Zoltán
19 °C
32 °C

Csőtörés miatt szétázott a kulturális örökség

2017.01.25. 07:06
Jelentős kár érte a műemlékvédelmet egy budai csőtörés miatt. A kormány Várba költözése miatt kellett az elmúlt 140 év műemléki dokumentációjának is új helyet keresni, de hiába csomagolták össze az iratokat, fotókat, terveket, könyvtárat, a költözés addig csúszott, amíg január közepén el nem ázott az alagsor. A Miniszterelnökség szerint mindent sikerült megmenteni, a körülményeket közelről ismerő szakemberek szerint azonban ez nem igaz, a magyar kulturális örökség egy része menthetetlenül károsodott.

Az egész úgy indult, hogy a folyamatos átalakításban lévő, meggyengült műemlékvédelmi intézményrendszer fő képződményét, a Forster Központot 2016 nyarára ki akarták költöztetni a budai Várból. Mindez a Hauszmann-terv része; a kormányzati intézményeknek kellett a hely, a műemlékeseknek ugyanazért kellett menniük, amiért például az MTA fenti intézeteinek is.

A Forster Táncsics utcai központjában májusra mindent összecsomagoltak, a munkaállomásokat fokozatosan felszámolták, az itt található műemlékvédelmi tervtár és könyvtár állományát előkészítették a szállításra. Az volt az ígéret, hogy 2016 szeptemberében már az új helyen, a Daróczi utcában lesznek – ehhez képest azóta is ott áll a dokumentáció elcsomagolva a régi épületben, melynek nagy részén azóta takarékossági okokból a fűtést is lekapcsolták.

A régi műemlékes anyagokat, melyek május óta hiába vártak az elszállításra, január 12-én késő este súlyos kár érte. Az alagsorban történt a csőtörés: egy elvásott, rossz állapotú távhővezeték adta meg magát, a kifolyó hatvanfokos víz mindent eláztatott. Az épület felsőbb szintjein tudomásunk szerint szakszerűtlenül kapcsolták le a fűtést hónapokkal korábban, a rendszert előzőleg nem víztelenítették. Hogy ez összefügghet-e a csőtöréssel, nem tudjuk, az ügyre rálátó műemlékvédelmisek mindenesetre összekapcsolják a mulasztást az örökségvédelmi katasztrófával.

Hivatali optimizmus

A dokumentumok elázását ugyanis annak látják, annak ellenére, hogy a Miniszterelnökség hivatalosan azt kommunikálja, hogy nem történt semmi végzetes. „A Miniszterelnökség munkatársai az iratok mentését azonnal megkezdték. A gyors és szakszerű mentésnek köszönhetően valamennyi irat megmenekült” – válaszolták a károk mértékét firtató kérdésünkre. Műemlékvédelmi szakemberektől azonban ezzel ellentétes információk jutottak el hozzánk.

Van, ami úgy néz ki, hogy menthetetlen

– mondták név nélkül nyilatkozó forrásaink. – A kihajtható régi tervrajzok különösen kényesek, és a tekercsben lévő pauszrajzok sem látszanak menthetőnek. Az eredetileg színes fényképek szemmel láthatólag napról napra veszítik el színeiket az ázás óta – ez például a régi oltárképek restaurálását dokumentáló fotóknál pótolhatatlan veszteség.”

Ezres nagyságrendben sérültek dokumentumok.

Itt egy dokumentum általában önmagában is sok-sok lapból áll. A beázott alagsorban az ötvenes évek után, főleg a hatvanas-hetvenes években keletkezett iratok, tervrajzok és fotópozitívok voltak. A legértékesebb, XIX. századi anyagokat az emeleten tárolták, így ezeknek szerencsére nem lett bajuk. A kár azonban így is komoly, és sok olyan dokumentum sérülhetett meg, amelyek nincsenek digitalizálva, és máshol sem találhatók meg sehol, főleg nem így összegyűjtve.

Pótolhatatlan dokumentumok

A Táncsics utcai tervtár a műemléki értékkel rendelkező magyar épületek teljes körét dokumentálja. Ennek a tudományos értéke is hatalmas, az építészettörténeti kutatásoknak alapforrása. Nem véletlenül óvták mindig: az ‘56-os forradalom napjaiban például az osztrák műemlékvédelmi főkorifeus telefonált aggódva magyar kollégájának, hogy nem sérült-e a gyűjtemény, mert ha veszélyben lenne, inkább átvenné megőrzésre.

A műemlékek adekvát helyreállításához is elemi szükség van a tervtár anyagaira. Törvény szerint a műemléki épületrekonstrukciókat tudományos kutatás előzi meg, hiszen – például egy kastélyfelújításnál – a korábbi műemlékes felmérések emlékeit is figyelembe kell venni. Ennek az alapja a tervtár, aminek most egy része megsérült.

140 éves dokumentációról van szó

– mondta az Indexnek Lővei Pál művészettörténész. – Ha egy műemléket restaurálnak, az összes korábbi dokumentumot elő kell venni, hogy pontosan lássák az egykori beépítések, átépítések, rekonstrukciók részleteit. Ebből derül ki például, hogy pontosan milyen anyagokat építettek be a restaurátorok, hol építettek be egy vasbeton koszorút, hol van új födém, pontosan milyen paraméterekkel, vagy hogy adott részen hol van pontosan a régi és az új anyag határa.” Dokumentumok hiányában a statikusoknak jobb híján lényegében nulláról kell kezdeniük a feltárást, ami értelemszerűen sokkal hosszabb és drágább munkát, és így is lehet, hogy kevésbé pontos végeredményt jelent.

A január 13-i csőtörés észlelése után a lehető leggyorsabban mindent kihordtak az alagsorból. Ami nedves volt, szétteregették az aulában, majd az elázott iratokat elkezdték kiszárítani, amit pedig lehetett, még nedvesen gyorsan beszkenneltek. Így nézett ki az épület aulája:

16176740 10211080822728697 1172776641 n.png

Körmagyar és szétesés

A dokumentumokat a Miniszterelnökség szerint mind sikerült megmenteni, a történtekre és az aktuális helyzetre rálátó, műemlékvédelemben dolgozó forrásaink azonban ezt cáfolják. Ők úgy tudják, jó néhány dokumentumnál a teljes kárelhárítás nem volt lehetséges.

A Miniszterelnökség különben úgy kerül egyáltalán képbe, hogy a tavalyi nagy intézménymegszüntetési hullámnak áldozatul esett az alig négy éve, 2012-ben létrehozott Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ is. Az állami intézmény feladatköreinek egy részét idén január elsejével kiszervezték a „Budavári Nonprofit kft.”–hez, mások pedig közvetlenül a Miniszterelnökség alá kerültek. Nem ez az első lényegi átalakítás a műemlékvédelem területén mostanában; a korábban egységes intézményrendszert az elmúlt években szétszedték – az sem egyértelmű, hogy az aktuális műemléki felújítások anyagai valóban mind bekerülnek-e úgy a tervtárba, mint ahogy az 140 éven keresztül történt.

A tervtár anyagai nem sérültek volna meg, ha a költözés idejében, az ígéretnek megfelelően megtörténik. Akkor is, ha nem kellett volna feleslegesen, hónapokkal korábban összecsomagolni az anyagokat.

A költözésnek még mindig nincs pontos időpontja.„A gyűjtemények költöztetéséhez a Daróczi út 3. szám alatt a megfelelő átalakításokat el kell végeztetni. Az ehhez kapcsolódó eljárások folyamatban vannak. A költöztetéshez megfelelő hőmérsékleti viszonyok biztosítása 2017 tavasza előtt nem lehetséges” – írta az Indexnek a Miniszterelnökség sajtóirodája. Arra a kérdésünkre, hogy indítottak-e vizsgálatot a tárolás esetleges hiányosságaival és a felelősség kérdésével kapcsolatban, nem válaszoltak.

Tudomásunk szerint egyébként a tervtár új helyén, a Daróczi utcában szintén volt egy kisebb beázás a közelmúltban. Állami szintre emelt körmagyar: az ott lévő iratokat most éppen ide, a Táncsics utcába szállították át, ott száradnak a beázott alagsor felett az emeleten.