Malvin
9 °C
25 °C

Minisztériumi kutatók szedik ízekre a Kliket

DSC 3789
2016.02.02. 15:09
Még az Emmi háttérintézménye szerint is nagyon súlyos problémákat okozott az iskolák államosítása, az Európában példátlan túlközpontosítás átgondolatlan volt, az intézmények normális működését akadályozzák – derül ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet most nyilvánosságra hozott kutatásaiból.
  • Az Emmi háttérintézete az elmúlt években részletesen megvizsgálta, hogy mit hozott az iskolarendszer államosítása és a Klik működése. Az eredmények egészen lesújtóak:
  • Sehol Európában nem volt példa ilyen szintű centralizálásra, a magyar központosításnak az eltelt időben semmilyen előnye nem látszik.
  • A tankerületek csak utasításokat közvetítenek, helyi szempontok nem jelennek meg, az egész működést a stratégiai gondolkodás teljes hiánya jellemzi.
  • A túlzott adminisztráció és az autonómia elvétele megbénítja az iskolák működését.
  • A Klik nem hoz érdemi szakmai döntéseket, teljes a titkolózás, még a minisztériumi intézmények kutatói sem jutnak adatokhoz.
  • A passzív-agresszív túlközpontosított rendszerben a kutatók szerint komoly politikai kockázatok vannak.

Az elmúlt hetekben országos mozgalommá szerveződő pedagógustiltakozás résztvevői szerint az oktatási rendszer végveszélyben van, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) megbukott, csökkenteni kell a központosítást és az óraszámot, az igazgatóknak nincsenek jogköreik. A már 28 ezer ember által aláírt petíció kapcsán még Balog Zoltán miniszter is azt mondta, hogy a közoktatás centralizálásával túltolták a biciklit „egy kicsit”, de a kormány ennek ellenére nem akar rendszerszintű változtatást a köznevelésben.

Megnéztük viszont, hogy értékelik a közoktatás radikális átalakítását Balog saját minisztériumának háttérintézményében, és érdekes megállapításokra bukkantunk: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) alá tartozó Oktatáskutató és Fejlesztési Intézet (OFI) szakemberei súlyos rendszerszintű hibákról beszélnek, és lesújtó véleménnyel vannak arról, hogy mi történt a közoktatás irányításával 2012 óta.

Ez nagyon ki tud borítani

Az OFI most nyilvánosságra hozott tanulmánykötete („Szerep- és funkcióváltások a közoktatásban”, pdf-ben itt olvasható) szerint a Klik csak akadályozza az iskolák mindennapi működését, a tankerületeket a stratégiai gondolkodás teljes hiánya jellemzi; az intézményeket úgy fosztották meg autonómiájuktól, hogy a szakmai kérdésekben nem látni semmi előrelépést, az igazgatók pedig lehetetlen helyzetbe kerültek az átszervezés miatt.

Ennyire radikális központosítást más országokban sehol nem tartottak szükségesnek, még a centralizált francia rendszer központosítottsága is oldódik, a bezzegoktatásáról híres Finnországé egyértelműen decentralizált, akárcsak a mostanában sokat dicsért lengyel modell – írják a minisztériumi intézmény oktatáskutatói, akik szerint a magyar átalakítás olyan mértékű centralizálást eredményezett, amire sehol máshol nincs példa Európában.

Hogy ez mivel járt? Amit hivatalosan célul tűztek ki, abból nem nagyon látszik semmi megvalósulni, ellenben létrejött egy titkolózó, az intézményeket gúzsba kötő, koncepció nélküli szisztéma, amiben mindent felülről akarnak irányítani, de annyira végiggondolatlan az egész, hogy még az irányítók sem láthatják át igazán, hogy mi történik a rendszerrel.

A központosított fenntartás előnyei a kutatás idején nem rajzolódtak ki

– áll a kötetben; és ebben a műfajban ennél nem kell egyértelműbben fogalmazni. Egyetlen apró kivételt tudtak említeni, azt, hogy az áttanításokkal hatékonyabb volt a tanári gárdák kihasználása. Arról viszont megegyeznek a vélemények, hogy a napi működés rendkívüli nehézségekkel jár, az elburjánzott adminisztratív tevékenység pedig rengeteg energiát von el a tanítástól.

„Itt a papírmunka meg a kitaposatlan út tízszer annyi időbe telik időpazarlások miatt” – nyilatkozta egy igazgató, és ez általános igazság azoknál, akik kicsit is belelátnak az iskolák működésébe. Az iskolavezetőknek sokszor az az érzésük, hogy az oktatásirányítás maga sem tudja, hogy mit szeretne.

Ez engem nagyon ki tud borítani, hát ilyen nincs, hogy huszadszor kérdezi meg, hogy hány erkölcstanos és hány hit- és erkölcstanos van

– mondta egyikük, miközben a szakmára és a fajsúlyosabb vezetői teendőkre ezek miatt nincs idejük.

Mindenért én vagyok a felelős, de semmiben nem dönthetek

Kérdőíves válaszaik szerint az iskolavezetők kétharmada érzi úgy, hogy csorbult az intézmények autonómiája. Az állami fenntartásba került középiskolákban a legnagyobb az elégedetlenség – ebből is világos, hogy a Miskolci Herman Ottó Gimnáziumból elindult tiltakozásnak jócskán lehet bázisa. A felmérés szerint a legnagyobb változást a tanárok kötelező 32 órás heti óraterhelése jelentette, már csak amiatt is, hogy a valóságban sok helyen ennél korábban is jóval több időt töltöttek bent adminisztrációs pluszteher nélkül is, máshol meg egyszerűen nincs annyi hely a tanáriban, hogy elférjenek.

Talán az igazgatók szerepe a leglehetetlenebb ebben a klikes rendszerben. A felelősség az övék, miközben a mindennapi működéshez szükséges ügyekben sem dönthetnek önállóan. Bár a szakmai munka irányítása az iskolaigazgatókra hárul, a pénzügyi fedezet már a Klik kezében van. „Az intézmények minden pénzügyi önállóságukat elvesztették, így a legapróbb beszerzések is csak hosszadalmas ügyintézéssel valósíthatók meg, egy kifejezetten rugalmatlan rendszerben” – írják a kutatók.

A tankerületek szintén csak napi ügyekkel foglalkoznak, gyakorlatilag arra korlátozódik a tevékenységük, hogy végrehajtják a központi utasításokat és közvetítik a központ felé az iskolai igényeket. A kutatók megállapítása szerint „a stratégiai gondolkodás teljes hiánya” jellemzi a munkájukat, de az OFI kutatói által készített esettanulmányokból úgy tűnik, hogy ez nem annyira azon múlik, hogy kik a helyi vezetők; a szervezet intézményesen is alkalmatlan a helyi érdekek figyelembevételére. Külön probléma, hogy a tankerületek között háromszoros méretkülönbségek is vannak, olyan monstre körzetekkel, ahová nagyon sok, akár húsznál is több intézmény tartozik – ez abból fakad, hogy a kerülethatárokat járásonként húzták meg, miközben ezt szakmailag semmi nem indokolta.

Azzal, hogy az iskolák teljesen elveszítették a pénzügyi önállóságukat, már abban sem érdekeltek, hogy saját bevételeik legyenek. Azok felett úgysem ők rendelkeznének, a termek bérbeadásából vagy tanfolyamszervezésből kapott pénz, a pályázatokon elnyert összegek bekerülnek a közös kalapba, így azokat simán megkaphatja helyettük a tankerület egy másik intézménye. Emiatt sok helyen már nem is tesznek komoly erőfeszítéseket pluszforrások megszerzésére – derül ki a vizsgálatokból.

Az iskolák mindennapi gazdasági gondjai azonban sokkal inkább a központi alultervezésből fakadnak. A Klik folyamatos forráshiánnyal küzd, amit a dologi kiadások minimalizálásával, a kifizetések csúsztatásával próbálnak kezelni – olvashatjuk, de hát egyébként is tudjuk, hogy a klikes rendszer jelképe a krétát a saját fizetéséből megvásároló tanár. Ez nem egyszerűen pénzkérdés, sokkal inkább a hozzáértés hiányának tűnik, vagy ahogy az egyik kutató, Balogh Miklós fogalmaz:

a Klik szintjén tervezési technikáról nem vagy alig beszélhetünk.

Hogy ez mégis hogy lehet? A Klikben valójában semmilyen finanszírozási modellt nem alakítottak ki, így maradt a végiggondolatlan folyamatos információgyűjtés, amire még csak egységes szoftverek sem álltak rendelkezésre.

Titkolózás

Az elvileg óriási hatalommal felruházott Klik koncepcionális és szakmai kérdésekben is teljesen háttérbe vonult. Az iskolaállamosítás egyik sokat hangoztatott indoka az esélykiegyenlítés volt, az, hogy az egységes rendszerben minden tanuló nagyjából ugyanazt kapja, függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag településen él. Bár ezt az uniformizálást önmagában is rengeteg szakmai kritika érte, a valóságban a tankönyvek szintén sokat bírált egységesítésén kívül nem történtek érdemi lépések ebbe az irányba, sőt, a szegregációt újabban egyházi intézményeken keresztül legalizálnák. „Jelenleg a Klik nem viselkedik fenntartóként, holott szakmai rálátása csak neki lehet e kérdésre, így a korábban kialakult egyenlőtlenségek élnek tovább” – olvashatjuk.

Az információs káoszban valószínűleg maga a Klik sem igazán tudja, hogy állnak a hozzá tartozó intézmények. De ha tudja, akkor sem mondja meg. „Érdemi gazdálkodási adatokat sem a Klik, sem a tankerület, sem az iskola szintjén, még más minisztériumi háttérintézmények támogatásával sem kaphat meg kutató, pályázatokat készítő szakember” – írják.

Az átláthatóság elemi követelménye sem biztosított, erre évtizedek óta nem volt példa.

Az érthetetlen szervezeti magatartást „a teljes titkolózás, az iskolák és a tankerületek megközelíthetetlensége, az engedélyezés legfelsőbb szintre helyezése” jellemzi. Ezzel a szemlélettel függhet össze, hogy a minisztérium alá tartozó kutatókat – mint írják, hatalmi szóra – kapásból elutasították több tankerületben.

„A zártság, a bizalmatlanság arra utal, hogy a bevezetett rendszer nem keresi a párbeszédet a közoktatásban érintett szereplőkkel, a számonkérést sem engedi meg a társadalom számára, ezzel a megközelítéssel pedig aligha lehet erőteljes változásokat elérni” – írja Györgyi Zoltán oktatáskutató az OFI kötetében. És miközben a pedagógusok legszívesebben minden reformot kidobnának az ablakon, az is kiderül a kutatásokból, hogy a Klik – amellett, hogy rengeteg felesleges pluszterhet rak a tanárokra és az intézményekre – a komolyabb koncepcionális kérdéseket még csak nem is vállalta fel. Pedig az oktatásirányításnak például a gyerekszámcsökkenés miatt is olyan ügyekben kellene előbb-utóbb határozottan lépnie, amelyek elkerülhetetlenül érdeksérelmekkel járnak.

Valódi reformok helyett azonban egy szimpla utasítás-végrehajtásra épülő rendszert működtetnek; mint látható, ez konfliktuskerülésként sem éppen eredményes, de ráadásul még komoly politikai kockázatokat is rejt. Mint az OFI elemzésében írják:

A centralizált rendszereknek az a veszélye, hogy minden, valamilyen érdeket sértő intézkedés felelőse az egyetlen döntéshozó.