csak manapság distraction-free, vagyis zavartalan környezetet biztosító megoldásoknak szokás őket hívni. Ezek azok az összpontosítást segítő szigetek, ahova el lehet menekülni a lehetőségek özöne elől. Ilyen minimalista szövegszerkesztő például a minden platformra ingyenesen letölthető Focuswriter, vagy a böngészőben, de internet nélkül is futó Zenpen és Writebox – de a különböző alternatívákkal hírfolyamot lehet rekeszteni.

Persze az is segíthet, hogy ha a munkája engedi, hosszabb-rövidebb időre egyszerűen kikapcsolja az internetet. Ha erre nincs mód, kipróbálhat egy önmegtartóztatást segítő böngészőbővítményt, amellyel az elkalandozásra csábító oldalakat lehet időlegesen korlátozni. Ilyen a StayFocusd, a WasteNoTime, vagy a Self Control, és bármennyire vicces, de ezeket is rengetegen használják.

Nemcsak szoftverek, de hardverek is készültek kifejezetten arra, hogy egyetlen feladatra lehessen őket használni. Itt se luddita technológia-tagadásról van szó, hiszen akkor van ezeknek esélye, ha a modern környezetbe integrálódnak. Ilyenek az ekönyvolvasók vagy a Freewrite nevű szövegszerkesztőgép, amely olyan, mint egy hagyományos írógép, csak éppen epapírból van a kijelzője és a felhőbe szinkronizálja az irományokat.

A koncentrált munkavégzést segíti a Pomodoro-technika is. Ennek a lényege, hogy kétórás menetekre osztja a munkaidőt, amelyeken belül 25 perces intenzív munkavégzést 5 perces szünetek követnek. A méréshez egy egyszerű stopper vagy konyhai időmérő is megteszi, de mint mindenre, erre is zsákszámra találni appot vagy kiterjesztést.

A mindennapos hatékonyságra egész rendszerek (és iparágak) is épültek. Ennek mintapéldája David Allen könyve, a 2002-es Getting Things Done (magyarul itt), amely instant kultművé vált, az erről elnevezett módszert pedig világszerte sok ezren követik. A lényege, hogy az összetorlódó feladatokat úgy bogozhatjuk ki hatékonyan, ha kiadjuk magunkból, hogy ne kelljen vele azonnal foglalkozni, csak majd ha eljön a rászánt idő. Erre az alapgondolatra épül a modern teendőlistás appok nagy része is.

Az alapgondolat a Zeigarnik-hatást idézi meg. Ez az a jelenség, amikor jobban emlékezünk a befejezetlen feladatokra, mint amelyeket már lezártunk. Ez is magyarázhatja a váltogatást: ha több feladatunk van, egyiket se tudjuk elengedni, amíg be nem fejezzük őket. Majdnem tíz évvel az Allen-könyv megjelenése után, 2011-ben készült egy kutatás, amely igazolja, hogy a Zeigarnik-hatás kiiktatásához nem feltétlenül kell elvégezni a feladatot, hanem valóban elég, ha pontos tervet készítünk arra, hogyan fogjuk később elvégezni. Csak aztán nehogy a feladataink menedzselése még inkább elvonja a figyelmünket magáról a munkáról, mint a legelvetemültebb kiscicás videók.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!