Mihály
10 °C
25 °C

2015 pokoli melege csak a kezdet

2015.12.31. 16:19
Mindennél melegebb év, sosem látott mennyiségű szén-dioxid a légkörben, elkeseredett kifakadások a pápától és a muszlimoktól. A globális felmelegedés minden évben itt hagyja a névjegyjét, és még azelőtt kéne lelassítani, mielőtt kopogás nélkül berúgja az ajtót, és ránk olvad az Antarktisz. A párizsi klímamegállapodás eredményeit majd csak öt év múlva láthatjuk; addig ügyeljünk rá, hogy legyen otthon naptej és búvárruha.

A hőmérők, napszúrások és globális klímakutatások egyaránt azt mutatják, hogy 2015-nél forróbb évünk még sose volt. Bár a hivatalos adatokra egy keveset még várni kell, úgy tűnik, 2015-ben ismét hőmérsékleti rekordok dőltek meg. Áprilistól fogva nem volt olyan hónap, amikor ne lett volna magasabb az átlaghőmérséklet az előző évinél.

A hőhullámok nem kíméltek senkit. Az Antarktisztól Grönlandig mindenhol hőségrekordok dőltek meg; ha valaki még kételkedne a globális felmelegedés létezésében, hát tessék, itt a bizonyíték. 2015 más szempontból is rekordernek számít: ez volt az az év, amikor a Föld globális átlaghőmérséklete 1 Celsius-fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet.

Hogy mekkora a gáz, azt pontos számokkal is leírhatjuk: 400 ppm. Ez azt jelenti, hogy egymillió egység levegő ennyi szén-dioxidot tartalmaz. A klímaváltozás fő oka ugyanis a szén-dioxid kibocsátás. Az ipari forradalom előtt a koncentrációja 40 százalékkal alacsonyabb volt a légkörben, és az arány 2015-ben tovább romlott. Az unokáink talán már tisztább levegőt szagolhatnak. Mi valószínűleg nem.

Párizsban meg akarták menteni a Földet

Nem mintha a szabályozó testületek nem tettek volna a katasztrofális helyzet ellen. A párizsi klímakonferencián a tárgyaló feleknek sikerült megállapodniuk abban, hogy 2 Celsius-fok alatt fogják tartani a globális hőmérséklet-emelkedést, és ennek megfelelően mérséklik a károsanyag-kibocsátásukat. Két hét alatt közel 150 állam- és kormányfő találkozott, hogy a Föld megmentéséről tárgyaljanak; ez mindenképpen biztató kezdet, ahhoz képest, hogy sokan a totális kudarcra számítottak.

Kár, hogy a résztvevőknek nem sikerült megállapodniuk sem a kötelező vállalásokban, sem a szankciókban. Kína ragaszkodott hozzá, hogy minden ország a saját módszereivel próbálja csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, az Egyesült Államok pedig a határokon kívül születő, kötelező érvényű korlátozást a saját jogrendje miatt sem fogadhat el.

Mindez azt jelenti, hogy a két legnagyobb kibocsátó gyakorlatilag a „jó, majd meglátjuk, mit tehetünk” álláspontra helyezkedett. Kína ugyan belefullad a szmogba, de nem fognak gátat szabni az iparosodásnak; igaz, ezt némileg kompenzálja, hogy minden országnál többet költenek megújuló és zöld energiaforrások fejlesztésére. Azt meg mindenki képzelje el magának, ahogy a világ fennmaradó része szankcionálja az Egyesült Államokat.

Nem mintha ez reménytelen vállalkozás lenne; Barack Obama amerikai elnök szerint ez a legnagyobb esély a Föld megmentésére. De amíg nem vezetnek be komoly szankciókat, valószínű, hogy a felek csak annyira tartják be a megállapodás feltételeit, amennyire nekik kényelmes. A kiotói egyezmény sem volt szentírás: Kína és az USA alá sem írták, illetve Kanada, Japán és Oroszország is a kilépést fontolgatták négy évvel ezelőtt. Túllépték a károsanyag-kibocsátást? Lehet vállat vonni, úgysem lesz a dolognak semmilyen következménye.

A megállapodás megszületett; néhány év múlva kiderül, mennyit tudnak betartani belőle.

Hello, El Niño!

Akik nem a Csendes-óceán Egyenlítő környéki vidékén élnek, valószínűleg csak az újságokból, illetve klímajelentésekből ismeri El Niño nevét. A tengervíz áramlásával összefüggő jelenség karácsony körül kezdődik, és nagyjából 9-12 hónapig tart: a hatására a térség erősen felmelegszik.

Az El Niño 2015-ben vált végleg globális jelenséggé. Azt már eddig is tudták, hogy a hatására Afrikában és Ausztráliában száraz, aszályos időszak kezdődik, az USA nyugati partján pedig hatalmas esőzések kezdődnek, de idén rúgta be a világ kapuját. A Csendes-óceán trópusi részein sosem látott mértékben melegedett fel a tengervíz; Indonéziában óriási tűzvészek pusztítottak a szárazság miatt; Kaliforniában pedig úgy vetett véget a négy éve tartó aszálynak, hogy sosem látott mértékben növelte a nyári árvizek kockázatát.

Búvárruhás városnézés Brooklynban

Kalifornia nekünk messze van, ahogy a kaliforniaiaknak is az Antarktisz nyugati partvidéke. Akik ott élnek, valószínűleg ritkán gondolnak arra a jeges, de igen olvadékony térségre; hát messze van, nem? Ami azt illeti, az Antarktisz se gondol rájuk, csak a környéket aktívan figyelő klímakutatók, akik idén is leadták a vészjelzést: ha a sarki jég megolvad, a tengerszint 13 lábbal, csaknem 4 méterrel emelkedhet meg. Akkor majd százmilliók fognak az Antarktiszra gondolni.

A jég instabilitása egyre növekszik. A Climate Central előrejelzése szerint bármikor bekövetkezhet az összeomlás, ha a meleg levegő és víz a térségbe áramlik, vagy beszivárog a jégrétegek alá.

A Cryosphere borúlátó előrejelzése szerint a Nyugat-Antarktisznak nagy része lehet a tengerszint megemelkedésében. Az évszázad végéig a tengerszint 39 hüvelykkel (11,8 méter) is nőhet; ebből csak az Antarktisz hozzájárulása 8 láb (2,4 méter) lehet. A nyugati régió több mint 19 000 köbmérföldnyi vizet juttathat az óceánokba, és 2200-ig gondoskodhat a bőséges utánpótlásról. A legrosszabb esetben Brooklynt vagy Rotterdamot már csak búvárruhában láthatjuk.

Itt már csak az isten segíthet

A vallási vezetők is felkapták a fejüket a bibliai özönvíz hírére: Ferenc pápa egy külön enciklikában foglalkozott a klímaváltozás kérdésével. Ebben leszögezte, hogy az emberiség a felelős az éghajlatváltozásért és az összes velejárójáért: a globális felmelegedésért, a tengerszint megemelkedéséért, az egyre súlyosabbá váló szélsőséges időjárásért, illetve a sarki jégtakaró olvadásáért. Ez a mi igen nagy vétkünk, és kötelességünk tenni ellene.

Bár a vallási vezetők kinyilatkoztatásai nem mindig nyugszanak tudományos alapokon, a pápai körlevelet neves klímakutatók is elemezték, és megállapították, hogy a Szentatyának igaza van: az észrevételei ezúttal egyeznek a tudományos állásponttal.

Úgy tűnik, az éghajlatváltozás vallásokon felül álló globális probléma. Az iszlám vallás nem annyira decentralizált, mint a római katolikus, de húsz ország muszlim vallású szakértői egy nyolc oldal hosszú állásfoglalást adtak ki a klímaváltozásról egy isztambuli tárgyalássorozat után. Ebben azt írták, hogy „a fosszilis tüzelőanyagok használatából fakadó túlzott környezetszennyezés azzal fenyeget, hogy elpusztítja az ajándékokat, amit az Allahnak nevezett istenünktől kaptunk - az olyan ajándékokat, mint a működő éghajlat, a tiszta levegő, a rendszeresen változó évszakok vagy az élhető óceánok”.

Mindenki aggódik, aki fontos

Igen, az évszakok váltakozása mostanában mintha elmaradt volna; megszokottá válnak a márciusi hóviharok, de pulóverben járhatunk novemberben. Nyáron pedig olyan feketék leszünk, mint a karácsony.

Ha van nyilvánvaló jele az éghajlatváltozásnak, az elsősorban a meleg. Korábban is voltak szokatlanul forró nyarak, de a tudományos módszerek fejlődése, az egyre pontosabb megfigyelések egyértelművé teszik az összefüggést:

a globális felmelegedést a klímaváltozás okozza.

Stephane Herring klímakutató szerint is ez a legjobban dokumentált, legnyilvánvalóbb jele az éghajlatváltozásnak. Nézzék csak meg a globális átlaghőmérséklet emelkedését: ebből is látszik, hogy a tartós extrém hőhullámok már világszerte éreztetik a hatásukat. Az újabb megfigyelések azt mutatják, hogy ezeket már nem lehet a természet változékonyságának számlájára írni.

2014 volt az eddigi legmelegebb év, de csak azért, mert az ideinek még nincs vége. És jó esély van rá, hogy 2016 újabb rekordokat fog dönteni.

A globális felmelegedés ugyanis tovább fokozza a szélsőséges, hosszan tartó forróságot. 2013-ban Argentínában pusztítottak a hőhullámok, tavaly Ausztráliában; az Australian Openen a játékosok hallucináltak a pályán a hőségtől. 2015-ben India szenvedte meg a legjobban a hőséget: ezrek haltak meg az idei kánikulában.

A World Weather Attribution nemzetközi projektje – sok más kutatás mellett – arra is fényt derített, hogy a szélsőséges időjárásról, így az őrjítően forró nyarakról is az emberi tevékenység tehet. A NASA, a világ legfejlettebb technológiát használható űrügynöksége valós időben figyelheti a légkörben a szén-dioxid kavargását, világossá téve: igen, ez a mi sarunk.

11 12 15 Brian CO2Sources.gif

A klímaszkeptikusokat leszámítva lassan mindenki elismeri, hogy igen nagy a baj. Hogy valójában mekkora, azt jól mutatja, hogy a globális felmelegedés kérdésében egyetértenek a világ vallási és politikai vezetői, illetve a tudományban és az istenekben hívők. Mikor történt ilyen utoljára? Biztos ami biztos, közös erővel elkezdhetnék megépíteni Noé bárkáját.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.