A felmelegedés és az ember együtt végzett az elefánt méretű lajhárral
Egy új DNS-vizsgálat arra jutott, hogy csak jóval az ember megjelenése után, a klíma felmelegedésével halt ki a megafauna (az addig ott élő nagytestű állatok) a dél-amerikai Patagóniában 12 300 évvel ezelőtt.
Patagónia a rosette-i kő – megmutatja, hogy az emberek megjelenése nem jelentette az állatok azonnali kihalását, de csak amíg továbbra is hideg maradt
– mondta a kutatást vezető Alan Cooper az ausztrál Adelaide-i Egyetem ősi DNS-vizsgálatokra szakosodott kutatócsoportjából, arra utalva, hogy az amerikai kontinensen mozgó ősemberek vizsgálata lehet a kulcs az emberi tevékenység hatásának megértéséhez. Az emberek viszonylag rövid idő, 1500 év alatt vándoroltak a melegebb északról a hidegebb dél felé, ezért jól összehasonítható a jelenlétük hatása a különböző klímaviszonyok mellett.
A kutatók rádiókarbonos vizsgálattal meghatározott korú csontokból és fogakból vettek DNS-mintát, és megállapították, hogy nem azonnal haltak ki a nagytestű állatok, ehelyett több mint ezer évig bírták az embereket, aztán viszont a vadászat mellé beütött egy gyors felmelegedés is, amely után mindössze száz év alatt teljesen eltűntek.
Olyan állatok tűntek el az ember és a klíma halálos kombinációjának köszönhetően, mint az elefánt méretű lajhár, egy kardfogú macskaféle, egy dél-amerikai lófajta, vagy a rövidfejű medve, a korszak egyik legnagyobb szárazföldi ragadozója. Csak a mai láma és alpaka ősei tudták átvészelni az időszakot, de ők is épphogy csak nem haltak ki.
A kutatást bemutató tanulmány a Science Advances szaklapban jelent meg.