Gyöngyi
9 °C
9 °C

Helyes volt a 200 éves rákdiagnózis

2016.12.27. 15:35

Csontkeménységű tumorként írta le egy páciense betegségét 1786-ban  John Hunter, kora egyik  legbefolyásosabb sebésze,  aki 1776-ban lett III. György király orvosa. Részben neki köszönhető, hogy az orvostudomány a betegek felvagdosása helyett tudományosabb gyógyítási módszereket keresett.

Az MTI szerint érdeklődését jellemezte, hogy állítólag  gonorrhoeával, vagyis tripperrel fertőzte meg magát, amikor könyvet írt a nemi úton terjedő betegségekről.

Most a Royal Marsden Kórház orvosai vették elő a több mint két évszázados mintákat, hogy modern eszközökkel is elemezzék. Hunter hatalmas orvosi gyűjteménye a brit sebészek szervezetének róla elnevezett múzeumában, a Hunterianban tekinthető meg. Itt őrzik feljegyzéseit arról a betegről, aki 1786-ban érkezett a Szent György kórházba, combján egy kemény duzzanattal.

Úgy tűnt, mintha a csont vastagodott volna meg és a daganat igen gyorsan növekedett. Amikor a beteg részt megvizsgáltuk, azt találtuk, a combcsont alsó részét veszi körül a valószínűleg magából a csontból származó anyag

- olvasható a kéziratban.

Hunter amputálta a férfi végtagját, a beteg négy hétig gyógyultnak tűnt.

Ettől kezdve egyre veszített súlyából, légzése mind nehezebbé vált

- folytatta feljegyzéseit a sebész.

A beteg hét héttel a műtét után meghalt. A boncolás feltárta, hogy az áttétek elérték a tüdejét, a szívét és a bordáit.

Korán felismerte

Több mint 200 évvel később Christina Messiou, a londoni kutatócsoport vezetője analizálta a hajdani páciens daganatmintáit.

„Gyorsan eszembe jutott az oszteoszarkóma, vagyis a csontrák, ahogy ránéztem a mintákra, de John Hunter esetleírása is rendkívül pontos volt: egybeesett azzal, amit ma tudunk a betegség folyamatáról. Az új, nagy kiterjedésű csontképződés és az elsődleges daganat külleme valóban a csontrákra jellemző” - magyarázta Messiou, aki maga is szarkómaspecialista.

Az orvos a londoni Royal Marsden kórház orvosai véleményét is kikérte, ők modern képalkotó eljárásokkal erősítették meg az évszázados diagnózist.

A korabeli kórmegállapítás döbbenetesen pontos volt, és a páciens kezelése is a maihoz hasonló elveket követett.

A kutatás izgalmas része azonban Messiou szerint még csak most következik: Hunter több daganatmintáját is vizsgálatnak vetik alá, hogy mikroszkópos és genetikai módszerekkel összehasonlítsák őket mai tumormintákkal.

„Őszintén szólva nem nagyon tudjuk, mit fogunk találni. A rák kétszáz évnyi evolúcióját tanulmányozva érdekes lesz látni, változott-e valami, és a lehetséges módosulások kapcsolatba hozhatók-e az életmódból fakadó kockázatokkal” - mondta Messiou, aki kutatótársaival a British Medical Journal aktuális számában írt eddigi eredményeiről.