Szilárda
-2 °C
7 °C

Trump szó szerint közelebb hozza a világvégét

trumpevil
2016.12.01. 13:14
Donald Trump sokszor mondott fura dolgokat a klímaváltozásról, amelyek most, hogy hamarosan beköltözik a Fehér Házba, hirtelen sokkal vészjóslóbban hangzanak, mint amikor kimondta őket. Mennyire lehet komolyan venni Trump klímaszkeptikusságát, és miért veszi körül magát klímaváltozás-tagadókkal? Tényleg feláldozza a Föld jövőjét, csak hogy az amerikai szénbányász és olajfúró melósoknak legyen munkájuk?

Szögezzük le az elején: a klímaváltozás létező jelenség, az okozója nagyrészt az emberi tevékenység, a következményei pedig már most katasztrofálisak, és egyre súlyosabbak lesznek, ha nem teszünk valamit ellene. Ebben a tudományos világ nagyjából 97 százaléka egyetért. Ez a cikk nem arról fog szólni, hogy ezt bizonygatja (ha valakinek ilyesmire van igénye, annak a NASA témába vágó ismeretterjesztő oldalát ajánljuk), hanem arról, hogy mit gondol, ígér, és fog majd tenni klímaváltozás-ügyben a frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump, és mi lehet ennek a következménye.

Mert a sajtó előszeretettel nevezi Trumpot klímaváltozás-tagadónak.

Néhány hírhedt Trump twit
Néhány hírhedt Trump twit

De valóban az lenne? Az új elnök eddig nem éppen a következetesség szobra volt, simán ellent tudott mondani magának akár egy mondaton belül is, de azért lássuk, mi mindent mondott már a témában:

  • A leghíresebb kijelentése még 2012-ből származik, akkor azt mondta, a klímaváltozás egy hoax, a kínaiak találták ki, hogy az amerikai ipart szívassák vele. Erről négy évvel később azt mondta, viccnek szánta (mondjuk senki nem nevetett rajta).
  • Később a Twitteren többször nevezte kamunak a globális felmelegedést, általában azzal indokolva, hogy odakinn éppen hideg van. Ez nyilván nem egy tudományos igényességű érvelés, de tegyük hozzá azt is, hogy ezek még Trump valóságshow-celeb korából valók, amikor az embernek szinte munkaköri kötelessége nyilvánosan hülyeségeket beszélni a bulvársajtó etetése végett.
  • Viszont már az elnökjelöltsége alatt is többször elővette ezt a témát kampánygyűléseken, interjúkban, rendszeresen megismételve, hogy nem hisz a klímaváltozásban. A Politifact szép kis gyűjteményt csinált belőlük, itt lehet szemezgetni.
  • Már megválasztott elnökként a New York Timesnak adott interjújában kicsit visszavett a tempóból (mint egyébként szinte minden meredekebb kampányígéretével), és azt mondta, nyitott a tudomány érveire, és elfogadja, hogy valamennyi hatása lehet az emberi tevékenységnek a klímaváltozásra, csak az a kérdés, hogy mekkora.

Akkor minden rendben van, nem igaz? Kicsit összevissza beszélt, amikor még nem volt súlya a szavainak, de aztán megjött az esze. A dolog nem ennyire egyszerű, ha megnézzük, mit tett eddig megválasztott elnökként a klímaváltozással kapcsolatos ügyekben.

Csak a kezemet figyeljék

Először is bejelentette, hogy minden támogatást elvesz a NASA klímakutató programjától, mert az szerinte "át van politizálva", és különben is, a NASA a világűr felfedezésével foglalkozzon, a Földet hagyja meg más kutatóközpontoknak. Ez a program jelenleg évi 2 milliárd dolláros költségvetéssel fut, és egy csomó műholddal szolgáltat felbecsülhetetlen értékű adatokat a tudósok számára az egész világon. Ha ez megszűnik, az egész klímakutatás visszakerül a középkorba, vagy legalábbis a műholdak előtti időszakba – mondta a Nemzeti Atmoszférakutató Központ egyik tudósa (ez az egyik olyan intézet, aminek Trump szerint át kéne vennie a stafétát a NASA-tól).

A NASA IceBridge programjának repülőgépe felszállás előtt. Az IceBridge a sarki jégtakaró vastagságát monitorozza.
A NASA IceBridge programjának repülőgépe felszállás előtt. Az IceBridge a sarki jégtakaró vastagságát monitorozza.
Fotó: Michael Studinger / NASA

Aztán megismételte azt a kampányban sokszor elhangzott ígéretét, hogy ahogy beiktatják, felmondja a párizsi klímaegyezményt. Az egyezmény pár nappal a választás előtt lépett érvénybe, és a marrákesi klímakonferencián november közepén már a megvalósításáról, a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásának részleteiről tárgyaltak az aláíró felek. Ha az USA utólag kihúzza magát az egyezmény alól, az könnyen az egész megállapodás összeomlásához vezethet, az meg ahhoz, hogy elvész a közös akarat a felmelegedés visszafogására. A szakértők mindenesetre bizakodóak: azt mondják, ha Kína tartja magát a szavához, az egyezmény az amerikaiak nélkül is életképes lehet. Az a Kína, ami 2009-ben még az Obama által támogatott koppenhágai klímaegyezmény kisiklatásával került be a hírekbe. Gyorsan fordulnak a szerepek.

Még sokatmondóbb, hogy milyen szakemberekkel veszi körül magát az új elnök. Hogy az alelnök, Mike Pence hardcore klímaváltozás-tagadó, az még hagyján, ő elég sok dologban nem ért egyet a tudománnyal, vagy úgy általában a józan ésszel, de nem is ez volt a dolga, hanem hogy szimpatikus legyen a mélyen vallásos, de nem annyira mélyen iskolázott választóknak. Ott van viszont Trump energiaügyi főtanácsadója, egyben az energetikai miniszteri poszt várományosa, Harold Hamm. Ő mondta ezt a republikánus konvención, ahol megszavazták Trumpot elnökjelöltnek:

Minden egyes alkalom, amikor amerikai földön nem fúrnak ki egy olajkutat, a terrorizmus finanszírozását hozza magával.

Hamm mellékesen olajmilliárdos, a palagáz-forradalommal lett igazán szupergazdag, és bár az olajár tavalyi beszakadásával vagy 9 milliárd dollárt bukott, még mindig van neki mit a tejbe aprítania. A rossz nyelvek szerint csak azon bukhatja el a miniszteri posztot, hogy gazdagabb, mint maga Trump. Hamm hatásának tartják az elemzők azt az ígéretcunamit, amivel Trump az energetikai szektort elárasztotta: új szénbányák, olajkutak nyitása, a megújuló energiák támogatásának és Obama tisztaenergiás programjának leállítása.

És ráadásnak ott van Myron Ebell, akit Trump az amerikai környezetvédelmi hivatal, az évi 8 milliárd dollárból gazdálkodó, több ezer tudóst és környezetvédelmi szakembert foglalkoztató EPA átmeneti vezetőjének nevezett ki (pontosabban az ügynökséget a leendő Trump-adminisztrációval összehangoló csapat vezetőjének). Ebell az egyik legismertebb amerikai klímaszkeptikus, akinek ugyan tudományos végzettsége nincs, mégis előszeretettel nevezi a felmelegedést emlegető tudósokat a sötétség seregének, akik az egész világon le akarják kapcsolni a villanyt. Tavaly Ferenc pápát is simán lehülyézte, amikor az a klímaváltozás veszélyeiről beszélt.

Trump tehát szavakban enyhülni látszik a pár évvel, vagy akár egy-két hónappal ezelőtti, harcos klímaváltozás-tagadó énjéhez képest, de közben olyan embereket tesz kulcspozíciókba, akik vagy meggyőződésből, vagy érdekből, de magasról tesznek a felmelegedésre. Ennek tükrében elég egyértelműnek látszik, hogy ha az új elnök visszakozni is kényszerül a bombasztikus kampányígéretei jó részétől, az energetikai ipar bármi áron való felpörgetését komolyan gondolja. 

Munka kell, aggódni ráérünk később

Trump rengeteg radikális dolgot ígért a kampányban, amelyeknek a nagy részét vagy már nekiállt felpuhítani (például az Obamacare teljes eltörlése vagy Hillary Clinton börtönbe küldése), vagy a gyakorlatban nem látszanak gyorsan és látványosan, sőt, egyáltalán reálisan megvalósíthatónak (a fal a mexikói határon, a brutális különvám a kínai termékekre, az Ázsiába kiszervezett olcsó munkahelyek visszahozása Amerikába). A legnagyobb kampányígéret, a rendszerváltás a korrupt washingtoni elit elzavarásával (a “mocsár lecsapolása”) is eléggé billeg, ha megnézzük, kiket jelölt eddig fontos posztokra: milliárdosok, bankárok, évtizedes múlttal rendelkező politikusok és pártkatonák. Muszáj lesz legalább egy látványos és radikális ígéretét gyorsan beteljesítenie, ahogy hivatalba lép, és az energetikai ipar felrázása ehhez optimális terepnek ígérkezik, több okból is:

  • A palagáz-forradalom már amúgy is óriási amerikai sikertörténet, amire lehet építeni.
  • A termelés felpörgetése a szabályozások lazításával, az önként vállalt korlátok eldobásával valóban egy csomó új munkahelyet teremtene, lejjebb nyomhatja az energiaárakat.
  • Az ellenzők pedig olyan megfoghatatlan dolgokkal érvelnek, mint hogy 50 év múlva két fokkal melegebb lesz - ez az egyszeri melóst pont nem hatja meg, ha cserébe lesz munkája, és olcsóbban tankolhatja tele a bazi nagy pickupját.

Persze a dolog valójában még ennél is bonyolultabb. Trump ígéretei ugyanis még az energiaiparon belül sem éppen konzekvensek. A szén-olaj-gáz szentháromság mellett például a bioüzemanyag mögé is beállt teljes mellszélességgel - éppen azzal kezdte annak idején a nagy kampánymenetelést Iowában, hogy Ted Cruzt az olajlobbi bábjának titulálta, saját magát meg vele ellentétben a bioetanol-biznisz támogatójának. Ráadásul a szénkitermelés éppen az olcsó palagáz miatt lehetetlenült el (és a Trump által előszeretettel emlegetett tisztaszén-technológiák még drágábbá teszik), vagyis ha az ember az egyiket támogatja, a másikat óhatatlanul is megszívatja.

Egyébként is: a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének életképessége szakértők szerint nem azon áll vagy bukik, hogy egy kormány milyen korlátozásokkal rakja körbe őket. Persze, ez is fontos tényező, de sokkal fontosabb az, hogy éppen hogy áll az olaj és a gáz világpiaci ára. Ha elég magasan van, nyereséggel futnak a drágábban kitermelhető lelőhelyek is, ha alacsonyan, akkor meg nem (emiatt szívnak erősen mostanában az oroszok az alacsony olajár, és a nyersanyagok kitermelésére egészségtelen arányban épülő gazdaságuk miatt).

Az aktuális olajár meg elég sok mindentől függ, például Szaúd-Arábia kénye-kedvétől, vagy olyan, kisebb-nagyobb termelők éppen aktuális helyzetétől, amit lehetetlen megjósolni akár csak egy hétre előre is. Oroszország, Nigéria, Irak, Venezuela, Líbia. És akkor ott vannak még az olyan új technológiák, amik hullámvasútra ültethetik az egész ipart, mint a már sokszor említett palagáz, az LNG, vagy a metánhidrát.

És nemzetközivé lesz holnapra

Trump klímaváltozással kapcsolatos ígéretei – csakúgy, mint az egész Trump-jelenség – nem csak Amerikában jelennek meg, az “igazságon túli politika” több sztárja is ráharapott már a témára. Az angolokat az EU-ból kivezető Nigel Farage például a történelem egyik leghülyébb félreértésének nevezte a klímaváltozás elleni harcot, és a Franciaországban egyre népszerűbb Marine Le Pen is harcos klímaszkeptikus.

Ezek az emberek nagyon tehetségesen hitetik el a szavazók nagy részével, hogy a klímaváltozás csak egy elitista-globalista-liberális hiszti, nagyjából olyan mint hogy politikai korrektségből nem lehet egy feketére azt mondani hogy fekete, meg hogy gendersemleges vécét kell építeni azoknak, akik nem tudják eldönteni magukról, hogy fiúk vagy lányok.

Csak hát attól, hogy nem hisszük el, globális felmelegedés még van.

Az emelkedő tengerszint, egyre extrémebb időjárásbeli kilengések, a szárazságok miatt kialakuló vízhiány valóság. És ha nem teszünk ellene semmit, valóság lesz teljes ökoszisztémák, a ma ismert táplálkozási lánc, és azzal a mezőgazdaság összeomlása is. Két Celsius-fok átlagos felmelegedés másfél milliárd embert juttat olyan helyzetbe, hogy se elég vize nincs, se elég élelme. Négy fok még kétmilliárdot. Azt meg törvényszerűen vezet olyan világégéshez, amihez képest a két világháború a fasorban sincs.

A párizsi klímaegyezmény célja, hogy húzzuk be a kézféket, és akkor talán másfél foknál meg tudunk állni, és még az évszázadban visszafordítani a folyamatot. Ha nem, és tovább gyorsulunk, 2100 körül lehúzhatjuk a rolót. Persze akkor már se Trump, se a szavazói, se én, se ön nem fogunk élni, így nem fog zavarni az sem, hogy az akkori generációk miket gondolnak majd rólunk.

Ne maradjon le semmiről!