Mik azok a piros foltok Phelps hátán?

Michael Phelps vasárnap este a 4×100 méteres amerikai gyorsúszó váltó tagjaként megnyerte pályafutása 19. olimpiai aranyát, ezzel még tovább növelve az amúgy is tetemes előnyét minden idők legsikeresebb olimpikonjainak toplistájának élén. A nem mindennapi teljesítmény sem tudta elterelni a tévénézők figyelmét a csodaúszó hátáról és válláról, amit szabályos, kerek vörös foltok borítottak. Mivel Phelpset emberfeletti eredményei miatt amúgy is érték már kósza doppingvádak (sosem bizonyosodtak be), és hasonló foltok tűntek fel több amerikai úszó és tornász testén is, felmerül a kérdés: mi a fene ez?

Nos, a kerek foltok egy több ezer éves, kínai eredetű, de a középkorban a világon szinte minden kultúrában elterjedt gyógymód nyomai. Szép magyar neve is van:

Thanks @arschmitty for my cupping today!!! #mpswim #mp * @chasekalisz

Michael Phelps (@m_phelps00) által közzétett fénykép, 2015. Szept 10., 12:29 PDT

Az eljárás úgy néz ki, hogy gömbölyű üvegcséket melegítenek fel, majd helyeznek az ember bőrére. Az üvegbe szorult levegő lehűl, ez enyhe vákuumot hoz létre, aminek a szívó hatása odatapasztja az üveget a bőrhöz. A terápia használói szerint ez serkenti az adott helyen a vérkeringést, és a test természetes öngyógyító folyamatait. Sportolóknál az izmok regenerálására, apró sérülések kezelésére és fájdalomcsillapításra használják. Ezen kívül érdemes még tudni róla, hogy:

• rendszeresen alkalmazzák alternatív rákkezelésekben (bár az orvostudomány szerint ennek semmi értelme),
• méregtelenítő hatást tulajdonítanak neki (a méregtelenítés, úgy ahogy van, egy tudományosan értelmezhetetlen humbug),
• két-három éve óriási divat volt celebek körében a bőr szépségének megőrzésére,
• bizonyos terapeuták szerint akupunktúrás pontokon használva gyakorlatilag bármilyen egészségügyi probléma kezelésére alkalmas.

Ezek tipikusan olyan dolgok, amik általában hiszékeny és/vagy kétségbeesett embereken élősködő áltudományos sarlatánságot szokták jelezni. Lássuk, mit mond a tudomány a köpölyözésről!

Bár a kúrát a jellegénél fogva nehéz korrekt, nagy mintán elvégzett, placebokontrollált kettős vak klinikai teszttel vizsgálni, ami egyértelműen kimutatná a hatást (vagy éppen a hatástalanságot), a köpölyözést éppen a népszerűsége miatt sokszor vizsgálták orvosok és kutatók. A legátfogóbb tanulmány 2012-ben készült róla, ebben 18 év alatt lefolytatott 135 kísérletsorozat eredményeit elemezték ausztrál és kínai kutatók. Ennek alapján azt mondták ki, hogy néhány területen a köpölyözés hatékonysága valóban meghaladja a placebóét, ilyen a pattanások, a herpesz, és az arcideg-bénulás kezelése, valamint a nyakcsigolyák meszesedése okozta fájdalom csillapítása. Vagyis ironikus módon a hollywoodi celebvilágnak valóban használ, de az élsportolóknak aligha.

Az amerikai olimpikonokat viszont a világ legjobb sportorvosai kezelik, kizárt, hogy valami hatástalan kuruzsló módszert alkalmaznának. Az ellentmondást feloldó trükk az, hogy magát a placeboeffektet használják ki a sportolók kezelésében: azt, hogy ha valamiről elhisszük, hogy hatásos, abban lehet hogy nincs hatóanyag, az agyunk átveri a testünket, és annak ellenére produkál valamennyi hatást, hogy nem kaptunk semmit. Így működik (vagy inkább: "működik") például a homeopátia, és még egy sor áltudomány. A kutatások szerint például a fájdalomcsillapítás jelenségének egyes esetekben a 80-90 százalékát is adhatja a placebohatás.

A placebo használata az élsportban nem új jelenség, a 2000-es évek eleje óta kísérleteznek vele (ami persze némileg meglepő annak tükrében, hogy magát a placeboeffektet az ötvenes évek óta kutatják). Az egyik leghíresebb kísérletben futóknak adtak koffeintartalmú teljesítményfokozó italt, és mérték, mennyit javul az idejük 1000 méteren. Az eredmény átlagosan 1,7 százalék volt. Abban a csoportban pedig, akik koffeinmenteset kaptak, de nem tudtak erről, szintén 1,7 százalék.

1,7 százaléknyi teljesítményjavulás egy olimpiai döntőben az aranyérem és a futottak még kategória közti különbséget jelenti, nem csoda hát, hogy az orvosok és edzők ezt is bedobják a minél jobb eredmény érdekében. Elvégre az nem számít doppingnak, ha elhitetem a sportolóval, hogy ő doppingolva van, és emiatt még egy hajszállal jobb teljesítményt hoz ki magából. Az élsportolói placebo látványos példája volt például a hologramos karkötő, amit Cristiano Ronaldo és David Beckham viselt a focipályán, vagy a testre ragasztott szalagok, amit a pekingi és londoni olimpia indulóin is láthattunk.

Sok szeretettel várjuk a tokiói olimpián a piócás ember megjelenését az Indul a bakterházból.